Az aranyvessző gondozása
Mint már említettem, az aranyvessző eléggé igénytelen növény, ebből adódón a gyenge, tápanyagban szegény talajon is jól fejlődik. Érdemes tudni az aranyvesszőről, hogy saját maga is szétszórja a magjait, tehát nagyon könnyen szaporodik (ott is, ahol nem szeretnénk). Humuszban gazdag talajon gyorsan terjed, fajtaválasztásánál érdemes a nemesített változatokat előnyben részesíteni, mivel azok nem annyira invazívak, mint a vadon előforduló alapfajok. Betegségekkel szemben is ellenálló, csak nagyon ritkán támadja meg lisztharmat, ezen kívül viszont semmire sem érzékeny.
Az aranyvessző metszése
Sajnos eljön az az időszak, amikor az aranyvessző már nem a régi – egyre kevesebb virágot hoz, és nagyon hamar el is virágzik. Ha ezt tapasztaljuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy eljött a fiatalítás, vagyis az alapos visszametszés ideje! Erre tavasszal kell sort kerítenünk, de mindenképpen várjuk meg a virágzást – a legjobb időpont a metszésre közvetlenül virágzás után van. Ha ekkor végezzük el a fiatalítást, akkor az aranyvesszőnk még abban az évben új, rügyekkel berakott hajtásokat fog fejleszteni (őszi metszés esetén a friss hajtásokon kialakuló rügyek könnyedén elfagyhatnak).
Hogyan végezzük el az aranyvessző metszését?
A metszés során ügyeljünk arra, hogy az idősebb, elágazó ágak vissza legyenek vágva, lehetőség szerint egy rügyre. A túlnyúló, valamint az elvékonyodó ágakat is vissza lehet metszeni egész nyugodtan. Én ezt a metszést el szoktam végezni egy-két évente, ha viszont valaki már hosszú ideje nem tette ezt meg, akkor érdemes radikálist metszést alkalmazni.
Ez annyit jelent, hogy nagyon vissza kell vágnunk a hajtásokat, nem szabad tétováznunk, néhány erősebb ág kivételével az összes hajtást, ágat vissza kell vágnunk a talaj közelében. A következő évben se sajnáljuk a növényt, a gyengécske hajtásokat ismét vágjuk vissza. Ezzel elérhetjük, hogy az aranyvesszőt újra kompakt, erőteljes állapotba hozzuk, gazdagon elágazó lesz és hamarosan óriási virághozammal fogja meghálálni a gondoskodást.
