Igaz, hogy 2013-ban az év fafaja volt a házi berkenye (Sorbus domestica), de sajnos megállapítható, hogy egyre kevesebb helyen lehet találkozni ezzel a sudár növésű, és terebélyes koronát nevelő fával. A berkenye a rózsafélék családjába tartozik, és egész Európában elterjedj, több mint 100 cserje-, és fafajt magába foglaló nemzetség. Neve a kelta sor szóból eredeztethető, mely a termésének ízére utal.

Az arab sorbet vagy sherbet is ebből a szótőből származik, ami pedig a gyümölcsből készíthető italra utal (sörbet). A fajok többsége az északi mérsékelt égöv hűvösebb, nedvesebb, részben melegebb és szárazabb területein fordul elő. Magyarország egyik nagy különlegessége a Sorbus semiincisa, ami csak a Dunazug-hegységben fordul elő. A Sorbus domestica, vagyis a házi berkenye A Nyugat-, Délnyugat-Dunántúl száraz hegyes-, dombvidékes tölgyeseit, bokorerdeit, erdőszéleit kedveli, ez a faj vitathatatlanul őshonosnak számít. 

A berkenye jellemzői

A házi berkenye koronája tojásdad, vesszője eleinte gyapjas, majd kopaszodó és a csúcsa felé finoman szőrös, zöldes vagy vörösesbarna, a rügyei pedig enyvesek. Levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, a levélkéi lándzsásak, fűrészesek, virágai fehérek, sátorozó bugákban állnak, a termései alma-, vagy körte alakúak, általában októberben érnek. 

A berkenye igényei

A házi berkenye nagyon szereti a meleget, és a fényt, többé-kevésbé szárazságtűrőnek is mondható, ezen kívül kedveli a meszes talajokat. Fiatal korában rendszeres öntözést igényel, később már kitűnően vészeli át a szárazabb időszakokat is. Az árnyékot nem szereti, még a félárnyékos helyet sem, ilyen körülmények között gyérebben virágzik és terem, és még az őszi lombszíneződése is jelentéktelenebb. A következő oldalon még több dolgot megtudhatsz a berkenyéről, és annak isteni gyümölcséről!