Az encián valóban egy igazi különlegesség, érdemes nektek is közelebbről megismerkedni ezzel a növénnyel!
Honnan származik az encián?
A tárnics, vagy encián (Gentiana) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe, ezen belül a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó növénynemzetség. 300-400 faj tartozik bele, melyek virágai lehetnek kék, élénk sárga, pöttyös sárga, vagy sötét bordó színűek is. Őshazájuk valószínűsíthetően Eurázsia térsége volt, manapság legnagyobb formagazdagságban Kelet-Ázsia hegyvidékein élnek fajai. Gyógy- és dísznövényként is ismertek.
A tárnics megnevezés első írásos említése 1803-ra (Márton József szótárában) tehető, de nem tudni pontosan, hogy a népnyelvből, vagy ősi magyar szóból származtatható-e.
Honnan kapta a nevét az encián?
Bár Rapaics Rajmund a tüdőtárnics népies neve, a "rettegőfű" alapján szerb-horvát eredetre következtetett, ez nem bizonyított és nem is elfogadott. Az encián a német nyelvből honosodott meg. Latin nevét a Balkán-félsziget nyugati részén élő illírek Genthiosz (latinosan Gentius) királyáról kapta, aki a sárga tárnics gyökerét gyógyhatása miatt használta.
Mely fajok találhatóak meg itthon?
Magyarországon vadon három tárnics faj él, melyek mindegyike védett: a fecsketárnics (Gentiana asclepiadea L.), a Szent László-fű (Gentiana cruciata L.) és a kornistárnics (Gentiana pneumonanthe L.). A következő oldalon az encián jellemzését olvashatjátok el!
