Nem is fekete, hanem fehér, az viszont mindenképpen igaz, hogy a téli hónapok egyik legnagyobb sztárja, mostani cikkemben elmondom, miért van ott a helye mindenkinél, és az is kiderül, mit kell tudni a neveléséről, gondozásáról!
A fekete hunyor rövid bemutatása
A fekete hunyor (Helleborus niger) a boglárkafélék családjába tartozó örökzöld évelő, melynek nem a virága a fekete, hanem a gyöktörzse. Két alfaja létezik, a Helleboris niger niger, valamint a nagyobb virágokkal rendelkező Helleborus niger macranthus. Fekete hunyorral leginkább az Alpokban találkozhatunk, 1800 méteres magasságig elterjedt, világos hegyi erdőkben, cserjésekben, köves lejtőkön és mélyedésekben, illetve fenyő-, és bükkerdőkben.
A Helleborus niger niger alfajjal a természetben a hegyvidéki területeken, Dél-Németországban, Ausztriában, Svájcban, Szlovéniában, Horvátországban és Észak-Olaszországban találkozhatunk, a Helleboris niger macranthus alfajjal pedig Észak-Olaszországban és a vele szomszédos szlovén részeken.
A fekete hunyor jellemzői
A fekete hunyor jellemzően 15-30 centiméter magas, húsos, vastag szárakon hozza egy-egy nagy, rózsásfehér virágát, aminek 6-8 centiméter az átmérője. Általában decembertől egészen március végéig virágzik, innen kapta egyébként a több országban is használt nevét: karácsonyi rózsa. Elvirágzás után a virágtartó levelek rózsaszínesen-zöldesen színeződnek, a termésérésig maradnak meg – ezek igazából a virág csészelevelei. Sziromlevelei jelentéktelen kinézetűek, sárgászöld mézfejtőkké alakulnak át.
Levelei sötétzöldek, bőrneműek, örökzöldek, tenyeresen összetettek, 7-9 levélkével. Gyöktörzse áttelelő, fekete színű, innen kapta a fekete hunyor nevet. FONTOS TUDNI, hogy a fekete hunyor minden része mérgező alkaloidokat tartalmaz, melyek a szívre, valamint az idegrendszerre hatnak!
A fekete hunyor gondozása
Tavasszal vagy ősszel ültethetjük, azt viszont érdemes tudni róla, hogy nehezen viseli az átültetést – ezért érdemes körültekintően helyet választani a számára.
Magvetéssel is lehet szaporítani, de azt hozzáteszem, hogy ebben az esetben csak három évvel később lesz virágzóképes, ráadásul a magoncok nem fogják megőrizni az anyanövény tulajdonságait, nagyon sokfélék lesznek. Éppen ezért jobb, ha az augusztusi tőosztást választjuk.
A fekete hunyor kedveli a humuszos, tápanyagban gazdag talajt, valamint a napot vagy a félárnyékot. Gondozásáról nem kell sokat mondanunk, csak a termésérlelés utáni tisztogatás az, ami nagyon fontos. Nevelése során levéltetvek támadhatják meg, valamint számíthatunk szürkerothadásra és feketefoltosságra.
