#szavazas-115#    

A hagyományos disznóvágás tradíciókon át

A disznóvágás, vagy disznótor a háznál nevelt sertés hagyományos levágását, feldolgozását, és az ezt követő hagyományos disztoros vacsorát (hurka, kolbász, töltött káposzta) jelöli. Nagyszüleink idejében a disznóvágással biztosította a család az egész éves hús-, és zsiradékkészletét füstölt húsok, kolbászok, tepertő, illetve zsír formájában.

A magyaroknál nagyon régi haszonállatnak számít a sertés, őseink is szerették a húsát. Emlékszem, amikor még kicsi voltam, minden szomszédunknál volt disznóól és természetesen 2-3 disznó is, minden évben. Manapság ez már megváltozott, kilométereket kell megtennem ahhoz, hogy találkozzak egy kertben tartott sertéssel, pedig ugyanott lakom.

A disznóvágás, mint a legnagyobb összejövetel

A disznóvágás megmozgatott mindenkit, nálunk az egész utca jelen volt, kicsiktől a legnagyobbakig, kivette a részét mindenki. Igaz, a kisebbeket nem keltették fel korán, és sokaknak nem is engedték, hogy magán a vágáson részt vegyenek, viszont utána már ott volt mindenki, igazi közösségi eseménynek számított.

A II. világháború után, az 1950-es évek elején-közepén engedély szükségeltetett a házi disznóvágáshoz, és be kellett szolgáltatni meghatározott mennyiségű húst, zsírt – éppen ezért rengetegen titokban vágták le a sertéseket. 

A disznóvágás időpontja

Minden ki volt találva, mindennek meg volt a maga ideje! A disznók hízlalásának befejezését a hideg téli időszakra időzítették, ugyanis a romlékonyhús feldolgozása ilyenkor volt a legegyszerűbb. A disznóvágások disznóölő Szent András napjától (november 30) kezdődtek és egészen februárig tartottak. Mint már említettem, a mi utcánkban mindenhol volt disznó, így disznóvágás is, minden héten máshol…

Régebben egyébként rendszerint a karácsony előtti időszakra, vagy januárra időzítették a parasztháztartások egyik legnépszerűbb tradícióját. Ezzel még koránt sincs vége, a következő oldalon folytatom, érdemes lapozni egyet!