Tanácskozások, előadások alkalmával mindig téma a magas, már-már megfizethetetlen növényvédő szer árak, és a vegyszer nélküli vagy csökkentett vegyszerfelhasználás melletti zöldségtermesztés. Nehéz ott ezt megvalósítani, ahol ennek elsődleges kritériumát, a növényhigiéniát nem tartják be. Érdemes körbenézni, hogy hányan veszik komolyan a kertek őszi kitakarítását, a beteg növények (az idén volt belőle elég!) megsemmisítését vagy az őszi talajművelést. Ha az idén is hasonlóan enyhe tél lesz, mint 2013–14-ben, bizony az ilyen elhanyagolt kertek tulajdonosai, de a szomszédjaik is (!) komolyvegyszerköltséggel számolhatnak, ha egyáltalán vegyszerekkel a talajban, a növénymaradványokon áttelelő betegségektől és kártevőktől sikerül veteményeiket megóvni.
Talán a tanulságok között lehetne megemlíteni az „önkritikát” is. Fontos, hogy ismerjük a termesztésünk színvonalával, tudjuk, hogy mennyire kedvezőek vagy éppen kedvezőtlenek a kertünk talaj- és a klimatikus adottságai. Ennek függvényében kell a fajtákat megválasztani! Az úgynevezett intenzív (szuper intenzív) fajták mostoha körülmények között (rossz talaj, vízhiány, rossz növényvédelem, hiányos tápanyagellátás stb.) gyengébb eredményeket adnak, mint a hagyományosnak mondható tájfajták és szabad elvirágzásúak (nem hibridek). Nagyon csábítóak lehetnek a hirdetések, a csomagon látható színes fotók, az újságokban közölt fajta-összehasonlító kísérleti eredmények.
Ezeket csak megfelelő fenntartással, kritikával, helyi ismeretekkel szabad figyelembe venni. Számos olyan esettel találkoztunk a támrendszeres szabadföldi paradicsomtermesztésben, hajtatott paprikánál, karfiolnál, zöldbabnál, tárolási és korai sárgarépánál, nyári fejes salátánál és a zeller esetében, amikor csak a csúcseredményeket nézik a termesztők, de saját lehetőségeiket, ismereteiket nem veszik figyelembe, aminek az eredménye a kudarc, a csalódás.
Forrás: EU-Info
