lucerna (Medicago), pillangósok, sárkereplucerna, tarkavirágú homoki lucerna , komlós lucerna

a pillangósok családjához tartozó nemzetség. Hatvan-egynéhány tagja közül nálunk mintegy 10 található meg. Legfontosabb a közönséges v. takarmánylucerna (M. sativa L.) gyűjtőfaj (conspecies). A sárkereplucerna már kiszorult a termesztésből. Kettejük hibridje, a tarkavirágú v. homoki lucerna (M. varia Martyn) vadon tenyészik. Előf. még az amerikai Grimlucerna, valamint a komlós lucerna is. Lucernát hazánkban több mint 300 ezer ha-on termesztenek. A lucerna hasznos tenyészideje 4-6 év (egyes típusai jóval tovább elélnek). Gyökere 3-6, olykor 10-20 m mélyre, egészen a talajvízig lehatol. A Rhizobiumok a gyökérgümőkben tetemes mennyiségű N-t kötnek (nitrogénkötés) meg. A gyökér és a szár közötti gyökértörzs (rizóma) rügyeiből törnek föl újból és újból a hajtások. 40-100 cm magasra növő szárán páratlanul szárnyaltán összetett, hármas, fogazott levelek ülnek. 5-30 kék v. lila virág alkot egy-egy laza, tojásdad fürtöt. A 10 porzó közül 9 a porzószálával összenőtt (kétfalkás). A cső felső oldalán a 10 porzószál szabad, a cső közepén pedig a termő helyezkedik el, felső részén a bibével. A virágszerkezet az oka annak, hogy a háziméh a lucernát csak üggyel-bajjal termékenyíti meg; ezt a feladatot főleg a lucernamegporzók látják el. A termés csavaros, csigaszerű hüvely, benne több világos- v. sötétbarna, vese, néha ovális v. szív alakú maggal. Emt.-e 1,6—2,4 g, hl-tömege 67—80 kg. A lucerna igényes a talajra, legjobban a termékeny cser-nozjomon díszlik, de réti agyagon v. lepelhomokon is megterem. A mészhiányt, a lábvizet egyaránt megsínyli. Gyommentes táblába, aprómorzsás magágyba kell telepíteni v. március—április folyamán, v. augusztus derekán 1,5-2,5 cm mélyre, 15-20 kg/ha maggal, 12x0,7-1 cm-es kötésben. Utána hengerrel célszerű a felszínt tömöríteni. Helyenként borsó takarónövénnyel vetik, ilyenkor a kis testű borsóból fél magmennyiséget számítanak. Szokás pázsitfüvekkel is keverni. Az öntözést mindenképpen meghálálja. Az első kaszálásra fő virágzáskor, a későbbiekre bimbózáskor v. a virágzás kezdetén kerül sor. Az utolsó kaszálást úgy kell időzíteni, hogy a lucerna mintegy tenyérnyi növedékkel menjen a télbe. A 2-3. évben terem a legtöbbet, ilyenkor 3-4 kaszálás 20-25 t/ha zöldtömeget adhat. A szénatermésátlag nálunk az utóbbi időben rendszeresen meghaladta az 5 t/ha-t. Magtermesztésre alkalmas már az elsőéves lucerna; ilyenkor még nem fejlődött ki a gyökértörzs, még nem buja az állomány, megdőléstől tehát nem kell tartani. Többnyire az első (néha a második) sarjút hagyják meg magnak; ilyenkor az előző kaszálás(oka)t előbbre kell hozni, hogy a fővirágzás augusztus 10-ig befejeződjék. Magfogásra megfelel az idősebb, ritkább, de gyommentes állomány is. Ha a hüvelyek megbarnultak, a mag viaszérett (gabonák érési fokozatai), aratható. A várható magtermés 0,15 - 0,35 t/ha. Régebben, a veszélyes kártevők nagymérvű elszaporodása előtt, az ennél jóval nagyobb termések sem mentek ritkaságba (lucerna növényvédelmi technológiája). Többnyire egy menetben, szerelvényes arató-cséplő géppel takarítják be. A veszélyes gyomoktól (lucerna vegyszeres gyomirtása) - főleg az arankától - megtisztított, nagy használati értékű mag keresett cikk. A lucerna zölden, szénává szárítva egyaránt kitűnő takarmány. Frissen, főleg ha nedvesen-harmatosan kerül a szm. elé, túl nagy (35-40 kg-os) adagban, puffasztó hatású. Ezért tanácsos egyéb zöldtakarmánnyal (csalamádé) v. szalmával (rázott) keverve etetni. Ha korszerű módon készítenek szénát a lucernából, az egységnyi területen termeszthető fehérje és karotin mennyisége szempontjából semmilyen takarmánynövényünk sem versenyezhet vele. A 18-24% fehérjetartalmú szénaliszt, ill. -pogácsa előállítása az energiaköltségektől függően lehet gazdaságos. A 1. tápanyagai -^silózással is tartósíthatok. Különösen a füves 1. silózható előnyösen, mert kedvezőbb a C/N aránya.