A vízpótlás – legyen az egy horgásztó szinten tartása, vagy egy szántóföldi, kerti növénykultúra öntözése, vagy az állatok itatása – egyre nehezebben költségesebben megvalósítható, ugyanakkor az esetek jó részében elkerülhetetlen tevékenység. Pénzbe kerül maga a víz is, helytől, mennyiségtől, víznyerési módszertől függően komoly összegeket kell vízdíjként fizetni.
Fizetni kell ugyanakkor azért az energiáért is, amivel magát a vízpótlást biztosítjuk: a szivattyúkat működtető elektromos energiáért, dieselolajért, benzinért, és fizetni kell legtöbbször a kezelő személyzetért is.
A vízszivattyúzás költség- és energiaproblémái
Nem kell sokat bizonygatni, hogy az öntözés mára meglehetősen költséges, ám a mind jobban érezhető klímaváltozás miatt egyre szükségesebb művelet, esetenként elengedhetetlen a sikeres termésbetakarításhoz. Kézenfekvő módszerként jelentkezik mára a napenergia alkalmazása a jelenlegi energiahordozók helyett: mégpedig legegyszerűbben a villamos áramot termelő napelemekkel oldhatjuk meg energiagondjainkat. Hozzátehetjük még, hogy a napelemes energiatermelés lehetősége kiválóan követi a vízigény változását: az esetek zömében akkor van szükség több vízpótlásra, ha süt a nap.
Nem igazán probléma, ha esős időben nem megy az öntözőberendezés, vagy kevesebb víz kerül a halastóba. A napelemek árának csökkenésével már olcsóbban tudunk közepes vagy kismennyiségű vizet kijuttatni hosszú távon egy adott vízpótláshoz, mint aggregátoros megoldásokkal. Egy-egy ilyen kiépített rendszer élettartama 20-30 év, minimális javítási, karbantartási munkával. A működtető elektromos áram korszerű, messzemenő automatizálást, távvezérelhetőséget is jelent.
Van azonban néhány nagyon fontos ismérv, amit szem előtt kell tartani, mielőtt egy ilyen, napenergiával táplált redszert megvásárolunk, betervezünk.
- A napenergiás szivattyúzás napi mennyiségi szivattyúzás, ez a mennyiség nyilván az „energiaforrás”, azaz a Nap járásához igazodik. Nem lehet bármikor bekapcsolni, ám az jól számolható, hogy egy nap alatt mennyi víz kerül kiszivattyúzásra. Tartály, tárolás szinte minden esetben szükséges a kiegyenlített(tebb) vízfelhasználáshoz. Megfelelő szoftverrel jó közelítéssel kiszámolható a havi vízhozam.
- Nem igazán alkalmas olyan berendezések közvetlen működtetésére, ahol a stabil, nagy nyomásnak (3-5 bar) alapvető szerepe van (pl. szórófejek üzemeltetésére), pedig sokszor elhangzik ez az igény.
- Általában igaz, hogy régebbi, legtöbb esetben már vízpazarlónak minősülő itató- vagy öntözőrendszert nem rentábilis napelemes áramellátással üzemeltetni, túlzott teljesítményigényük miatt. A rendszer újragondolása szükséges, legtöbbször szivattyúcserével.
- Eseti kivételtől eltekintve speciális, napelemes célra készült szivattyú szükséges: még a kisebb 400-800wattos hálózati áramról (230V AC) működő szivattyúkat sem lehet napelemről működtetni drága és sokszor bizonytalanul működő átalakítók (inverterek) nélkül.
- A napelemmel működő szivattyúberendezéseket úgy kell megtervezni, hogy ne legyen szükség akkumulátorra a tároláshoz: tárolni a vizet kell (éjjelre, másnapra, harmadnapra) nem pedig a villamos áramot, mert az akkumulátorok nagyon költséges és hamar elromló (2-4 év) elemei a rendszernek.
- Ha van hálózati (230V) áram, akkor egy úgynevezett szaldós hálózatra kapcsolt napelemes rendszer a legjobb megoldás, nullára hozva az addigi szivattyúzási költségeket.
Példaként a német LORENTZ cég szivattyúját vettem alapul, de hasonló funkciójú szivattyúkat gyárt a Grundfoss cég is. Kétféle, precíziós kivitelű búvárszivattyúról beszélhetünk: helikális (csavar) szivattyút nagy (10-19 bar) nyomásra, kis vízhozamra (2-20 m3/nap) és a cenrifugál szivattyút alacsonyabb (2-6 bar) nyomásra, nagy vízhozamra (10-250 m3/nap(. Mindkét szivattyúnak közös jellemzője a teljesen rozsdamentes, szerelhető, javítható fém kivitel. Ezen belül külön figyelmet érdemel a szivattyú lelke, a működtető motor, amit kifejezetten napelemes célra fejlesztettek ki.
Állandó, ritkaföldfém mágneses, kiöntött háromfázisú tekercsekkel rendelkezik. Csapágyazása különleges: vízkenésű bronz siklócsapágyak és kerámia talpcsapágy. A motor víztöltésű, 10-14 fokos vízbe merült, túlmelegedés kizárt. Itt is megemlítjük: mivel a motorban némi vízcirkuláció van, nagyon fontos a víz tisztasága, homokmentessége. Már kismértékű homokszennyeződés is csapágybemaródást okoz, jelentősen csökkentve az élettartamot. Ez az élettartam általában 6-8 év, de találhatók már 10 év óta üzemszerűen használt példányok is.
A napelemekkel kialakított szivattyúrendszer biztonságosan, teljesen automatikusan működik, hosszabb időre magára hagyható. Ez azonban nem ellenőrzésmentes üzemet jelent! Egy „beállt” rendszert is érdemes szemrevételezéssel ellenőrizni 3-4 hetente.
