Parvovírus okozta magzatkárosodás

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után? 

margin:0cm 0cm 8pt">Amennyiben az ellés utáni alomhelyzet - főként az először fialt sertéseknél - bármiben hasonlít a fentebb leírtakhoz (kevés malac, gyenge malacok, „üszkös” magzatok, holt magzatok, malacremegés, lábszétcsúszás stb.) vagy süldőkocáknál sok a visszabúgás, esetleg a meddőség, szóljunk állatorvosunknak, mert a biztos diagnózishoz laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van, másrészt pedig vannak olyan más betegségek, melyek hasonló fialási „képet” okozhatnak.Az állatorvos a biztos diagnózis birtokában tesz javaslatot a speciális védekezésre.

margin:0cm 0cm 8pt"> 

margin:0cm 0cm 8pt">Sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómája (PRRS)

Mi okozza?

A PRRS az angol porcine reproductive- and respiratory syndrome rövidítése. Magzatkárosodással, koraelléssel, légzőszervi tünetekkel járó fertőző betegség, melynek kórokozója vírus. A vírus pontos azonosításáig (1991. Hollandia) csak körülírni tudták a tünetek alapján, erre utalnak korábbi elnevezései is:

- kékfül-betegség;

- terméketlenségi és légzőszervi szindróma;

- járványos vetélés és légzőszervi szindróma.

Az Arterivirus-fajhoz tartozó kórokozó törzseknek két típusa van, az amerikai és az európai, melyek iránt csak a sertés fogékony, bár érdekes módon a barbari-kacsában is el

tud szaporodni, más állatfajokra tehát veszélytelen.

Milyen életkorban a leggyakoribb?

Minden életkorban előfordulhat (újszülött, szopós, választott, süldő, hízó, tenyész).

Mikor fordul elő legtöbbször?

Rendkívül gyors, agresszív terjedését bizonyítja, hogy noha Európában elsőként 1990-ben észlelték Németországban, mára gyakorlatilag minden fejlett sertéstenyésztéssel, nagy sertéspopulációval bíró országban azonosították nemcsak kontinensünkön, hanem a Távol-Keleten is. Nálunk a betegség klinikai tünetekkel

járó formáját eddig nem írták le, de a fertőzöttséget importállományokban a Dunántúlon megállapították (1993).

A klinikai tünetek kialakulása, a betegség lefolyásának súlyossága függ a jelenlévő vírustörzs erősségétől (megbetegítő képességétől vagyis virulenciájától) a fogékony populáció nagyságától, a tartáshigiéniai körülményektől.

Külföldi tapasztalatok szerint a legsúlyosabb veszteségek a magas színvonalú, jó tartástechnológiájú szakosított telepeken következtek be.

Ebből persze nem olyan következtetéseket kell levonni, hogy a járványvédelem területén engedményeket tehetünk! Inkább immunbiológiai kérdésekről lehet szó, környezet-állati szervezet kölcsönhatásairól stb.

A fertőzés levegő útján, belégzéssel és termékenyítéskor méhen belül, fertőzött ondóval terjed, bár a fertőzött állat a vírust nemcsak orrváladékával, hanem vizeletével, bélsarával is üríti. Utóbbiak tehát nem zárhatók ki a betegség terjesztésében, sőt - mivel a kórokozó a malacok vérében 2-3 hónapig is jelen lehet - a technológiába iktatott sebészi beavatkozásoknak (farkalásnak, fogcsípésnek, ivartalanításnak) is szerepük lehet a terjesztésben.

A behurcolásban azonban mindenképpen a fertőzött, tehát már vírushordozó, de még tünetmentes sertéseknek vagy a betegségen átesett vírushordozó sertéseknek van elsődleges szerepük, annál inkább, mert a vírus az átvészelést követően több hónapig életképes maradhat az állatban.

A betegség járványtanában érdekes, hogy - eddigi megfigyelések szerint - a vírusürítő állat még nem fertőzött, fogékony állományban sem indít el minden esetben fertőzést és több, már fertőzött állomány minden beavatkozás nélkül, spontán gyógyult. A betegségen átesett vagy vakcinázott kocák a malacaikat föcstej nyújtotta immunitással látják el, az ellenanyagok 4-12 hetes életkor között ürülnek ki, fertőzött telepeken tehát a malacok ebben az életkorban fertőződnek. Előfordul tünetmentes átvészelés is, de sajnos gyakoribb a károkozás.

Milyen tünetek vannak?

A lappangási idő rövid, pár napos lappangás után a tünetek az állatok életkorától, a vírus erősségétől függően igen változatosak lehetnek, de előfordul tünetmentes átvészelés is.

A méhen belül fertőződött malacokon:

A sok a halva született, a kis súllyal született, életképtelen, mumifikálódott malac, illetve magzat. Gyakori a lábszétcsúszás. Az újszülött malacok szemhéja gyakran duzzadt. Az injekciók helyén előfordul a zúzódáshoz hasonló bőrelváltozás, farokvágáskor, fogelszedéskor az elvérzés. Egyes újszülötteken nehezített légzés, vérthányás, hasmenés (zöld bélsár) tapasztalható. A választásig bekövetkező malacelhullás jelentősen megnő (volt olyan külföldi telep, ahol meghaladta a 75%-ot).

Választott malacok, hízók:

a légzőszervi tünetek dominálnak. Rövid lázas állapot után nehezített légzés, más kórokozók, baktériumok másodlagos hatása, az elhullások növekedése, testtömeg-gyarapodás romlása, a hízóállomány „szétnövése”.

Kocák:

pár napig tartó étvágytalanság, izgatottság, néhány egyeden a fülek, az orr, a farok és az emlő cianózisa (kékesvörös elszíneződés), ivarzási rendellenességek. Láz nem jellemző.

Vemhes kocák:

vetélések (leggyakrabban a vemhesség utolsó szakaszában), koraellések, a halva született malacok száma megnő.

Szoptató kocák:

tejhiány, nem engedik szopni malacaikat.

Kanok:

átmeneti étvágytalanság, az ondó minősége romlik, emiatt sok a visszabúgás.

Fogékony tenyészállományokban a fertőződés után a veszteségek nagyjából három fázisra oszthatók:

I.fázis: fertőződéstől kb. 8 hétig:

halva születések, vetélések, koraellések, elhullások száma nő, az élve születések száma csökken.

II.fázis: 8-14 hét között:

a malackori veszteségek nagyjából normalizálódnak, vetélések még előfordulhatnak, a csendesen ivarzók, visszaivarzók száma nő.

III: fázis: 14-26. hét között:

a szaporodásbiológiai helyzet nagyjából rendeződik, de még mindig sok a visszaivarzás és születéskor az alacsony alomszám.

A termelési mutatók kb. a fertőződés utáni 26. héten érik el újra a fertőződés előtti szintet, azonban ha három heveny fázis után a betegség továbbra is

jelen van, reprodukciós kártételekkel hosszabb távon is számolhatunk.

Mit tehet a gazda a betegség megelőzése érdekében?

A védekezés - tekintettel még a levegő vírusterjesztő szerepére is - nehéz. Igen szigorú járványvédelmi és igazgatási intézkedések betartása szükséges.

Tenyészsertést PRRS-től mentes törzstenyészettől vásároljunk! Noha fertőzött tenyészet tenyészállatot nem forgalmazhat, kérjünk hatósági állatorvosi igazolást a mentességről!

Szigorú járványvédelem: a telepeken a személy,- állat, - járműforgalom korlátozása, egyszerre történő betelepítés, fertőtlenítések, állati hullák, hulladékok szakszerű ártalmatlanítása, körültekintő állatvásárlás, karantén, a „malacturizmus” kerülése stb.

Minősített tenyészállományok félévenkénti szerológiai vizsgálata kötelező!

Mit tehet a gazda a betegség jelentkezése után?

A tünetek bármelyikénél értesíteni kell az állatorvost, mert a betegség diagnosztizálása csak kiegészítő laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges. Vérvizsgálatra legmegfelelőbb a 0-4 hetes (a föcs

tej nyújtotta ellenanyag miatt) és a 10-12 hetes malaccsoportok vére (már aktív ellenanyagválasz).

A betegség estleges kimutatása után a gazda teendői a hatósági intézkedések betartására korlátozódnak.

A betegség egyébként nem gyógyítható, legfeljebb a választott malacok és a hízók baktériumok okozta másodlagos fertőződésének csökkentésére törekedhetünk.

Forrás: Agrárágazat