házinyúl (oryctolagus cuniculus domesticus)
a nyúlfélék (Leporidae) családjába tartozik; őse az üregi nyúl, amelynek háziasítása az ókorban kezdődött és tartása a római birodalomban gyorsan elterjedt. A középkorban főleg városokban, az újkorban bányavidékeken, munkástelepüléseken virágzott a nyúltenyésztés, mivel a házinyúl kis helyen, hulladék takarmányon is értékes húst termelt. Manapság elsősorban a húsáért tartják; húsa finom rostú, lédús, ízletes. Zsírja jól emészthető, ezért diétás étrendekbe is beilleszthető.
A fajtákat főleg méret szerint csoportosítják. A jelenleg ismert, kb. 100 fajta és 300 változat óriás, közepes, kis testű és törpe csoportba osztható. Külön csoporthoz tartoznak a prémnyulak, angórák. Szoktak hús típusú, kettős hasznosítású, prém típusú, gyapjútermelő és sportnyulakat megkülönböztetni.
A házinyúl vemhességi ideje átlagosan 30 nap; az anya ált. 14-16 naponként ivarzik (ivarzás), a peteleválás a fedezés után kb. 4-6 óra múlva következik be. A vemhesség utolsó szakaszában a h. elléshez készülődik, szőrét tépi, fészket készít. Többnyire éjjel ellik, ezután a magzatburkot felfalja. Egy éhesből 5—12 fióka várható. A házinyúlon ált. 4-5, ritkán 3 pár csecsbimbó van. Tejtermelése a 15-21. nap között tetőzik. A fiókákat a laktációs görbe leszálló ágán, tehát 21 nap után célszerű elválasztani. A kettős hasznosítású fajták lassabban gyarapszanak, a 2,5 kg-ot 14 hetes korra, a húsfajták 12-13 hetes korra érik el. Intenzív üzemben 28 napos korban,
