A kettős termesztés (másodvetés) jelentősége, A tarlóburgonya termesztése, termesztéstechnológia

Másodvetésű növények - tarlóburgonya - termesztése

Racskó József, Debreceni Egyetem ATC
Hirdetés

Két vagy több szántóföldi növénynek egy naptári vagy gazdasági éven belül ugyanazon táblán való vetését és betakarítását kettős termesztésnek (vagy másodvetésnek) nevezzük.” (Antal, 1996)
A kettős termesztés (másodvetés) jelentősége, A tarlóburgonya termesztése, termesztéstechnológia
Két vagy több szántóföldi növénynek egy naptári vagy gazdasági éven belül ugyanazon táblán való vetését és betakarítását kettős termesztésnek (vagy másodvetésnek) nevezzük.” (Antal, 1996)

A kettős termesztés (másodvetés) jelentősége

A másodvetés szakmai megítélése éppúgy, mint régen, napjainkban is igen ellentmondásos. A kettős termesztés realitását elsősorban a hazai klimatikus és hidrikus adottságok korlátozzák. Ugyanis nem vitatható az a tény, hogy ökológiai feltételeink, különösen a nyári csapadék mennyisége és eloszlása olyan bizonytalansági tényező, amely a gazdaságok vezetőit a kockázatvállalástól visszatartja. A másik meghatározó feltétele a kettős termesztésnek a megfelelő kötöttségű talaj. A kevésbé kötött, 40 Ka-nál könnyebb talajok (barna erdőtalaj, homoktalaj) után még szélsőséges időjárású években is könnyű a visszamaradt tarlót és a talajt előkészíteni. Azonban a kettős termesztésnek a kockázati tényezőkön túl számos előnye is megemlíthető:

- biztosítja a racionális, takarékos földhasználatot,

- a termőföld évenként többszöri hasznosításával a kumulált termésátlagok jelentősen növelhetők,

- csökkenthető a fő-vetésű tömegtakarmány termőterület, az így felszabaduló területen árunövények termeszthetők, amelyek növelik a növénytermesztés árbevételét,

- a másodvetésűek termesztése energiakonzerváló technológiai elem, ugyanis kevesebb művelet szükséges a talajmunkákhoz, egyszerűbb a magágykészítés,

- növényvédelmi szempontból elsősorban a gyomok visszaszorításával csökkenthetők a költségek, de egyes másodnövények fonálféreg gyérítő hatásáról is beszámol a szakirodalom,

- biztonsági szerepet játszik a rendkívüli időjárású években.

A kettős termesztés előbbiekben említett előnyei mellett nem hagyható figyelmen kívül a gazdaságosság megítélése. A másodvetésű növények anyagi eredményeinek megítélésénél a rövid tenyészidő miatt eleve kizárt, hogy azok eredményeit a fővetésű növényekével szinkronizáljuk. Bár annak ellenére, hogy termelési költségeik megközelítik, s gyakran el is érik a fővetésű növények ráfordításait. Ezért nem szabad csupán a termésmennyiség alapján vizsgálni ennek a termesztési módnak a jövedelmezőségét, hanem a közvetett hatásokat is mérlegelni kell (a termőföld egy éven belüli többszöri hasznosítását, az öntözésre berendezett terület maximális kihasználtságát, az öntözési idény megnyújtását, a termelési eszközök hatékonyságának javítását).

A tarlóburgonya termesztése

Kettősművelésű növényként a burgonya napjainkban viszonylag ritkán termesztett kultúra. Korán lekerülő elővetemény (pl. őszi takarmánykeverék) után ültetve piacos, nagy gumójú, étkezési célra felhasználható burgonya termeszthető. Az őszi kalászosok tarlójába szintén ültethető burgonya, mely viszont kiváló biológiai értéke miatt vetőgumónak használható fel.

A későn betakarított, a biológiai érettséget éppen csak elért, még foszlós héjú burgonya a beparásodást követően a tárolás során hosszú ideig nem fejleszt hajtásokat, és nyári ültetésre eredményesen felhasználható. Tavaszi ültetés esetén rendszerint többet terem, mint a tavaszi ültetésből származó vetőgumó.

Az ún. „fojtott” burgonya előállítása ma már csak kivételesen fordul elő. A lényege az, hogy a tarlóburgonya gumóit beparásodás előtt felszedik, és nedves homokkal rétegezve tárolják. Így a téli hónapokban is ízletes, szinte újburgonya minőségű terméket kapnak. Az ilyen burgonya nagyon kedvező áron értékesíthető.

A tarlóburgonya termesztését - a fentiekben említett - klimatikus viszonyaink korlátozzák. Nagy termés eléréséhez - elegendő csapadék hiányában - öntözni kell. A tenyészidő nagy hányada a száraz, meleg hónapokra esik, ezért 1 kg szárazanyag előállításához több vizet használ fel a burgonya, mint tavaszi ültetés esetén.

Hirdetés

A meleg mérséklőleg hat a gumókötésre, és néha fékezi a növekedést. Ennek következtében csökken a gumók száma és nagysága. A gumókötést a burgonyafajta fotoperiodikus igénye is befolyásolja. A legtöbb fajta gumókötésére a hosszú nappal „bénítólag” hat, ezért kedvező víz-, tápanyag- és hőellátottság esetén sem várható akkora termés, mint tavaszi ültetéssel.

A tarlóburgonya öntözés nélkül eredményesen csak ott termeszthető, ahol júliusban és augusztusban elegendő csapadék hullik. Öntözéssel viszont a legszárazabb vidékeken (pl. Szarvas környékén) is termeszthető.

Termesztéstechnológiai háttér

Technológiai szempontból megállapítható, hogy a tarlóburgonyának az őszi takarmánykeverék a legjobb előveteménye. Őszi árpa után ültetve a burgonyát étkezésre célszerű felhasználni. De számításba jöhet még előveteményként a zöldtakarmánynak termesztett fővetésű csillagfürt is. Az előveteményt körültekintően válasszuk meg. Ugyanis az elkésett ültetés jelentős terméscsökkenést okozhat.

A tarlóburgonya növekedése viszonylag rövid ideig tart, s ezalatt gyakran nincs elegendő nedvesség a növény számára, s a hőmérséklet sem mindig kedvező. Ezért a növény légzése intenzívebb, tápanyagigénye viszonylag nagyobb.

A tarlóburgonya trágyázásával kapcsolatban nem alakult ki egységes álláspont. Egyesek N 180-220, P2O5 100-120, K2O 140-160, míg mások N 110-130, P2O5 55-60, K2O 200 kg hektáronkénti hatóanyag-adagot javasolnak. A tarlóburgonya tápanyagigénye nagyobb, mint a tavaszi ültetésűé, 1 t gumóterméssel 10-25%-kal több nitrogént, 8-10%-kal több foszfort vesz fel a talajból, mint tavaszi ültetéskor. Káliumigényük egyező.

A tápanyagigény kielégítésekor figyelembe kell vennünk, hogy a tarlóburgonya termése a vetőgumó minőségétől és az ökológiai adottságoktól függően 10-30 t/ha között változik, a jellemző átlagértékek 15-20 t/ha közé esnek. Ezek szerint a trágyázási javaslat N 100 P 60 K 110 hatóanyag-mennyiséggel operál.

A tarlóburgonya meghálálja az istállótrágyát, de idő hiányában trágyázásra nincs lehetőség. Ezért az elővetemény (őszi kalászos) alá célszerű trágyázni, s így a burgonya élvezi az istállótrágya első éves utóhatását. Ez esetben a N- és K2O-adagot mintegy 20%-kal csökkenthetjük.

A tarlóburgonya alá általában 20-25 cm mélyen szántunk. A szántást azonnal elmunkáljuk, laza talajon boronával és hengerrel, középkötött talajon a nedvességi viszonyoktól függően tárcsával, boronával, ill. hengerrel. A talaj lezárása és elmunkálása után mindkét esetben kombinátorozunk. A talaj tökéletes elmunkálása nagyon fontos az ültetéskori és az azt követő bakhátak kialakíthatósága és a gumókból képződő hajtások, sztolók miatt.

Az aratást követő szalmalehúzást-lehordást követő műtrágyázás után tárcsás talajművelés javasolható, amellyel 1-2 menetben 15-17 cm mély ültetőágyat készíthetünk. Eső után a nedves homoktalajt szánthatjuk is. Ez után a laza talajt hengerezzük. Öntözhető középkötött talajon, több menetben aprítótárcsázással, ásóboronával és kombinátorral készíthető ültetőágy. Az ültetőágy mélysége 20 cm legyen.

Ültetésre előcsíráztatott vetőgumót használunk. A régebbi módszer szerint a vetőgumót tarlóültetés céljára speciális eljárással tároljuk, ami március végén, április elején történő „lecsírázással” kezdődik. Ezt követően gyümölcsládákba rakva hűtőtárolóba rakjuk a vetőanyagot. Május végén kezdjük meg az előhajtatást, amelynek eredményeként erőteljes 1,5-2 cm hosszúságú fényhajtások fejlődnek. Újabban nyári ültetésre is „pattanórügyes” gumókat használnak. A hajtás nagysága 2-3 mm-nél nem nagyobb, aminek az az előnye, hogy automata burgonyaültető gépekkel ültethető. A pattanórügy kb. egyhetes hajtatással állítható elő.

Hirdetés

Az ültetés időpontjának meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy a tarlóburgonyának olyan ökológiai körülményeket kívánunk biztosítani, amelyek növelik a leromlással szembeni ellenálló képességét, jó biológiai értékét és jó tárolhatóságát. Szeged környékén, ahol legelterjedtebb a tarlóburgonya-termesztés, akkor érik el a legjobb eredményeket, amikor a gumókötés augusztus 10. és 20. közötti időszakra esik, s ezzel biztosítható a leromlással szembeni védelem (levéltetű, vírus).

A sortávolság 75 cm, ültetési mélység homoktalajon 7 cm, középkötött talajon 6 cm legyen. Az ültetésre leggyakrabban a szlovák gyártmányú ültetőgépeket használják. Homoktalajon csak primer bakhátat alakítsunk ki. Középkötött talajon szekunder bakhát készítésére is szükség van. Az elsődleges (primer) bakhátakban a burgonyagumók a bakhát felső élétől 10-12 cm mélyen helyezkednek el. A másodlagos (szekunder) bakhát 45-50 cm széles, magassága 22-27 cm. Készítésére talajmaró-töltögető gép alkalmas.

Az ültetéskori gumószám 36.000-40.000 db/ha. Ezen belül homoktalajon a kisebb gumószámot ajánlják, míg öntözéses gazdálkodásban 45.000-48.000 db/ha-t. A hektáronként szükséges vetőgumó-szükséglet a növényszámtól és gumómérettől függően 900-4.700 kg/ha.

A tarlóburgonya-termesztés eredményességét sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a vízellátottság, mint a fővetésűét. Az öntözésnek tehát nagyon nagy szerepe van. A vízpótláson kívül azzal a hatásával is számolhatunk, hogy csökkenti a talaj hőmérsékletét, s így növeli a vetőburgonya biológiai értékét.

Az öntözésnek a kelésre is kedvező hatása van. Ugyanis öntözés hatására az ültetés után 2 héttel csaknem 90%-ban történik meg a kelés, öntözés nélkül viszont az ültetés után 20-25 nappal az állománynak mindössze 40-60%-a kel ki.

A kelesztő öntözés víznormája 40-50 mm, a második öntözésé - amelyet a burgonya bimbósodása kezdetén kell elvégezni - 80 mm. A további öntözésre10-14 naponként kerülhet sor. Virágzáskor ne öntözzünk. Ha jó csapadékeloszlású az augusztus, előfordulhat, hogy nincs, vagy csak egy öntözésre van szükség.

Szeptember 20-25. körül a tarlóburgonya már vetőgumó méretű (3-6 cm átmérő), de előfordulhat, hogy ennél is nagyobb. Vetőgumó-szaporításakor méretszabályozó defóliálással szárítjuk lombozatát. Ezt követően 3-4 nap múlva felszedhető. A betakarítás módja azonos a tavaszi ültetésű burgonyáéval. A szártalanításra, a fővetésű burgonyáéhoz hasonló módon október 10-e körül kerüljön sor. Ezt követően, 2-3 hét múlva a gumók beparásodnak és a termés betakarítható.

A tarlóburgonya a talajban vontatottan parásodik. Laza és homoktalajokon a betakarítás közben alig sérül. Betakarítás után az előtárolóban való szikkadáskor a laza- és a homoktalaj lepereg. Középkötött talajon bár sérülés előfordul, de a sérült gumó gyorsan parásodik, és így jól tárolható.


A tarlóburgonya hütőtárolóban kiválóan áttelel, de egyéb tárolókban is minimális a veszteség. A vetőgumóméretet meghaladó termés étkezési célra használható fel.

Mint már szó volt róla, az átlagtermés 15-25 t/ha. A vetőgumókihozatal 70-80%-os, és növényenként áltagosan 10-12 db vetőgumóra is számítani lehet. A tarlóburgonya teljes gumótermése, még az apró, 30 mm-nél kisebb is, felhasználható ültetésre.


Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés
Hirdetés

albinizmus

a melanin nevű festékanyag adja a bőr és a szőr színét. Ha melanin nem termelődik, a. alakul... Tovább

dohány (Nicotiana)

a burgonya/élek családhoz tartozó népes nemzetség. Legtöbb faja D-Ameriká-ban őshonos,... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.