malacelhullási veszteség, sertéstenyészet, malac, beágyazódás, vemhesség, sertés

egy-egy sertéstenyészetben a malacok elhullásából adódó veszteség mértékének megítélésére szolgál. Tk. a megszületéstől a technológiai választásig elhullott malacok számát értik alatta, és az élve született malacok számához viszonyítva százalékban adják meg. Tágabb értelemben a petesejt megtermékenyülésétől, ill. beágyazódásától az ellésen át a malacnevelés végéig bekövetkező összes veszteséget jelenti. Az utóbbi értelemben a veszteségek keletkezése három, többé-kevésbé elkülöníthető időszakra tehető. Ezek: 1. A vemhesség ideje alatt bekövetkező magzatelhalás, amelyre az alacsony alomszám v. a halvaszületések számának növekedése hívhatja fel a figyelmet. A sertésnél ismert az ún. korai magzatelhalás, sőt a termelt petesejtek és az életképes magzatok száma közötti 20—25%-os eltérést a fajra jellemzőnek tartják. Ha a petesejtelvesztés ennél nagyobb mértékű, az a kocák nem kielégítő tartására, különösen az elégtelen mennyiségű és minőségű fehérjeellátásra utalhat. Számos kórok következménye lehet a halvaszületések számának növekedése. Ezek közül a zárt tartásban kiemelt fontosságú az elhúzódó ellések káros következménye. 2. Az élve született malacok 5—25%-a hullik el a technológiai választásig. Ennek a veszteségnek több mint a fele (55-65%) az ellést követő első három napon következik be (ún. születés körüli elpusztulás). Ilyenkor a biol.-lag éretlen, kis tömegű malacok pusztulnak el, de jelentősen növelheti a veszteségeket a malacok eléhezése v. az agyonnyomások túl magas száma is. Rontja a malacok túlélési esélyét a születéskori kedvezőtlen környezet. 3. A harmadik időszakban, a 3-4 napos kortól a technológiai választásig, a veszteségek mintegy 35—45%-a következik be. A kiváltó okok között első helyen a patogén és fakultatíve patogén baktériumok, vírusok okozta megbetegedések szerepelnek. Az esetek többségében a betegségek kialakulásáért felelős baktériumok csak akkor tudnak klinikai tünetekben és nagyszámú elhullásban megnyilvánuló veszteséget okozni, ha a malacok ált. ellenálló képességét a tartási és takarmányozási hibák is csökkentik. A malacelhullási veszteség gazd.-onként is igen tág határok (5-45%) között változhat az egyes üzemek, az állattartók adottságai szerint.