notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

Hirdetés

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

P.M.
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

Érdemes csatornát építeni a Duna és a Tisza között? Most az a fő érv mellette, hogy a Duna–Tisza közét vízhiány sújtja a klímaváltozás miatt. A vízpótlásra lenne más megoldás, de a hagyományos csatornának is megvannak az előnyei. Új fordulat a 300 éves terv történetében.

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

Tizenöt méter széles, két oldalról sűrű növényzettel borított csatorna ágazik ki Dunaharasztinál a Ráckevei-Dunából. A térképeken Duna–Tisza-csatornaként szerepel, de már 1947 óta csak Dabasig, a Tölgyfa utcáig tart Csongrád helyett. Egy háromszáz éves, újra és újra elővett tervről van szó. Most azért aktuális, mert a hosszú távú klímamodell-számítások szerint a Duna–Tisza köze, az úgynevezett Homokhátság a következő harminc évben még kevesebb csapadékot kap, mint az elmúlt ötven évben.

 

Az nyitott kérdés, hogy a vízhiányra a csatorna vagy egy kistérségi vízpótló rendszer a jó megoldás. Az viszont biztos, hogy ilyen hatalmas, több százmilliárd forintos fejlesztés nem képzelhető el EU-támogatás nélkül, amelyet az unió 2014–2020-as többéves pénzügyi keretéből pályázhatnának meg az érintett önkormányzatok.

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

Mennyibe kerülne egy köbméter Duna-víz a Homokhátságon? Ha például Kecskemét térségét akarjuk folyami vízzel ellátni, akkor vagy nyomóvezeték-rendszert kell kiépíteni, vagy nyílt csatornákkal és szivattyús átemelőkkel kell megoldani a problémát. A számítások azt mutatják, hogy mindkét esetben a 100 forint/köbméter közelében várható a víz egységára. A vízpótlás tehát drága beruházás. A Homokhátságon ezért fontos nem elvezetni, hanem megtartani az esővizet és a belvizet, hasznosítani a tisztított szennyvizet. Az ügy előmozdítása érdekében közös egyesületet alapítottak a Bács-Kiskun, a Csongrád, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei kereskedelmi és iparkamarák, a Bács-Kiskun megyei agrárgazdasági kamara, a megyei kormányhivatal, Kecskemét önkormányzata és a térségi vízmű, a Bácsvíz Zrt. Az egyesület bejegyzése áprilisban válik véglegessé.

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

A Duna–Tisza köze az 1970-es évek közepe óta egyre szárazabbá válik, ezt bizonyítják a térségben fúrt talajvízmérő kutak három évtizedet átfogó adatai. Erről Rakonczai János, a Szegedi Tudományegyetem természetföldrajzi tanszékének munkatársa közölt tanulmányt. A talajvíz már 1985 márciusában jól mérhetően csökkent az 1971 és 1975 között mért átlaghoz viszonyítva. Van olyan hely, ahol több mint tizenöt éve 6-7 méterrel alacsonyabban van a talajvíz a hetvenes évek elején jellemző szinthez képest.

 

A kutató szerint 1980-ban körülbelül 1,15 köbkilométer, 1990-ben 4,08 km3, 2000-ben 2,84 km3, 2003-ban pedig 4,81 km3 víz hiányzott a Homokhátságon. Az adatok azt mutatják, hogy néhány esősebb-havasabb évben mérséklődik ugyan a vízhiány, mégis van egy nagyjából másfél ezer négyzetkilométernyi terület, ahol olyannyira lesüllyedt a talajvíz, hogy kevéssé valószínű, hogy a hiány természetes úton pótlódik. Egy tartósabban száraz időszak végén pedig a vízhiány megközelíti az 5 km3-t, vagyis az ötmilliárd köbmétert. Ez azért sok, mert Magyarországon a teljes  éves vízfogyasztás nagyjából 5,8 km3 volt a kétezres évek elején, a 2010-es évek közepére pedig 5,9-6 km3-as fogyasztást jeleznek előre.

Hirdetés

 

A Duna–Tisza köze hátszerűen emelkedik ki a két nagy folyó között, legmagasabb részei 60-80 méterrel vannak magasabban a folyók közepes vízszintjéhez képest. Így a talajvizet szinte csak a csapadék tudja pótolni ezen a vidéken, mert nincs olyan magasabb terület, ahonnan a felszín alatt odaszivárogna a víz; a folyók hatása csak a part mentén érződik. Egy, a Magyar Hidrológiai Társaság megbízásából készült tanulmány szerint a talajvíz szintje felerészben az időjárási tényezők miatt csökken a Homokhátságon, 25 százalékban játszik szerepet a rétegvíz kitermelése, 10 százalékban az erdősítés és 7 százalékban a belvizek elvezetése.

 

A földrajz- és klímakutatók egyetértenek abban, hogy a vízhiányt a szárazabbá váló éghajlat okozza, így aztán eltűnnek a kisebb tavak, felszámolódnak a vizes élőhelyek. A szikes puszták és tavak, édesvizű mocsarak és védett fajaik rossz helyzetbe kerülnek. Elapadnak az ásott kutak és a kis mélységű rétegvíz-kutak, az emberek, a tanyavilágban gazdálkodók megélhetése kiszámíthatatlanabbá válik.

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

A csatorna megépítése már 1715-ben felmerült, akkor a legrövidebb útvonalon, Pest és Szolnok között kötötték volna össze a két folyót. A létesítést 1789-ben megvizsgáltatta a Helytartótanács, és arra jutott, hogy az építkezés nem megvalósítható az akkori technikai adottságok mellett. Megépítését a 19. század folyamán kilencszer javasolták tekintélyes szakemberek, például gróf Széchenyi István 1845-ben. Kecskemét város tanácsa 1825-ben „a csatorna czéljaira évente 25 ezer napi munkát ajánlott fel”, a parlament 1840-ben alkotott törvényt a csatornáról.

A tervezés a századfordulón jutott a legtovább, de közbelépett a világháború. A csatorna megvalósítása az 1930-as években került ismét terítékre, az előmunkálatok 1942-ben kezdődtek meg. A kiviteli terveket 1944-ben fogadta el a kormány, de a munkálatok nem kezdődhettek meg az újabb világháború miatt. 1947-ben végül megtörtént az első kapavágás, a csatornát az első hároméves terv végére, 1949-re akarták befejezni, de a munkálatok már 1947 őszén leálltak. A rendszerváltás után is készültek tervek a beruházásra, de a csatornát sem a 2003-ban jóváhagyott Országos Területrendezési Terv, sem a 2008-as módosítása nem sorolja a megvalósítandó létesítmények közé.

 

A már elavult, valamint az utóbbi száz évben készült nyomvonaltervek közös jellemzője, hogy nagyjából nyugat–keleti irányban kötnék össze a két folyót, és hangsúlyosan számolnak a hajózás lehetőségével. A 19. század végétől viszont a vasútfejlesztéssel teljesen átalakult Magyarország közlekedése, majd az 1960-as évek közepétől az autópálya-hálózat következett. A Duna-Tisza Csatorna Zrt. legutóbbi, 2009-es nyomvonaltervében 330-350 milliárd forintra becsülik egy 35-40 méter széles, hajózható csatorna költségét Dunaújváros és Szolnok között (erről 2010-es cikkünkben olvashat bővebben). Egy ilyen csatorna viszont komoly közlekedési és ökológiai elválasztó sávot képez, ami megköveteli, hogy számos hidat és vadátjárót építsenek rajta.

Hirdetés

 

Ha tehát az a cél, hogy sok vizet juttassunk a kiszáradó Homokhátságra, nem biztos, hogy ennyi pénzt érdemes költeni egy hajózható csatornára. A hagyományos csatorna hátránya, hogy a párolgás és a beszivárgás miatt a vízveszteséggel is számolni kell, viszont nagy előny, hogy nem csak egyetlen célra (vagyis a vízpótlásra-öntözésre) lehet használni.

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

Az elmúlt húsz év elképzelései közül a leginkább költséghatékonynak és természetközeli változatnak az úgynevezett Hátsági-gerinccsatornát látja Temesvári Péter, a Bácsvíz Zrt. fejlesztési és térinformatikai osztályának vezetője. Ez a terv abból indul ki, hogy a Duna és a Tisza közti hátság a Kárpát-medence fő vízválasztója. A terv szerint ennek a gerincnek a mentén épülne meg észak–déli irányban a fő tápcsatorna, amelybe szivattyúkkal emelik fel a Duna vizét. Ehhez lehetne kapcsolni a Duna és a Tisza felé tartó, már meglevő belvízcsatornákat, amelyeket szakaszolással, kisebb tározókkal alkalmassá lehetne tenni arra, hogy a gerinccsatornán érkező vizet elosszák a térségben. A víz ezekben gravitációs úton oszlana el, vagyis magától lefolyna a központi csatornából.

Mi menti meg az ország közepét az elsivatagosodástól?

A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia szerint a Homokhátság az ország egyik legsérülékenyebb vidéke marad. A térségben 0,5–1,9 Celsius-fokkal nőhet meg az évi középhőmérséklet, és ezzel párhuzamosan közel tizedével csökken a csapadék. Valószínűleg gyakrabban fordulnak elő szélsőségek, vagyis többször lesznek aszályos évek, és ritkábban csapadékosak. A dokumentum szerint ezen a vidéken „stratégiai jelentőségű a klímaváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodás”, és „ennek központi eleme a helyi vízkészletek megtartása és a vízutánpótlás lehetőségeinek megteremtése”.

                                                       

Hogyan segíthetne ezen a Duna–Tisza-csatorna? Ha megépülne, akkor abból lehetne öntözni a Homokhátságot. Öntözéssel több területen lehetne gazdálkodni, és olyan haszonnövényeket termeszteni, amelyeket a vízhiány miatt jelenleg nem lehet, továbbá emelkednének a termésátlagok. A csatorna turisztikai szempontból is vonzó lehetne, és amennyiben hajózhatóvá építenék ki, ennek is vannak gazdasági előnyei.

Forrás: origo

Hirdetés

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés
Ennyien olvasták az oldalt ebben a hónapban:
250 011
ENNYIEN OLVASTÁK AZ OLDALT
2019. JANUÁR 1. ÓTA:
6 834 186
Közösség

üzemi öltöző

a ->szociális épületek része, rendszerint önálló épület (esetenként portásfülkével,... Tovább

Paksi Körzeti Földhivatal

Földhivatal Körzeti Földhivatal Cím: Paks Szentháromság tér 6. 7030 Magyarország Tovább

Tovább a lexikonra

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 129

Átlagos értékelés: 4.8