Ne gondoljuk azonban, hogy itt már egy egyoldalú megfigyelésről van szó. Lovunk ugyanis éppen úgy „szemmel tart” minket, és folyamatosan ismerkedik csizmánk szorításával, pálcánk érintésével, testünk merevségével, vagy lazaságával, és a zablán keresztül kezünk keménységével, lágyságával. Ő sokkal érzékenyebben, és precízebben teszi ezt, hiszen az ő feladata a végrehajtás, a kérésünk pontos végrehajtása. Az eredményes együttműködés elengedhetetlen feltétele a türelem. Tisztában kell lennünk lovunk szándékaival, és tudnunk kell, hogy az engedelmességhez időre van szüksége. Egy jó lovas célja ugyanis mindenekelőtt az, hogy lova saját döntéséből hajtsa végre a kéréseket, ne pedig a fenyítéstől való félelem hatására. Ám ehhez lovunknak fel kell ismernie a közös együttműködés előnyeit, és élveznie kell a velünk való munkát. A tudtára kell tehát adnunk, hogy a velünk való lovaglás pozitív élményekkel jár a számára. Motiválnunk kell a megfelelő teljesítmény elérése érdekében, és ezt csak hitelesen tehetjük. A ló ugyanis sosem hazudik, de egyből megérzi, ha lovasa sumákolni próbál. Éppen ezért sose tegyük! Tartsuk szem előtt, hogy lovunk okosabb nálunk, és tiszteljük, amiért mégis teljesíti kéréseinket!
Ha megismertük egymás reakcióit, és kiépítettük a kettőnk közti félreérthetetlen kommunikációs jelzésrendszert (kiiktatva a negatív élményeket berögzítő fenyítési módszereket), akkor ezzel párhuzamosan egy újabb nagy lépést is megtettünk a bizalmi körben való beljebb kerüléshez. Lovunk most már tudja, mit miért teszünk, és mire hogyan kell reagálnia. Érzi a kölcsönös bizalmat, és ez még inkább engedelmessé teszi. Eközben pedig „Mindig jó jelzéseket ad: segít eldönteni, mikor használjam a pálcát, és mikor a simogatást.” Valóban: lovunk visszajelzéseket ad, melyekből tanulhatunk. Tudattalanul is folyamatos kontroll alatt tart minket. Ez által javíthatunk kérési technikáinkon, és így tovább csiszolódik kapcsolatunk. A lóval közös „munka” tehát tanít.- és egyben eredményt mutat az eddigi együttműködésünkről.
