A lazúrcinege (Cyanistes cyanus vagy Parus cyanus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a cinegefélék (Paridae) családjába és a Cyanistes madárnembe tartozó faj. Habár egyes szakértői vélemények szerint a Cyanistes madárnem csak a Parus nem alneme, az Amerikai Ornitológusok Szövetsége (American Ornithologists' Union) a Cyanistes-t külön madárnemként kezeli.
Ezt a feltevést alátámasztani látszanak a mitokondriális DNS cytochrome b génszakaszának analízise során elért eredmények is, ráadásul feltételezik, hogy talán más cinegefélékkel sem mutatnak olyan szoros rokonságot, mint azt elsőre gondolták. Egyes rendszerezők a Parus nembe sorolják Parus cyanus néven. Az Amur-vidéktől nyugat felé, Közép-Ázsia, Oroszország és Kelet-Európa dús aljnövényzetű lombhullató erdeinek, folyó menti füzeseinek és bozótosainak gyakori fészkelője. Nem vándormadár, költőterületén állandó, de egészen Franciaországig és Hollandiáig is elkóborolhat.
Magyarországi előfordulása
Hazánkban szórványosan több észlelését is jelentették, de hitelesített előfordulási adata 2018-ig nem volt. [Abban az esetben hitelesíthető egy megfigyelés, ha arról legalább három tapasztalt madarász egymástól függetlenül, hitelt érdemlő módon számol be, vagy ha van tárgyi bizonyíték a faj előfordulására (fénykép, videó, elejtett példány, stb.). Tehát amíg csak egy vagy két madarász lát egy-egy példányt, addig az előfordulást nem lehet hitelesnek tekinteni.] Elfogadott észleléseket az utóbbi időben csak a kék cinegével alkotott hibridjével kapcsolatban regisztráltak, két alkalommal (1988-ban és 1989-ben).
Alfred Brehm Az állatok világa című műve ekképpen számol be az akkori Magyarországon látott lazúrcinegékről: "A lazúrcinege Magyarország egyik legritkább madara. Téli vendég, amely eddig kimutathatólag csak a mai Szlovákia területén található Bártfán fordult elő. Dr. Mihalovita Sándor látta itt először, 1876 márciushavában, majd 1882-ben, amikor újból jelentkezett, néhány példányt el is ejtett s ezeket a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményének ajándékozta, ahol ezek mai napig is megvannak. Bártfán akkor kivételesen sok mutatkozott. Október 25-én 6 db, 29-én 5 db, majd utoljára november 7-én 6 db."
Chernel István 1899-ben kiadott, Magyarország madarai című háromkötetes, monumentális madaras könyve arról is beszámol, hogy Herman Ottó a kiskunsági(akkor Pest vármegyei) Solton észlelte előfordulását.
