Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb helyen kérdezek,

Válaszol: Orlovits Zsolt és Dr. Kovács László A magyar jog a háziállatot ingó dologként tartja számon. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. szerint a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni, azaz ahol a dolog a jogi hatást kiváltó tény (a találás) létrejöttének időpontjában volt. Így tehát a nemzetközi elem ellenére a magyar jogot kell alkalmazni. A Polgári Törvénykönyv szerint ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, akkor szerzi meg a tulajdonjogot, ha a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett. A talált dolgok esetében követendő eljárást a 18/1960 (IV. 13.) Kormányrendelet tartalmazza. Ez elvileg két lehetőséget nyújt az ügy szabályos lebonyolítására. A) A találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc nap alatt a dolog elvesztőjének, tulajdonosának átadni, vagy ha a tulajdonos nem ismert, a települési önkormányzat jegyzőjének beszolgáltatni, aki köteles a talált és leadott dolgot három hónapon át megőrzi (pl. menhelyen). Ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem jelentkezik, és a talált dolog tulajdonjogára a találó a beszolgáltatáskor igényt tartott, a találónak ki kell adni. Ha a jogosult a találástól számított egy éven belül sem a jegyzőnél, sem a találónál nem jelentkezik, a találó a neki kiadott dolog tulajdonjogát is megszerzi. Jelen esetben – ha egy éven belül jelezte igényét a jogos tulajdonos – a dolog kiadására vonatkozó eljárást a jegyzőnek kell(ene) lefolytatnia. Mégpedig úgy, hogy nemzetközi jogsegéllyel a kutyáért küldenek. B) Van azonban a rendeletben egy olyan rendelkezés is, mely szerint ha a talált dolog - akár romlandósága miatt, akár pedig egyéb okból (véleményünk szerint a kutya ilyen egyéb ok) - nem tartható el, illetőleg nem őrizhető meg, a jegyző, illetőleg a hivatal annak értékesítéséről (menhelyre adásáról) haladéktalanul gondoskodik. Ha a jogosult az értékesítés előtt jelentkezik, a dolgot részére ki kell adni, az értékesítés után történő jelentkezés esetében pedig a befolyt összeget kell neki kifizetni. Mivel egy kóbor kutyának értéke „piaci áron” gyakorlatilag nincs, ezért ilyen esetben a jogos tulajdonos sem követelhet semmit. Abból, amit leírt, valószínűsíthető, hogy a találók nem követték a jogszabály szerinti egyik eljárást sem, – pl. nem jelentették be a jegyzőnek –, így tehát jogszabálysértő módon tartották maguknál a kutyát, vagyis tulajdont sem szerezhetnek rá.