Sokan úgy vélik, tudják, hogy az utcára kerülő állatok miken mennek keresztül, milyen szörnyű a sorsuk az utcán éhezve, de azt csak kevesen tudják, hogy talán sokkal jobb nekik akár a szemétben élelmet keresni, mint a menhelyen rájuk váró bánásmódban részesülni. Olvasd el a cikket, és te is máshogy fogod látni a menhelyeket.
72 óra az altatásig
Amikor egy állatot bevisznek a menhelyre, általában 72 órája van, hogy valaki örökbe fogadja, vagy a gazdája rátaláljon. Három nap elteltével nagyjából 10% esélye van szegény állatnak az életben maradásra. Ha kölyökkutyáról van szó, akkor nőhetnek az esélyei, de ettől sem lesz sokkal jobb a helyzete szegénynek, maximum pár nappal húzhatja tovább. Minél nagyobb város menhelyéről van szó, annál több állatot vihetnek be oda. Minél több az állat, annál kevesebb a hely, vagyis annál több állatot altatnak el.
A menhelyek túlzsúfoltsága miatt sajnos évente 8 millió állatot altatnak el. Túl sok állatot adnak le, találnak az utcán magányosan, és sajnos ezekből csak nagyon keveset adoptálnak. Ennyi állatról sajnos nem tudnak gondoskodni, így a folyamatosan érkező állatoknak újabb és újabb helyeket kell „felszabadítani”, ami sajnos más állatok életébe kerül. Nagyon kevesen gondolják át az állattartás kötelezettségeit, és amikor rájönnek, mennyire nehéz is gondoskodni kedvencükről, sokan a menhelyet választják, pedig ha tudnák, hogy ezzel mit is okoznak…
Nagy szomorúságra ad okot az a tény is, hogy a menhelyről örökbe fogadók nagy része csak kölyökkutyákat és kiscicákat keres, ezzel megpecsételve az idősebb kutyusok és macskák sorsát. Ha csak ezt vesszük figyelembe, rájöhetünk, hogy az idősebb állatok sajnos haszontalanok a társadalom szemében. Ezért is fordul elő rengetegszer az a horribilis tett, amikor valaki a szemétbe dob egy állatot, mert már nem kell neki.
Szörnyű sors vár a nagytestű kutyákra. A rottweilerek, dobermanok, juhászkutyák, huskyk, dándogok, pitbullok és a hozzájuk hasonló társaikra szinte azonnal altatás vár, kevés alkalommal várhatják ki azt a 72 órát, mint a többiek. Gondozásuk nagyobb feladat, etetésük drágább, ráadásul sokszor a nagyobb testű kutyákat agresszívebbnek is gondolják, ezért még kevesebb eséllyel adoptálják őket.
Rosszul érzik magukat a rácsok mögött
Mint az emberek, az állatok is rosszul érzik magukat a rácsok mögött. A bezárásuk pillanatától egyre rosszabb lelkiállapot jellemzi a menhelyre kerülő állatokat, sírni kezdenek, gondoskodásra és szeretetre vágynak, amelynek hiányában depressziósak lesznek. A rácsok mögött élő állat depressziós lesz, szorongani kezd, amelyet az egyedül töltött, hideg éjszakák csak fokoznak. Minél több időt tölt a menhelyen az állat, annál jobban magába zuhan, annál kevésbé tud ismét beilleszkedni egy örökbefogadó családba.
A legtöbb állat borzasztó körülmények között éli napjait a menhelyeken. Nem ritka, hogy a ketreceket egyáltalán nem takarítják, az állatok saját ürülékükben hajlandóak élni, enni, aludni, amely egyértelműen egészségügyi problémákhoz vezet.
