önálló vállalati gazdálkodás
a szocialista társadalmi viszonyok között meglevő gazd. elkülönültség és az ebből következő elkülönült elsajátítás a vállalati önállóság elvi és gyak. alapja, amelynek mértéke a gazd.-irányítási rendszertől függően alakul. A vállalati önállóságot az határozza meg, hogy milyen lehetősége van a vállalatoknak: 1. tevékenységük önálló tervezésére és végzésére; 2. profitjuk meghatározására, megváltoztatására; 3. termelési tényezőik fejlesztésére, felhasználására; 4. piaci viszonyaik alakítására: 5. szerződések kötésére; 6. szervezetük formálására, belső mechanizmusok alakítására; 7. Új vállalat létesítésére, ill. meglevő gazdálkodó szervekhez való társulására; 8. vezetőik kiválasztására (—>vállalati önállóság). A szocialista vállalatok önállósága önfinanszírozásukon alapul és jövedelem -centrikus. Az állami vállalatok és a szövetkezetek egy része a dolgozók döntési jogainak széles körű érvényesülésével működik. Ezzel szemben vannak olyan vállalatok is, amelyek termékeik v. szolgáltatásaik mest. életszínvonal-politikai okokból alacsonyan tartott szintje miatt eleve képtetenek az önfinanszírozásra. Ezek működésében — ilyenek például a vasút, a posta — természetesen lényegesen nagyobb arányt képviselnek az irányítás direkt eszközei. Az önállóság különbségei részben a tulajdonformák eltéréseire vezethetők vissza, amik leginkább az állami és a szövetkezeti vállalatok önállóságának egyre csökkenő mértékének differenciáiban jutnak még kifejezésre. Az állami vállalat az állam vállalkozása, míg a szövetkezeti vállalat az adott kollektíváé, amelyet az állam csak mint hatóság utasíthat, nem pedig mint tulajdonos. Mind a két szektorban a döntési hatáskört a dolgozók, ill. azok képviselői gyakorolják; különbséget az állami vállalatoknál az igen leszűkített alapítói jogok fenntartása jelent (—>vállalati tanács). Tulajdonformától függetlenül az ö.-sal együtt jár a kockázatvállalás és az anyagi felelősség. A vállalatok csak akkor lehetnek önállóak, ha ennek pénzügyi feltételei is megvannak, gazdálkodásuk jövedelmező. Nyereséges gazdálkodás esetén képesek csak tevékenységük anyagi feltételeiről, a szükséges termelési eszközökről, az anyagilag érdekelt munkaerőről, a műszaki fejl.-ról a piaci pozíciók megtartásáról és az állammal szembeni kötelezettségek teljesítéséről gondoskodni.
