Online tanácsadás
Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb helyen kérdezek, de megpróbálom. Falusi házőrző kutyánkat a háznál dolgozó kőművesek kiengedték az udvarból, és a kutya elveszett. Nem volt benne chip, se telefonszám, csak nyakörv, de van az arcán egy sebhely, ami 100%-osan azonosítja. Kalandos módon a kutyát külföldi egyetemisták találták meg, és állítólag a rendőrségen megkérdezték, hogy keresik-e ezt a kutyát. A rendőrök állítólag felhívták a menhelyeket, és azt feleték, hogy nem. Eközben a kutya az összes létező helyen ki volt plakátolva, az interneten rengetegen tudtak róla, a menhelynek is be volt jelentve (ezeket igazolni tudom). A kutyát két hét után, mondván, hogy nem keresi senki, chippeltették és elvitték Hamburgba, az egyik lány szüleihez, akik hallani sem akarnak róla, hogy visszaadják. Nálunk négy gyerek sír utána, és itt az oltási könyve, meg rengeteg fénykép róla, és hatalmas nyomozás áll mögöttem, ami alapján megtudtam, hova került. Kérdésem, van-e jogi alapunk a kutya visszakapására, és mit kell tennünk? Repülőjegyre nem igazán van pénzünk, de úgy érezzük, hogy ez mármár lopás volt, amit vele tettek.
Köszönettel várom válaszát.
Fehér Ildikó
Válaszol: Orlovits Zsolt és Dr. Kovács László
A magyar jog a háziállatot ingó dologként tartja számon. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. szerint a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni, azaz ahol a dolog a jogi hatást kiváltó tény (a találás) létrejöttének időpontjában volt. Így tehát a nemzetközi elem ellenére a magyar jogot kell alkalmazni.
A Polgári Törvénykönyv szerint ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, akkor szerzi meg a tulajdonjogot, ha
a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és
b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.
A talált dolgok esetében követendő eljárást a 18/1960 (IV. 13.) Kormányrendelet tartalmazza. Ez elvileg két lehetőséget nyújt az ügy szabályos lebonyolítására.
A) A találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc nap alatt a dolog elvesztőjének, tulajdonosának átadni, vagy ha a tulajdonos nem ismert, a települési önkormányzat jegyzőjének beszolgáltatni, aki köteles a talált és leadott dolgot három hónapon át megőrzi (pl. menhelyen). Ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem jelentkezik, és a talált dolog tulajdonjogára a találó a beszolgáltatáskor igényt tartott, a találónak ki kell adni. Ha a jogosult a találástól számított egy éven belül sem a jegyzőnél, sem a találónál nem jelentkezik, a találó a neki kiadott dolog tulajdonjogát is megszerzi.
Jelen esetben – ha egy éven belül jelezte igényét a jogos tulajdonos – a dolog kiadására vonatkozó eljárást a jegyzőnek kell(ene) lefolytatnia. Mégpedig úgy, hogy nemzetközi jogsegéllyel a kutyáért küldenek.
B) Van azonban a rendeletben egy olyan rendelkezés is, mely szerint ha a talált dolog - akár romlandósága miatt, akár pedig egyéb okból (véleményünk szerint a kutya ilyen egyéb ok) - nem tartható el, illetőleg nem őrizhető meg, a jegyző, illetőleg a hivatal annak értékesítéséről (menhelyre adásáról) haladéktalanul gondoskodik. Ha a jogosult az értékesítés előtt jelentkezik, a dolgot részére ki kell adni, az értékesítés után történő jelentkezés esetében pedig a befolyt összeget kell neki kifizetni. Mivel egy kóbor kutyának értéke „piaci áron” gyakorlatilag nincs, ezért ilyen esetben a jogos tulajdonos sem követelhet semmit.
Abból, amit leírt, valószínűsíthető, hogy a találók nem követték a jogszabály szerinti egyik eljárást sem, – pl. nem jelentették be a jegyzőnek –, így tehát jogszabálysértő módon tartották maguknál a kutyát, vagyis tulajdont sem szerezhetnek rá.
Vissza a kérdések listájához
A magyar jog a háziállatot ingó dologként tartja számon. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. szerint a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni, azaz ahol a dolog a jogi hatást kiváltó tény (a találás) létrejöttének időpontjában volt. Így tehát a nemzetközi elem ellenére a magyar jogot kell alkalmazni.
A Polgári Törvénykönyv szerint ha valaki feltehetően más tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, akkor szerzi meg a tulajdonjogot, ha
a) mindent megtett, amit a jogszabály annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és
b) a tulajdonos a találástól számított egy éven belül a dologért nem jelentkezett.
A talált dolgok esetében követendő eljárást a 18/1960 (IV. 13.) Kormányrendelet tartalmazza. Ez elvileg két lehetőséget nyújt az ügy szabályos lebonyolítására.
A) A találó köteles a talált dolgot a találástól számított nyolc nap alatt a dolog elvesztőjének, tulajdonosának átadni, vagy ha a tulajdonos nem ismert, a települési önkormányzat jegyzőjének beszolgáltatni, aki köteles a talált és leadott dolgot három hónapon át megőrzi (pl. menhelyen). Ha ez alatt az idő alatt a jogosult nem jelentkezik, és a talált dolog tulajdonjogára a találó a beszolgáltatáskor igényt tartott, a találónak ki kell adni. Ha a jogosult a találástól számított egy éven belül sem a jegyzőnél, sem a találónál nem jelentkezik, a találó a neki kiadott dolog tulajdonjogát is megszerzi.
Jelen esetben – ha egy éven belül jelezte igényét a jogos tulajdonos – a dolog kiadására vonatkozó eljárást a jegyzőnek kell(ene) lefolytatnia. Mégpedig úgy, hogy nemzetközi jogsegéllyel a kutyáért küldenek.
B) Van azonban a rendeletben egy olyan rendelkezés is, mely szerint ha a talált dolog - akár romlandósága miatt, akár pedig egyéb okból (véleményünk szerint a kutya ilyen egyéb ok) - nem tartható el, illetőleg nem őrizhető meg, a jegyző, illetőleg a hivatal annak értékesítéséről (menhelyre adásáról) haladéktalanul gondoskodik. Ha a jogosult az értékesítés előtt jelentkezik, a dolgot részére ki kell adni, az értékesítés után történő jelentkezés esetében pedig a befolyt összeget kell neki kifizetni. Mivel egy kóbor kutyának értéke „piaci áron” gyakorlatilag nincs, ezért ilyen esetben a jogos tulajdonos sem követelhet semmit.
Abból, amit leírt, valószínűsíthető, hogy a találók nem követték a jogszabály szerinti egyik eljárást sem, – pl. nem jelentették be a jegyzőnek –, így tehát jogszabálysértő módon tartották maguknál a kutyát, vagyis tulajdont sem szerezhetnek rá.