notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

kukorica (tengeri, törökbúza, Zea mays L.), pázsitfüvek, harmatgyökér, csíra, szántóföldi növény, pelyhesített, főtt, pattogatott kukorica, kukoricalisz, lófogú, pattogatni való, csemegekukorica

Kiszállító és termelő kereső

kukorica (tengeri, törökbúza, Zea mays L.)

hirdetes

a pázsitfüvek családjához tartozó, lágy szárú, egylaki, váltivarú, egynyári növény. Bojtos gyökérzete fő- és járulékos gyökerekből áll. Az utóbbiak mellék-, csomó- és harmatgyökerek. Hajtásrendszere olyan, mint a többi gabonaféléké. Tengelye, a főhajtás, néha a talajszinten elágazik, ún. fattyúhajtásokat képez (fattyazás). Szára karószerű, merev, belül tömött, hengeres, 1-6 cm vastag, 6-22 csomóval tagolt. Levelei két átellenes sorban váltakoznak. A szár csúcsán a porzós hímvirágzat (címer, zászló) álló bugája található. Benne egyivarú kalászkák helyezkednek el, 3-3 porzóval. A termős nővirágzaton (torzsa) vannak virágzáskor a 3 pelyvája kalászkák, 2-2 termős virággal. A virágok magházának csúcsából kibúvó, két szálból összenőtt bibe („bajusz") néha 75 cm hosszúra nő. Az érett termős virágzat alkotja a 10-33 cm-es kukoricacsövet, amelynek alakját a csutka szabja meg. A cső 8—20, mindig páros számú sorában ill. 10-70 szem. A 2-10 cm vastag cső tömege a 0,5 kg-ot is elérheti. Ebből légszáraz állapotban 65—88% a szem, 12—35% a csutka. A kukoricaszem termés- és maghéja szorosan összenőtt. Alakja változatos. Hosszúsága 2,8-23 mm, szélessége, ill. vastagsága 2,7 -18 mm. Oldalán hosszúkás, fehéressárga barázda található. A hasi barázda hosszában van a csíra. Hozzánk valószínűleg Itáliából, 1590-ben jutott el. Erdélybe később, a törökök hozták be. Ettől fogva rohamosan terjedt, ma az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk. Elsősorban takarmányt (abrak, szilázs, leveles szár stb.), kisebb mértékben táplálékot (pelyhesített, főtt, pattogatott kukorica, kukoricaliszt stb.) szolgáltat. Az ip. a magjából keményítőt, szeszt, koleszterintartalmú étolajat, a szárából cellulózt és papírt stb. készít. Csutkáját részben etetik, részben műszálak és egyéb műanyagok alapanyagául (furfurol) használják. Nálunk a sima puha és sima keményszemű, a lófogú; továbbá a pattogatni való és a csemegekukoricát termesztik. Egyébként az 56. é. sz. foktól a 42. d. sz. fokig díszlik. Keléséhez 10-12°C talajhőmérsékletet, majd fejlődéséhez 100-180 napos tenyészideje alatt fagymentes, napsütéses időjárást igényel, lehetőleg jól elosztott (főleg június és július folyamán ki nem maradó) 350-400 mm csapadékkal. Májusi léghőmérsékletigénye 15-16 °C, ezután átlag 20 °C. Ha hideg talajba vetik v. kelés után szenved az erős lehűléstől, azt egész fejlődése alatt megsínyli. (Hasonlóképpen visszaveti az aszály, főleg június-július folyamán.) A szélsőséges talajnemek kivételével, megfelelő ag¬rotechnikával hazánkban csaknem mindenütt ter¬meszthető. A trágyázás, a tőállomány, a vetőmag és az ápolás nagyjából azonos mértékben befolyásolja termését. Viszonylag jól tűri a monokultúrát, de hosszú távon a vetésforgóba iktatása feltétlenül előnyös. Nem utolsósorban azért, mert a széles sortávú kukoricamonokultúra talaja súlyos eróziós károkat szenvedhet. Ezért ma már az USA ún. kukoricaövezetében is szakítottak a monokultúrával, és egyre inkább vetésforgóba iktatják a kukoricát (kukorica-szóják.; kukorica-szója-búza—lucerna—k. stb.). A tápanyag-utánpótlásra ált. előírást adni lehetetlen. A szerfölött átlagos ajánlás szerint minden 100 kg szemes termésre 2,5 kg N, 1,1 kg P205 és 2,2 K20 szükséges. A P205 és K20 aránya a N-hez sovány talajon 1:1:1, jobb talajon 1:0,5:0,8 lehet. Nagyon meghálálja a kukorica a szerves trágyát; ez különösen az egyéb makro- és mikroelemek pótlása végett fontos. Szabad virágzású fajtát nálunk már csak elvétve termesztenek. A hibrideket tenyészidejűk hossza szerint ún. FAO-számokkal látják el. A legkorábbi, 200—300-as FAO-számú hibridek Martonvásáron augusztus második felében, a kései, 600-as FAO-számúak októberben érnek. így a fajta megválasztá¬sa módot ad a műveletek (főleg a betakarítás) idejének megnyújtására. A korai kukorica ált. kisebb, de biztosabban beérő termést ígér, mint a kései. A feltevések szerint a tenyészidő minden napja (csírázástól érésig számítva) 0,25—0,50%-kal növelheti, javíthatja a terméskilátásokat. A k. vetése előtt régebben feltétlenül őszi szántást javasoltak. Jelenleg az a vélemény, hogy a vetőágyat célszerű - a talajállapottól függően — forgatás helyett 15—25 cm-es lazítással előkészíteni. Lényeges, hogy gyom¬mentes, morzsalékos, fölmelegedett — szükség szerint fertőtlenített - talajba kerüljön a kalibrált vetőmag, 6—10 cm mélyre. A vetés mélysége a talaj állapotától és hőmérsékletétől is függ, hűvös időben a már felmelegedett, de még nyirkos felső (5-8 cm-es) rétegben; száraz meleg időben pedig lejjebb kedvezők a körülmények a csírázáshoz. A növényszám a talaj termékenységétől és a vízviszonyoktól függően változzék 50-80 ezer között ha-onként. Öntözéssel és kellő trágyázással a tőszám és vele a termés a felső határig növelhető. A szokásos sortávolság 70-100 cm, a szemenként vető gépen a (15—25 cm) tőtávolságot a kívánt növényszámnak megfelelően állítják be. Egyelni már csak kivételesen szokták a kukoricát; fattyazni pedig nem érdemes. Ápolása tehát főleg a gyomirtásra szorítkozik. Régebben kézi-, fogatos, majd gépi kapával, újabban szinte kizárólag vegyszerrel irtják a gyomot (kukorica növényvédelmi technológiája, kukorica vegyszeres gyomirtása). Több kísérlet bizonyította, hogy a kapálásnak a gyomirtáson kívül lényeges hatása nincs. Újabban mégis számos kutató hajlik arra a nézetre, hogy száraz, aszályos tavaszon v. nyáron a talaj vízkészletének megőrzését is előmozdítja a felszíni kéreg megtörése, lazítása. Gazd.-os-sági szempontból vitatható, hogy a vegyszerek drágulása óta a mechanikai v. a kém. gyomirtás a kedvezőbb-e. Nem utolsósorban a környezetvédelem és a vetésváltás követelménye szól a hosszabb hatástartamú vegyszerek folyamatos használata ellen. Közbülső megoldás az ún. sorpermetezés, amikor a sorokban vegyi készítménnyel, a sorközökben gépi kapával irtják a gyomot. A betakarítás módozatai szintén változtak. A kivételesen előf. kézi törést majd mindenütt gépesítés váltotta fel. Eleinte csőtörőkkel, majd szerelvényes (adapteres) arató-cséplő gépekkel takarították be a kukoricát. Az utóbbi esetben a nyers (néha 25 - 35% víztartalmú) szemet raktáro¬zás előtt szárítani kell. Az olaj- v. gáztüzeléses szárítás energiaigénye olykor meghaladja a k. agrotechnikájának összes egyéb energiafelhasználását. Ezért tértek át egyéb, takarékosabb módszerekre. Ilyen a szem-csutka-zúzalék (angol neve, corn-cob-mix után elterjedt rövidítéssel CCM) erjesztéses tartósítása; ilyen a nedves szem légmentes vermelése; ilyen a felszecskázott teljes növény silózása stb. Néhol visszatérnek a csöves betakarításra és a csö¬vek természetes szárítására, jól szellőző górékban v. egyéb tárolókban. Helyenként hűtéssel v. vegyszerekkel tartósítják a k.-t, helyenként nem tágítanak a műszárítástól, legföljebb az olajnál olcsóbb fűtő¬anyagot (biogáz, csutka, szár, szalma, nyesedék stb.) égetnek a berendezésben. A légszáraz szem szinte korlátlan ideig eláll a silóban (silózás), magtárban stb. A betakarítás módszerének megvá¬lasztását egyébként a termelés célja (a késztermék helyi feltakarmányozása, esetleg piacra vitel, netán tartós raktározása stb.) és az energiaköltség befolyá¬solja. Az sem mellékes szempont, hogy a nagy (30—35%) víztartalmától hirtelen megfosztott és magas hőmérsékleten „aszalt" szem minőségi hibás¬sá válhat, így pl. üvegesen törik, s emiatt az abrakba kerülve az állatok bélfalát fölsérti. A szárat a hagyományos gazd. szárazon v. szilázsként jórészt föletette. A kora őszi levélzet un. gyenge szénával egyenértékű takarmány, a késő őszi, téli már csak szalma értékű. A kombájnos (kukorica-kombájn) betakarítás után behordásra kevésbé nyílik mód; legföljebb legeltetni szokták a tört-zúzott állományt. Néhol a szárat leszecskázzák és N-trágyával kiegészítve trágyának aláforgatják. Korszerű gépekkel a szár megóvható, akár kisebb, akár ún. óriásbálába (bála) kötve. Mindig a költségviszonyok szabják meg, melyik megoldás a célravezető. A jelenlegi kukoricafajták potenciális termőképessége meghaladja a 20 t/ha légszáraz (ún. májusi morzsolt) szem mennyiségét, de ezt üzemi méretekben eddig csak kivételesen érték el.
hirdetes

címkék:
Kapcsolódó cikkek
Ismerd meg te is az útifüvet

Így használhatod fel a Föld legnagyobb kincsét, az útifüvet

Ezzel a látszólag haszontalan növénnyel szinte bárhol találkozhattok. Az útifűről (Plantago) van szó, amelyet sok helyen gyomként kezelnek, pedig valójában egy rendkívül...

Tudj meg mindent a Brahma tyúkokról

Tollaslábú szépségek – A Brahma tyúkok bemutatása

A Brahma tyúkok kétségtelenül a legnagyobb tyúkfajták közé tartoznak. Méretük azonban senkit se riasszon el, a Brahmákat ugyanis sokan kifejezetten jámbor és kedves...

Cserépben is termeszthető padlizsán

Cserépben is termeszthető padlizsán – Tippek/trükkök mindenkinek!

A padlizsánok (Solanum melongena) sok kert maradandó lakói, és sok helyen nem is az ágyásokban, hanem egy-egy cserépben vagy ládában kapnak helyet a többi zöldség között....

Minden a pekándió termesztéséről

Pekándió sikeres termesztése

A pekándió (Carya illinoinensis) egy méretes, lombhullató fa, amelynek ízletes termése számos receptben felhasználható. Azonban még ha nem is gasztronómiai célokból szeretnéd...

Méhtámadás elleni teendők

Mit tehetünk méhtámadás esetén? – Szakértőnk tippjei mindenkinek!

Óhatatlanul is találkozhatunk méhtámadássál, éppen ezért nem árt, ha elolvassátok cikkünket. Most elmondjuk nektek, mit kell tennetek, ha megtámadnak titeket a méhek, nézzük...

A pázsit gombásodásának kezelése

A pázsit gombásodása - Szakértői tanácsok a gombásodás kezelésére

„Csak az a szép, zöld gyep” – semmi sem díszíti szebben a portát, mint egy egészséges, zölden tündöklő gyeptakaró. Azonban mint minden más növény, úgy a fű...

A legjobb megoldások darázscsípés ellen

10 természetes, bevált módszer darázscsípésre, ami azonnal hat!

Idén is nagyon sok darázzsal lehet találkozni szinte mindenhol, még a kertünkben is természetesen. A darázscsípés pedig kellemetlen, sokszor pedig nagyon veszélyes, éppen ezért...

Védekezz hatásosan a darazsak ellen

Így szabadulj meg hatékonyan a kertedet terrorizáló darazsaktól

Habár a darazsak ritka esetekben hasznosak lehetnek – mert elfogyasztják az elpusztult rovarokat és a legyeket is vadásszák – általában egyetlen kertben sem látjuk őket...

Érdemes megkóstolnotok ezeket a lekvárokat

Mennyei lekvár receptek, amikkel egész évben kényeztetheted magadat

Én nagyon szeretem a lekvárt minden formában, és már volt szerencsém nagyon sok fajtát megkóstolni, de akkor is a hazai finomságok maradtak a kedvenceim, mint például az eper-, a...

A pálmaliliom bemutatása

Ismerd meg a pálmaliliomot, vagy más néven a jukkát!

A jukka néven is ismert pálmaliliomokat (Yucca) gyakran tévesztik össze a valóban hasonló sárkányfákkal (Dracaena), holott két teljesen különböző növényről van szó. A...

Az avokádó nevelése házilag

Így termeszthetsz te is avokádót házilag

Avokádót (Persea americana) termeszteni meglehetősen egyszerű feladat, ezért nem csak tapasztalt, hanem kezdő kertészek is belevághatnak. Az egyetlen fő kihívás az, hogy...

Mit kell tudni a kezdő kertészeknek

Kertészkedés kezdőknek – Lássuk az alapokat!

Számos oka van annak, hogy miért olyan nagyszerű hobbi is a kertészkedés. Nem csupán a környezet iránti szeretetedet helyezheted vele gyakorlatba, hanem egy önellátóbb,...