notification icon
Ne maradj le semmiről! Iratkozz fel értesítéseinkre!

Ez a hihetetlen igazság a menhelyekkel kapcsolatban

Hirdetés

Ez a szomorú igazság a menhelyekkel kapcsolatban

SF
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

Sokan úgy vélik, tudják, hogy az utcára kerülő állatok miken mennek keresztül, milyen szörnyű a sorsuk az utcán éhezve, de azt csak kevesen tudják, hogy talán sokkal jobb nekik akár a szemétben élelmet keresni, mint a menhelyen rájuk váró bánásmódban részesülni. Olvasd el a cikket, és te is máshogy fogod látni a menhelyeket.

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

72 óra az altatásig

Amikor egy állatot bevisznek a menhelyre, általában 72 órája van, hogy valaki örökbe fogadja, vagy a gazdája rátaláljon. Három nap elteltével nagyjából 10% esélye van szegény állatnak az életben maradásra. Ha kölyökkutyáról van szó, akkor nőhetnek az esélyei, de ettől sem lesz sokkal jobb a helyzete szegénynek, maximum pár nappal húzhatja tovább. Minél nagyobb város menhelyéről van szó, annál több állatot vihetnek be oda. Minél több az állat, annál kevesebb a hely, vagyis annál több állatot altatnak el.

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

A menhelyek túlzsúfoltsága miatt sajnos évente 8 millió állatot altatnak el. Túl sok állatot adnak le, találnak az utcán magányosan, és sajnos ezekből csak nagyon keveset adoptálnak. Ennyi állatról sajnos nem tudnak gondoskodni, így a folyamatosan érkező állatoknak újabb és újabb helyeket kell „felszabadítani”, ami sajnos más állatok életébe kerül. Nagyon kevesen gondolják át az állattartás kötelezettségeit, és amikor rájönnek, mennyire nehéz is gondoskodni kedvencükről, sokan a menhelyet választják, pedig ha tudnák, hogy ezzel mit is okoznak…

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

Nagy szomorúságra ad okot az a tény is, hogy a menhelyről örökbe fogadók nagy része csak kölyökkutyákat és kiscicákat keres, ezzel megpecsételve az idősebb kutyusok és macskák sorsát. Ha csak ezt vesszük figyelembe, rájöhetünk, hogy az idősebb állatok sajnos haszontalanok a társadalom szemében. Ezért is fordul elő rengetegszer az a horribilis tett, amikor valaki a szemétbe dob egy állatot, mert már nem kell neki.

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

Szörnyű sors vár a nagytestű kutyákra. A rottweilerek, dobermanok, juhászkutyák, huskyk, dándogok, pitbullok és a hozzájuk hasonló társaikra szinte azonnal altatás vár, kevés alkalommal várhatják ki azt a 72 órát, mint a többiek. Gondozásuk nagyobb feladat, etetésük drágább, ráadásul sokszor a nagyobb testű kutyákat agresszívebbnek is gondolják, ezért még kevesebb eséllyel adoptálják őket.

Hirdetés
Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

Mint az emberek, az állatok is rosszul érzik magukat a rácsok mögött. A bezárásuk pillanatától egyre rosszabb lelkiállapot jellemzi a menhelyre kerülő állatokat, sírni kezdenek, gondoskodásra és szeretetre vágynak, amelynek hiányában depressziósak lesznek. A rácsok mögött élő állat depressziós lesz, szorongani kezd, amelyet az egyedül töltött, hideg éjszakák csak fokoznak. Minél több időt tölt a menhelyen az állat, annál jobban magába zuhan, annál kevésbé tud ismét beilleszkedni egy örökbefogadó családba.

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

A legtöbb állat borzasztó körülmények között éli napjait a menhelyeken. Nem ritka, hogy a ketreceket egyáltalán nem takarítják, az állatok saját ürülékükben hajlandóak élni, enni, aludni, amely egyértelműen egészségügyi problémákhoz vezet. Előfordul, hogy naponta egyszer egy slaggal kicsapatják a ketrecet. Közben az állatot természetesen nem engedik ki, így ő is vizes lesz, ami hideg idő esetén egyáltalán nem tesz jót neki sem. A napi táplálékot gyakran bármilyen interakció nélkül kapják meg a „gondozótól”, aki csak úgy odalöki nekik az ételt. Persze az étel mennyisége szinte sosem kielégítő, pontosan annyira elég, hogy ne haljon éhen szegény jószág.

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

A szörnyű körülmények miatt az állatok nem ritkán kapnak el különböző betegségeket. Ezeket csak ritkán veszik észre, még ritkábban kezelik, így sokszor az adoptálásra váró állat helyzetét maguk az intézmény vezetői rontják. Az így lebetegedő állatok sorsa még nehezebb, hiszen beteg állatot még ritkábban fogadnak örökbe, nem szeretnének kockázatot vállalni. A beteg állatokat hagyják szenvedni, előfordulnak esetek, amikor elaltatják őket, de a „gondozók” szeretik ezt is a természetre bízni. Vagyis inkább a betegségre, amit ők maguk okoztak.

Hirdetés
Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

Rengetegen élnek abban a hitben, hogy a menhelyen történő altatás megegyezik azzal a folyamattal, amit egy állatorvos végez. Sajnos akik így hiszik, tévednek. Az állatorvos két fázisban altatja el az állatot. Először bead neki egy érzéstelenítő injekciót, aminek köszönhetően az állat nem érez fájdalmat a következő, halálos dózist jelentő injekciótól. A menhelyeken pénzügyi megfontolásból érzéstelenítést szinte sosem használnak, így szerencsétlen állat életének utolsó és lassú pillanatait is szenvedéssel tölti.

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

Amikor a kutyák utolsó sétájukra indulnak, sajnos nem az várja őket, amire számítanak. Hosszú idő után kiengedik őket a ketrecből, amitől boldognak érzik magukat, alig várják, hogy ismét megmozgathassák végtagjaikat, futkározzanak, ám amikor egy szoba a végállomás, ott ők is rájönnek, hogy valami nincs rendben. A „halálszobába” kísért állatok rájönnek, hogy valami nincs rendben, megvadulnak, szabadulni próbálnak, ám sajnos minden hiába. Gyakran már a szoba előtt megérzik vesztüket, ami borzasztó érzés lehet.

Állatmenhelyek és a mögöttük húzódó borzalmak

Azt hitted, hogy amit eddig olvastál, szörnyű volt? Valóban embertelen, amit a menhelyen élő állatoknak át kell élniük, ám ami haláluk után következik, az a legrosszabb. Az elaltatott állatot szinte sosem részesítik semmilyen temetésben, egyszerűen a szemétbe hajítják őket. Először egy hűtőben tárolják őket – persze a menhely vezetői megkímélik magukat a halott állatból áradó szagtól -, de innen általában mindig a szeméttelepre vezet az útjuk, esetleg kísérleteket folytatnak rajtuk. A menhelyre bekerülő állatok nagy részének ez a sorsa. Szörnyű, de igaz. 

Hirdetés

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
További cikkek ebben a témában
Hirdetés
Ennyien olvasták az oldalt ebben a hónapban:
280 167
ENNYIEN OLVASTÁK AZ OLDALT
2019. JANUÁR 1. ÓTA:
6 864 342
Közösség

79/2008. (VI. 24.) FVM rendelet

A zöldség-gyümölcs termelõi csoportok és termelõi szervezetek nemzeti szabályozásáról... Tovább

ferritin

összetett fehérje, a szervezet vasanyagcseréjében van fontos szerepe. Vas-(II)-hiroxidból és... Tovább

Tovább a lexikonra

Hasznos volt számodra ez a cikk?

Mondd el mennyire!

Szavazatok száma: 164

Átlagos értékelés: 4.8

Állatok