Luffa
A luffa listánk egyetlen olyan tagja, amely nem csak a konyhában, hanem a fürdőszobában is igyen népszerű azok köreiben, akik minden tekintetben természetes életmódra vágynak, termését ugyanis előszeretettel használják hátvakarónak vagy szivacsnak.
Fiatal, zsenge korában íze első sorban a cukkiniéhoz hasonlítható. Ahogy egyre jobban megérik fásabbá válik, a húsa eltűnik, és súroló felületű csontvázat hagy maga mögött. Ennek ellenére még mindig egy zöldségről, a tökök egyik rokonáról van szó. Valójában ez a csontváz az, ami miatt a luffa annyira népszerű (már említett szivacsként), de fiatal korában tökhöz hasonlóan megfőzhető és fogyasztható, de akár az uborka is helyettesíthető vele egy salátában.
A termés többféle tápanyagot tartalmaz, ideértve antioxidánsokat, vitaminokat és ásványi anyagokat is. A luffa továbbá remek A-vitaminforrás. Életerős növényekként indáik akár a 4,5 métert is elérhetik. Ennek köszönhetően nagyszerű árnyékolók lehetnek egy nyári lugason, ugyanis minden centinyi vázat benőnek, amire képesek felkapaszkodni.
Fontos, hogy erős szerkezetre futtasd fel őket, ami legalább 4,5 méter magas és elbírja a termések súlyát is. Támaszték nélkül a luffa könnyedén benőheti az egész kertet. Az érésről a száraz héj és a sárguló szárak árulkodnak.
Szivárvány répa
A szivárvány répa első hallásra úgy hangzik, mintha egy gyerekkönyvből olvasna az ember, azonban valódi zöldségekről van szó. A színjátszós répákon valójában nem igazán kell meglepődni, ezek a növények ugyanis eredetileg nem a ma közismert narancssárga, hanem fehér és néha lila színűek voltak. Ha szeretnéd színesebbé varázsolni kertedet, akkor szerezz be lila, narancssárga, citromsárga, fehér és piros répákat. A szivárványrépa magokat tartalmazó csomagok általában kevert színeket tartalmaznak. Változatos árnyalataik ellenére ízben nem különböznek a „klasszikus sárga” répáktól, azonban jótékony hatásaik tekintetében van köztük némi különbség.
Forrás: Fotó: Schutterstock
