A hazánkben kevésbé ismeretes licsi a licsifa (Litchi chinensis) termése. Természetes termőhelyeire a jó vízellátású, humuszos talaj jellemző, valamilyen szubtrópusi éghajlaton. Ennek köszönhetően a házon belüli körülmények nem igen ideálisak termesztésére, és sok kertész számára csupán egy érdekes projektet jelent a licsifa nevelése. Ha te magad is szeretnéd próbára tenni kertésztudásodat, akkor most megtudhatod, hogy mi fán terem a licsi (szó szerint)!
Fényigény – Szubtrópusi növény lévén a licsifa olyan helyen szeret lenni, amit minél több nap ér. A fiatal növényeket azonban először hozzá kell szoktatni az erős fényhez, ugyanis ha hirtelen túl sokat kapnak belőle, akkor az akár árthat is nekik. Amint megszokják, sokkal jobban fejlődnek majd benne.
Vízigény – A licsifáknak egész évben bőséges, rendszeres vízutánpótlásra van szükségük. Mivel ezek a fáknak nincs nyugalmi időszakuk télen, így ebben az évszakban is úgy kell folytatni öntözésüket, mint máskor.
Talajigény – A licsifák számára az enyhén savas termőközegek ideálisak, lehetőség szerint apró fenyőkéreg-darabkákkal, vagy fenyőlevelekkel kiegészítve.
Táplálás – Gyenge folyékony táppal ajánlatos trágyázni őket a tenyészidőszak során. Télen havonta csak egyszer kell alkalmazni ezt.
Szaporítás – A licsifákat a termőföldeken légbujtással szokás szaporítani. A termesztők ilyenkor belevágnak egy vékony ágba, majd azt egy kis zsákban nedves mohával vagy talajjal veszik körül. A nedves termőközegben a fa gyökereket ereszt majd a vágáson keresztül, így később az egész bevágott ágat le lehet vágni és egy kis faként elültetni.
A házi kertészek általában magról nevelik ki licsifáikat. A magok csíráztatásához először termőtalajba kell helyezni őket, majd gondoskodni a megfelelő hőmérséklet és nedvesség biztosításáról, amíg a csírák elő nem bújnak. Néhány héttel a csírázás után naposabb helyre lehet mozgatni a palántákat.
Átültetés
A licsifákat melegebb éghajlatokon kisméretű terasznövényekként lehet tartani, vagy akár 10-12 méter magas fákká is ki lehet nevelni, ha megfelelőek számukra a körülmények. A cserépben termesztett példányokat minden tavasszal át kell ültetni egy nagyobb tárolóba, míg el nem érik maximális méretüket. Ha szeretnéd megőrizni fád kompaktabb méretét, akkor minden évben bátran metszd le a középső törzsét, hogy alacsonyabb, bokorszerű formát vegyen fel.
A licsifa fajtái
A közönséges licsifa latin neve Litchi chinensis – ez az a fajta, amit a trópusi területeken általában termesztenek, és aminek a gyümölcsét előszeretettel fogyasztják az emberek. A licsinek persze több fajtája is van, amelyeket más és más tulajdonságaik miatt termesztenek. Válogatási lehetőséged nagy valószínűséggel nem nagyon lesz, ezért termessz olyat, amilyet sikerül beszerezned.
További tippek
Ha gyümölcstermésre nem is számíthatsz, a licsifával szimplán megjelenése miatt is érdemes foglalkozni. Hosszúkás levelei miatt bármelyik dísznövénnyel felveheti a versenyt otthonodban.
Ügyelj rá, hogy ne száradjon ki alatta a talaj, és hogy annak pH-értéke mindig maradjon enyhén savas. A licsifa szubtrópusi növény létére nagyon jól tűri a hideget, és egy bizonyos ideig a fagyközeli körülményeket is képes túlélni. Természetesen a meleget sokkal jobban kedveli.
A viaszos pajzstetvekre, atkákra és levéltetvekre sajnos számítani kell, és érdemes odafigyelni az ezekre jellemző árulkodó jelekre (apró hálók, fehér „poros” csomók a növényeken, stb.) Lehetőség szerint (ha találkozol velük) minél előbb kezeld ezeket a rovarfertőzéseket, nehogy továbbterjedjenek többi növényedre.
