A lúd tolltépése

Hirdetés

A LÚD TOLLTÉPÉSE (Állatkínzás vagy termék-előállítás?)

Dr. Böő István
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A libák tolltépését a termelők tollszedésnek, a toll "aratásának" tekintik. A közvélemény egy nem jelentéktelen, állatpárti része - főként érzelmi indíttatásból - külföldön és most már idehaza is állatkínzásnak minősíti azt, s véleményét egyre gyakrabban erősíti meg a médiában is.
A lúd tolltépése
A libák tolltépését a termelők tollszedésnek, a toll "aratásának" tekintik. A közvélemény egy nem jelentéktelen, állatpárti része - főként érzelmi indíttatásból - külföldön és most már idehaza is állatkínzásnak minősíti azt, s véleményét egyre gyakrabban erősíti meg a médiában is.
Nézzük a tényeket!
Közismert, hogy napjaink állatállománya létszámát illetően a magyar történelem egyik legalacsonyabbika, de azt talán nem mindenki tudja, hogy a libatoll-termelésben és forgalmazásban a mennyiséget illetően most is világmásodikak, minőségben pedig világelsők vagyunk. A libatermékek közel háromnegyedét, ezen belül a máj és a toll 90%-át éppen a legfejlettebb országok piacaira szállítjuk, így érthető, hogy a magyar lúdárutermelés mai szerkezete (csakúgy, mint régen) a törzstartásban és a húsliba-előállításban egyaránt a tolltépésen alapul, enélkül egyértelműen veszteséges lenne. Talán az sem köztudott, hogy a ludak élve-tépése nem korunk számtalan brutalitásának egyik formája, hiszen mintegy kétezer éves múltra tekint vissza.
Ennyit a gazdaságról, s most nézzük az ügy érzelmi-szakmai vonatkozásait!
Az állatvédők - de nemcsak ők - joggal feltételezhetik, hogy a toll tépése egyfajta durva bánásmód, mely az állatokban sressz-állapotot okoz, a bőr sérülései pedig fájdalmat eredményeznek, mindezt az állatok viselkedésével, hangadásaival, stb. bizonyítani lehet. Ezzel szemben állnak azok, akik úgy vélik, téves dolog az állatokat szubjektív érzésekkel (öröm, bánat, szomorúság, szenvedés, stb.) felruházni, hiszen azok csakis az ember sajátjai, az állatvilágot nem lehet antropomorfizálni.
Az kétségtelen, hogy a magasabbrendű állatok nem rendelkeznek "tudatos belső én"-nel, az etológia modern vizsgáló módszerei azonban mind több adattal bizonyítják, hogy a különböző ingerekre adott válaszok mégsem csupán reflexesek. Emocionális állapotukat sokféleképpen, például hangadásukkal, sőt hangszínűkkel is jelzik, a kibocsájtott hang erőssége, magassága, mélysége, időtartama más-más aszerint, hogy félelmet, fenyegetettséget, izgalmat, tiltakozást, fájdalmat, stb. akarnak kifejezni. A hangjelzésekhez meghatározott viselkedésformák társulnak.
A jó közérzetet jelző pozitív viselkedési formák (komfortérzés) és a rossz közérzetre utaló negatív viselkedési formák (diszkomfort-érzés) nem pusztán megfigyeléssel, hanem az egyre modernebb mérő-módszerek segítségével objektívebben is megítélhetők (élettani paraméterek, neurobiológiai módszerek, stb.).
Senki sem vitatja, hogy az állat - így a liba is - kerülhet sressz-helyzetbe, azt még kevéssé vitatják, hogy érezhet-e fájdalmat?
Ma még ott tartunk, hogy Magyarországon az állatvédelem értelmezése sem egységes, ugyanígy az állatvédelmi törvény alapfogalmait is másképpen magyarázzák, úgy tűnik, mindenki érdekeinek megfelelően. A törvény különbséget tesz az állat károsítása és az állatkínzás között. Előbbi az állat testi épségének, szervezetének, pszichikai állapotának vagy viselkedésének tartós, hátrányos megváltoztatása (pl. csonkítás). Ha akarom, a tolltépés is ide tartozik, mert ha valaki kitépi a szárny-és faroktollakat is, az csonkításnak minősül. Igen ám, de ez rossz tolltépés!
A törvény szerint állatkínzásnak minősül az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, az állatok számára tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozó beavatkozás, bánásmód, az állat szükségleteinek tudatos korlátozása. Ha akarom, a tépés is ilyen. De csak a rossz tépés!
A biológiában a vagy-vagy szemlélet gyakran formalizmushoz, sőt gazdasági csődhöz vezet, most mégis ki kell mondanunk: a szakszerűtlen libatolltépés állatkínzás, a szakszerű valóban a toll aratása, termék-előállítás! Hogy melyik érvényesül, azt döntően az állatvédelmi vonatkozások határozzák meg! (A tépés állatvédő technológiája.) Döntő az tehát, hogy biztosított-e az állat jólléte (nem jóléte, a kettő között lényeges különbség van!)
Mindezt a termelést érintő minőségbiztosítási rendszer és a kötelező érvényű állatvédelmi szabályok garantálják, feltételezve, hogy be is tartjuk azokat. Előbb-utóbb úgy is rákényszerülünk, hiszen rohamosan közeledik az az időpont, amikor az állatvédelem ugyanúgy hozzátartozik a termék piaci minősítéséhez, mint például a beltartalom, vagy méginkább az élelmiszerbiztonság!
A minősítési rendszer a következőket vizsgálja:
- Lúdtartó üzem adatai (név, terület, állománynagyság, esetleges bérbeadó neve, címe, kapcsolattartó személy adatai)
- Ludak csoportosan és szabadtartásban vannak-e elhelyezve?
- Van-e legelő, az milyen? (milyen a fű minősége, gyenge minőségű legelőnél van-e zöld-kiegészítés, van-e kifutó zöldtakarmányozással vagy anélkül)
- Milyen az élőhely tisztasága? (tiszta, kissé szennyezett, szennyezett, sáros, a liba teste sáros).
- Az élőhelynek van-e időjárás elleni védelme?
- Milyen a telepítési sűrűség? (előírt m2-nek megfelelő, az istálló és a kifutó együttesen felel-e meg az előírt m2-nek, az istálló és a kifutó együtt sem felel meg)
- Van-e fürdési lehetőség a szabadtartásban, az állandó vagy időszakos-e, a víz átfolyó vagy állóvíz-e?
- Mekkora a fürdési felület nagysága? (az előírtnak megfelelő, vagyis 0,2 m2/állat vagy ennek hány %-a?)
- Milyen az itatóvíz minősége? (megfelelő, nem megfelelő)
- Milyen az itatóvíz hőmérséklete? (megfelelő, nem megfelelő)
- A tépés időpontja (tollérettség alapján vizsgálva) megfelelő vagy nem?
- Végeztek-e próbatépést? (igen, nem)
- Az állomány hány %-át vizsgálták meg? (1%, 0,5%, 0,5%-nál kevesebb)
- A libák tépés előtt kaptak-e ellenállóképességet növelő kezelést? (igen, nem)
- A tépést megelőző 1-4 napon megfürdették-e a ludakat? (igen, nem)
- Tépéshez a ludakat előírásszerűen fogták-e be? (igen, nem)
- A libák emésztőrendszere üres-e tépéskor? (igen, nem)
- A tollazat teljesen száraz-e tépéskor? (igen, nem)
- Az állatok megfogása tépéskor megfelelő-e? (igen, 100%-ban; igen, annál kisebb mértékben; nem)
- A tépés során az állatokkal való bánásmód jó volt-e? (%-ok mint előbb)
- A tépők az előírás szerinti gondossággal végzik-e a tépést? (%-ok mint előbb)
- Van-e időnként tépés alatti sérülés a ludakon? (igen, nem)
- A sérüléseket szakszerűen ellátják-e? (igen, nem)
- Kitépnek-e tokos tollakat? (0%, 1%-ig, 2%-ig, 3%-ig, 3% fölött)
- A lúd a szárnyát tépés után normális helyzetben tudja-e tartani? (igen, nem)
- Tépés után a lúd egészséges kinézetű-e és élénken viselkedik-e? (igen, nem)
- Tépés után a ludakat (nem megfelelő időjárás esetén) zárt helyen tartják-e? (igen, nem)
- A tépőbrigád szakszerű, begyakorolt csapatnak mondható-e? (igen, nem))
- A tépőhely higiéniai állapota megfelelő-e? (igen, nem)
- A libatépő személyek betartották-e a járványvédelmi előírásokat? (igen, nem)
Az alábbi tényezők bármelyikének fennállása esetén a telep a minimális pontszám elérése esetén is kizárásra kerül:
- Az előírtnál 50%-kal nagyobb túlnépesítés.
- 6000 db feletti csoportnagyság.
- Az előírtnál 20%-kal kisebb etető illetve itató férőhely.
- Tépéskor a ludak átlagtömege kevesebb, mint 3,8 kg.
- Beteg állományt tépnek.
- A kezelést igénylő sérülések aránya meghaladja az 1%-ot.
- Telepi, személyi higiénia hiánya.
- Információk eltitkolása.
- Ellenőrzés megakadályozása.
- A tépést nem megfelelő gondossággal végzik.
A telep minősítésére való jelentkezés önkéntes. A hosszútávon gondolkodó üzemek érdekeltek a minősítésben, hiszen ez javítja a termék piaci feltételeit Európában.
A tolltépés állatvédelmi szabályai:
A lúd élettani jellemzője, hogy 56-62 napos korban, majd ezt követően 6-7 hetenként vedlik. Ezt használjuk ki, amikor rendszeresen megtépjük. Ez a tevékenység a kívülálló számára durva bánásmód és fájdalomokozás képzetét kelti, pedig ha szakszerűen végzik, valójában "tollszedés, az érett toll aratása".
· A tépést csak arra betanított és gyakorlatot szerzett személyek végezhetik, akik személyi fertőtlenítés után, frissen mosott, tiszta ruházattal és lábbelivel léphetnek be a telepre vagy a tépőhelyiségbe;
· Gondoskodni kell arról, hogy az istálló, benne az alomanyag, a kifutó és a tépés helye tiszta, száraz legyen. Egyébként a tépéstől függetlenül is fontos, hogy a lúd elhelyezése, tartási és takarmányozási igényeinek kielégítése faji sajátosságainak megfelelő legyen (mozgási lehetőség, evés, ivás, stb.);
Már Magyarországon is működik "libafronton" termelést érintő minőségbiztosítási rendszer, mely többek között vizsgálja:
· megfelel-e a terület nagysága, a betelepítési sűrűség, a csoportnagyság, az előírt etető- illetve itatóférőhelyek száma, szabad-tartásban van-e fürdési lehetőség, mekkora a fürdési felület nagysága, milyen a vízminőség, stb.
· Az esetleges kedvezőtlen időjárási hatások kivédése érdekében a tépés előtti második naptól a tépés utáni tizennegyedik napig az állatokat jól szellőző, világos istállóban kell elhelyezni;
· A tépés előtt egy héttel a tépést követő második hét végéig a takarmányadagot 20%-kal megemeljük. Ügyeljünk arra, hogy a vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek a takarmányban megfelelő mennyiségben és arányban legyenek (stressz-takarmányozás);
· A tépés előtti napon a libákat lehetőség szerint meg kell fürdetni, úsztatni, majd a tépés időpontjáig frissen almozott, tiszta ólban kell elhelyezni őket. Amíg a toll nedves, tépni nem szabad!
· A tollat csak akkor szabad tépni, ha teljesen érett, amikor a tollváltás (vedlés) egyébként élettanilag is megtörténne. Ilyenkor már az istállóban és a kifutón is egyre több kihullott tollat látunk.
Az érettség pontos idejének meghatározása a vedlés kezdetén a mell, az oldal és a hát tájékán végzett próbatépésekkel történik. A toll érettségének megállapításához jó módszer, ha a combtájékról kihúzunk pár tollat, mert ha ez érett, biztosak lehetünk abban, hogy a mell, a has és a hát tollazata is az. A próbatépéseket tenyészállatoknál a tojástermelési periódus végén sűríteni kell, törzsállományoknál elégséges, ha az első csoport optimális tépési idejét meghatározzuk és a többi tépést ehhez igazítjuk.
A toll akkor érett, ha a tollcséve és a tolltüsző közötti kapcsolat teljesen fellazult, így a toll teljes egészében "holt képződménnyé" vált. Ilyenkor a tollak könnyen, akadálytalanul, fájdalomokozás nélkül kihúzhatók, a kihúzott toll csévéje sohasem véres!
· A tépést lehetőleg meleg, száraz időben kell végezni! Évszakhoz kötött kezdési illetve befejezési ideje olyan legyen, amikor a legalacsonyabb hőmérséklet meghaladja a 6 oC-ot, a napi átlaghőmérséklet pedig eléri legalább a +15 oC-ot.
Amennyiben az időjárás váratlanul hűvösre fordul, tépés után a libákat védett, meleg helyre kell hajtani.
· A tépés munkafolyamatait nyugodt körülmények között, minél kisebb stresszhatás mellett végezzük! A stressz nemcsak az állatok közérzetét befolyásolja, de élettani hatása miatt a toll hüvelyében szorosabban illeszkedik, így az a papillából nehezebben húzható ki.
· A libák tépéshez történő befogásához néhány állat elkerítésére, kirekesztésére alkalmas befogórácsot kell használni. A ludakat nyakuknál megfoghatjuk, de az így fogottakat felemelni tilos. Ügyeljünk arra, hogy a légcsövet el ne szorítsuk!
Ludat felemelni csak testének másik kezünkkel történő tehermentesítésével lehet.
Tilos a szárnyak összekötözése, keresztezése vagy a ludak összekötött lábak által történő felemelése, függesztése.
· Tollat tépni vizes, benedvesített kézzel nem szabad!
· A mell, a has, a hát és az oldalak fedőtollai tépendők, a pehelytollakat legfeljebb ritkítani szabad!
Nem szabad kitépni a szárnytollakat, a faroktollakat, a szárnytartó tollakat (ún. párnatollakat) és a nyelőcsőtágulatot borító tollazatot!
· A tollat mindig kis csomókba-fogva kell kihúzni, mégpedig fekvése irányában, az új tollkezdeményeket ne szakítsuk ki! Annyi toll maradjon az állat testén, amennyi megtartja a szárnyakat, illetve annyi pehelytoll, amennyi a liba hőháztartását biztosítja!
· A falkából bármely okból kirívó (kellően nem fejlett, beteg), nehezen téphető egyedeket ne tépjük meg!
· A legszakszerűbb, leggondosabb tépéskor is előfordulhatnak bőrsérülések. Ezeket a kezelő állatorvos által megjelölt készítménnyel kezelni kell, majd a súlyosabban sérült egyedeket elkülönítve számukra nyugalmat kell biztosítani!
· A növendék-ludak az első tépéstől számított 6-7 hét múlva újra téphetők, majd a tartás, takarmányozás, időjárás, állomány biológiai állapota függvényében a második tépéstől számított 6-7 hét múlva harmadszori tépésre is sor kerülhet.
A törzsludakat először a tojástermelési időszak után célszerű megtépni, további tépésük szintén 6-7 hét múlva történhet.
· A tépésekről (állomány fajtája, hasznosítása, nagysága, tépés ideje, tépők személye, stb.) nyilvántartást kell vezetni, melyet öt évig meg kell őrizni!
A tépés és annak körülményei által okozott stressz és fájdalom vizsgálatára nálunk is több kísérletet végeztek, melyek itt nem részletezett élettani folyamatokon alapszanak. A lényeg: bármely stressz-hatásra (így tépéskor is) megnő a vér adrenalinszintje, melynek révén elsősorban a máj glükózt bocsájt a keringésbe, vagyis nő a vércukorszint is.
Mérték a természetes vedlés stádiumában lévő libacsoportok, a tépés alatti libacsoportok, a tépés utáni libacsoportok és a látszólagos tépésnek alávetett libacsoportok (a libákat ugyanúgy megfogták, forgatták, mint tépéskor, de a tollat nem bántották) vércukorszintjét. Az egyes csoportok között szignifikáns különbség nem volt, ami azt jelenti, hogy a megfelelő időben és módon végzett tolltépés nem jelent nagyobb stresszt, mint a libák megfogása és vérvétele.
Sokáig úgy tudtuk, hogy az állatok fájdalomérzetéről sem lehet információt szerezni. Ma már tudjuk, hogy a fájdalom is felfogható egyfajta élettani mechanizmusként.
Gazdasági haszonállatok esetében egyébként a komfortérzet megítélésének legreálisabb mérője a termelés szintje: ha az állat genetikai képességeinek megfelelően "termel", jól érzi magát! Ha nem, akkor környezetében, gyakrabban bennünk, emberekben van a hiba!

Hirdetés

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

belső elválasztású mirigyek (endokrin mirigyek)

a gerinctelen és gerinces állatokban található, kivezető csővel nem rendelkező mirigyek.... Tovább

kolosztrummentes malacnevelés

az a malacnevelési mód, amikor a természetes úton megszületett v. császármetszéssel világra... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.