Az üvegházhatástól az éghajlatváltozásig sok mindent figyelembe kell venni.
Az antropogén üvegházhatás az üvegházhatás ember által létrehozott változata, amely az éghajlatváltozás, vagy ahogy egyre inkább nevezik, a kibontakozó globális klímakatasztrófa egyik legfontosabb alfolyamata.
A globális felmelegedésnek sokkal bonyolultabb és messzebbre mutató következményei vannak, mint pusztán a hőmérséklet emelkedése. Az intenzív időjárási jelenségek, mint például a növekvő aszályok, a szélsőséges hőhullámok, a szakadó esőzések és a hevesebb viharok, ezek közé tartoznak.
A felmelegedés azonban növeli a tengerek és az óceánok hőmérsékletét, felgyorsítja a sarkvidéki jég olvadását, és a tengerszint emelkedése végül ellehetetlenítheti a part menti közösségeket. A trópusi viharok jelentősen pusztítóbbá válhatnak, ha melegebb óceánokba csapódnak, ami kevésbé ismert hatás.
A szélsőséges felmelegedés gleccserek, árvizek, természetes ökoszisztémák (például alpesi rétek és korallzátonyok) pusztulását, és ennek következtében állat- és növényfajok kipusztulását is eredményezheti.
Hogyan alakult az üvegházhatás az idők folyamán?
Az üvegházhatás mindig is jelen volt a Földön, legalábbis a légkör létrejötte óta, de jelenségként csak 1824-ben ismerték fel, amikor Joseph Fourier azonosította, és egy svéd tudós a 19. század végén számszerűsítette. Majd egy évszázaddal később egy amerikai klimatológus, James E. Hansen egy kongresszusi meghallgatáson azt állította, hogy az üvegházhatás mérhető, és az éghajlatváltozást okozza.
Természetesen a jelenség felfedezése óta sok minden történt, de a probléma jelentősége nem csökkent. A kormányzat által előírt zárlatok és korlátozások ellenére a tendenciák aggasztóak, a légköri szén-dioxid szintje növekszik, és új rekordokat döntöget.
A levegő átlagos értéke 2020 májusában 417 ppm volt, ami az emberiség történetében valaha mért legmagasabb érték. Tekintettel arra, hogy a világméretű leállás és az utazási tilalom mennyire csökkentette a kibocsátást, ez meglepő lehet. Szén-dioxid azonban nemcsak az emberi tevékenység, hanem más szárazföldi (például erdőtüzek) és tengeri folyamatok eredményeként is kerülhet a légkörbe.
Egyes számítások szerint legalább 6-12 hónap alatt 20-30%-kal kellene csökkenteni a kibocsátást ahhoz, hogy a légkörben lévő szén-dioxid jelenlegi mennyisége csökkenjen. Tavaly novemberben a Meteorológiai Világszervezet (WMO) igazolta, hogy a légkör CO2-szintje továbbra is gyorsan emelkedik.
