A diófa rövid bemutatása

Egy nagyon kedvelt növény, külalakja és gyümölcse miatt terjedt el. A diófa hatalmas, méltóságteljes koronával lett megáldva, ami alatt sokan elférnek, ráadásul hosszúéletű, valódi örökséggé válhat. A diófélék családjába tartozó dió nemzetség nemcsak egy fajt jelöl, hanem összesen huszonegyet. Amit mi általánosságban diónak nevezünk, az a közönséges dió, vagyis a Juglans regia (eredetileg királyi diót jelent).

A közönséges dió egyáltalán nem számít ritkaságnak, Közép-Európától egészen Kína délnyugati vidékéig találkozhatunk vele. A diófa lombhullató, egylaki, átlagos magassága 18-20 méter, de vannak ettől nagyobbak is. Kora elérheti a 150 évet is, de nem növekedik folyamatosan, cseperedése a várható élettartam felénél megáll. 

A diófa igényei

A diófa koronája magas és széles, ezért érdemes nagyobb területet biztosítani számára, már a kezdet kezdetén ügyelni kell a felnőttkori méretére, mivel nagy árnyékot ad, és a légvezetékeket is zavarhatja. Talajigénye nem összetett, kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, viszont nagyon jól érzi magát átlagos kerti földben is. Nem kedveli a szélsőséges talajtípusokat – nagyon laza homokos, vagy túl kötött agyagos talajt.

Tudnunk kell, hogy gyors sikerre nem számíthatunk, hiszen egy magról ültetett fának legalább 10 évre van szüksége ahhoz, hogy termést hozzon. Természetesen lehet gyorsabb megoldás is, ebben az esetben oltott csemetére van szükségünk, ez 3-4 év múlva kezd el teremni – éppen ezért magasabb az oltott csemeték ára. 

A diófa ültetése

Mint már említettem, érdemes többször is átgondolni, hova kerüljön fa, mivel nagy lombkoronája lesz, ráadásul a gyökerei is terebélyesek. A helyét úgy válasszuk meg, hogy legalább tíz méterre kerüljön a többi fától, illetve épületektől. Kerítés közelébe ne ültessük, mert pár év múlva gondot okozhat a szomszédhoz átnyúló ágai miatt. A következő oldalon megosztok veletek mindent a diófa gondozásáról, neveléséről, és természetesen a metszéséről is, érdemes lapozni egyet!