A pekándió kártevői, betegségei és egyéb problémái
A pekándiókat különféle kártevők (pl. levéltetvek) és betegségek támadhatják meg, amikkel jó tisztában lenni. Íme a legfontosabbak ezek közül.
Acrobasis nuxvorella
Ez az apró, szürke moly a pekándiók egyik legádázabb és legkárosabb ellensége. A moly lárvái kora tavasszal bújnak ki a petékből, és a pekándió nyíló rügyeivel táplálkoznak. Később befúják magukat a puha hajtásokba, ahol tovább növekednek. Egy évben akár 2-3 generáció is felnőhet a kertben. Érdemes feromoncsapdákkal védekezni ellenük, amelyekkel elfoghatod a hím példányokat, megakadályozva ezzel, hogy pározhassanak a nőstényekkel.
Egyenetlen termések
A pekándiók meglehetősen kényesek tudnak lenni. Ne lepődj meg, ha az egyik évben nem termenek ugyan úgy, mint az előző szezonban. Egyes pekándiók különösen hajlamosak a változó termési mintákra – ilyen a Cape Fear, a Creek és a Pawnee is. A 10 évnél idősebb fákra még gyakrabban jellemző ez a jelenség.
Mindez annak köszönhető, hogy a pekándiók néha úgy döntenek, hogy a termés helyett inkább megőrzik energiájukat. Ez általában akkor van, ha úgy érzik, hogy szárazság közeleg, vagy túl hidegnek érzik a tavaszi időjárást. Valójában még a tudománynak sincs jó magyarázata arra, hogy miért is vesznek ki egy-egy év szabadságot a pekándiók.
A terméshozás közbeni stressz kétségtelenül nagy hatással van azonban a következő év termésére, ezért ez mindenképpen kerülendő. Amikor virágba borulnak, akkor különösen figyelj rá, hogy távol tartsd tőlük a kártevőket, megfelelően öntözd őket és megfelelő mennyiségű trágyát is adj nekik.
Ha gyakran problémát okoznak kertedben a rendszertelenül termő pekándiók, akkor megpróbálhatod megritkítani rajtuk a még éretlen diókat, amikor sokat látsz belőlük a fákon. Ez segíthet nekik, hogy megőrizzék erőforrásaik egy részét a következő évre.
