Tisztelt Doktor úr! Germuska Ágnes vagyok. A kuty

Tisztelt Doktor úr!
Germuska Ágnes vagyok. A kutyuskám miatt fordultam Önhöz!
Van egy lassan már 6. életévét betöltő fekete, lány uszkár kutyusom (március 8.-ai.) Black Tracy-nek hívják. 1 évesen került hozzánk. Nagyon mozgékony, életerős kutyuska volt. Egyszer fialt, 1 éves korában. Volt 1 év amikor társa is volt. De mikor ismét egyedülk lett kicsit megviselte a dolog, de megmaradt az életkedve. Még a fialása előtt jóval (még terhes sem volt) mikor elütötte egy autó. Azért elég jócskán kapott szegénykém. Nem történt úgy látszólagosan semmi baja. Kicsit megszédült, meg megijedt, de tudott járni és nem fájt úgy semmije. Nem is vizsgáltattam ki. (amit már nagyon megbántam) Elejétől kezdve mikor hozzánk került nem evett jól. Az való igaz, h nagyon el lett kényeztetve. Mindig előtte van a kaja, bármikor bármennyit ehetne. De nem volt sose olyan súlyos, mint mostanság. Családi házban éltünk és 2 éve szétmentek a szüleim. Anyukám külföldre került, apukám másik házba. Én apukámmal mentem és persze a kutya is. Nem jól tűrte az ottani életet. És valamitől nagyon megbetegedett. Alig bírt felállni, leülés nehezen ment, abszolút szinte semmit nem evett, ha hozzáértem sírt. És ha tehette volna akkor egész nap feküdt volna. Elvittük állatorvoshoz. Kiderült, hogy a gerincével van probléma. Injekció kúrára hordtuk, naponta 3-4-et kapott, de úgy ahogy helyrejött. Azt mondta az állatorvos, ha 2-3 nappal később visszük, a kutya nem lett volna megmenthető. Így még az volt. Most h helyrejött, nem vihettem haza ahol lakom. Így nagymamáméknál van. Ő ugye nem viszi ki sétálni, hanem ott van neki a nagy kert és ott szaladgálhatna ha akarna. De nem, csak épp annyira megy ki h pisil és kész. Egész nap alszik. Iszonyú keveset eszik és szinte csak a fött csirkefarhátat eszi meg. Mama mindig azt főz neki. Pedig előtte van a száraztáp, konzerv. Inni iszik, azzal nincs nagy gond. De már nem látom benne azt az életkedvet sem mint egykor. És most is sír ha nem ott fogom meg ahol ő szeretné. Sokszor nem fogjuk meg rosszul, mégis sír. Ha kivisszük, akkor vakkangat ott magának egy kicsit, de már nem szaladozik, elvégzi gyorsan a dolgát és jönne be. Lehet h az a baj h el van lustulva, nem tudom. Gerincproblémás ő de mégis rengeteget ugrál. Fel a fotelre le a fotelről és ezt nem tudjuk neki megakadályozni sokszor, mert nem vesszük észre. A lépcsőn mindig ölbe visszük fel és le. És szinte ki van minden bordája. De ez akkortól fajult el, mióta beteg lett. Előtte sem evett, azzal mindig gond volt, de mondom most egyre rosszabb. És annyira meg vagyok ijedve, hogy elveszítem. Most költözök oda mamáékhoz, hogy vele tudjak lenni, mert annyira szeretem. És ebben szeretném a segítségüket kérni, hogy mit tegyek. Mit csináljak vele? Hogy bírjam evésre, hogy hozzak bele életkedvet..stb.. Pedig véleményem szerint nem idős még ahhoz, h elhagyja magát ennyire mint most. Pedig úgy szeretjük és ő is ugyanígy próbálja viszonozni. Kérem segítsenek!! Annyira szeretném, h felépüljön és valamilyen szinten olyan legyen mint rég! Szerezzünk be hozzá egy másik kutyust? Az jobb lenne? Előre is köszönöm: Ági