A növénytársítás lényege tehát, hogy olyan növényeket termesszünk egymás közelében, amelyek kölcsönösen előnyösen hatnak egymás fejlődésére. A cél leginkább az, hogy könnyebben védekezzünk a kártevők ellen, illetve elősegítsük a rovarok általi beporzást. A növénytársítás emellett elősegítheti a kert jobb kihasználását, valamint a hasznos rovarokat is ellátja élőhellyel.
Ha a természetet megnézzük, láthatjuk az adott ökoszisztémára jellemző növényi diverzitást, a sokszínűséget, ami erősíti az ökoszisztémát, és nagyban csökkenti annak a lehetőségét, hogy valamilyen kártevő megtizedelje a rendszert alkotó növényeket. Házikerti termesztés során általában nem jellemző a sokféleség, sokszor inkább az a jellemző, hogy csak egy-egy növénycsalád tagjait találjuk meg a kertben – ezzel viszont kaput nyitunk bizonyos kártevők előtt, amik képesek letarolni az egész kertet.
A borsó társültetés
Szerencsére a borsóval számos növény jól kijön, az aromás fűszernövények, köztük a menta és a koriander a legelőnyösebb számára. Ugyanakkor ültethetünk mellé spenótot és fejes salátát is, de kiegészítik egymást a babbal, a retekkel, a sárgarépával, a fehérrépával, a paradicsommal, a karfiollal, a brokkolival, a kelbimbóval, a fejes káposztával, a burgonyával, a kukoricával, a padlizsánnal, valamint az uborkával.
Viszont nem érzi jól magát a hagymafélék családtagjainak közelségében, ültessük messzebbre a vöröshagymát és a fokhagymát is. Ugyanerre a sorsra ítéltetett a kardvirág is.
