Kombinált talajművelő-vetőgépek
Világszerte tapasztalható jelenség a különböző technológiákban jól alkalmazható kombinált talajművelő-vetőgépek térhódítása. A közelmúlt fejlesztései elsősorban e gépek technikai tökéletesítésére és műszaki-technológiai üzembiztosságuk javítására irányult. E célkitűzések megvalósulásának eredményeképpen ma már e gépek széles választéka áll mind az extenzív-, mind az intenzív gabonatermesztési technológiákat alkalmazni kívánók számára. Külön örvendetes, hogy jelentős részük ma már - igaz döntő többségében csak kísérleti szinten - megtalálható a hazai mezőgazdasági üzemekben is.
3.6 Kombinált talajművelő-vetőgépek
Világszerte tapasztalható jelenség a különböző technológiákban jól alkalmazható kombinált talajművelő-vetőgépek térhódítása. A közelmúlt fejlesztései elsősorban e gépek technikai tökéletesítésére és műszaki-technológiai üzembiztosságuk javítására irányult. E célkitűzések megvalósulásának eredményeképpen ma már e gépek széles választéka áll mind az extenzív-, mind az intenzív gabonatermesztési technológiákat alkalmazni kívánók számára. Külön örvendetes, hogy jelentős részük ma már - igaz döntő többségében csak kísérleti szinten - megtalálható a hazai mezőgazdasági üzemekben is.
Az általunk vizsgált gépkombinációk mindegyike geometriai- és hidraulikai kapcsolhatósági szempontból jól megfelelt a nemzetközi szabványok előírásainak, s az üzemekben rendelkezésre álló erőgépekkel biztosítható a járószerkezeten és a TLT-n keresztül történő, megfelelő hatásfokú motorteljesítmény átadás.
A kombinált talajművelő-vetőgépek két fő csoportba sorolhatók. Az ún. extenzív kalászos gabona termesztési technológiák a tengeren túl legelterjedtebb gépei a vetőkultivátorok. Ezek konstrukciós jellegzetessége, hogy a lúdtalp alakú lazító kapatestek által nyitott talaj sávba történik a vetés, keskenyebb, ill. szélesebb sávú magterítéssel. A vetőgép központi magtartályos és magelosztó rendszerű, a magtovábbítás pedig pneumatikus úton történik.
A vetőkultivátorokkal szerzett hazai funkcionális próbák és üzemi tapasztalatok eredményei kedvezők. Javult a gépek műszaki-technológiai üzembiztossága, s a konstrukciós fejlesztés eredményeképpen lehetővé vált közúti szállításuk a vonatkozó előírások betartása mellett. Vizsgálatokkal azonban kimunkálásra vár, milyen előnyöket nyújthat a sávos vetés, ezen belül a tenyészterület jobb kihasználása, amelyek az eddigi bíztató kelési- és betakarítási eredmények alapján elvárhatók.
A másik csoportba a magágykészítő egységből és a ráépített - általában - pneumatikus magtovábbítású vetőgépből álló eszközök sorolhatók. A magágykészítő egységek zöme aktív művelő elemekkel rendelkezik. Ezen belül az ún. talajhajtású elemek kissé háttérbe szorultak csakúgy, mint a passzív talajművelő szerszámokkal szerelt változatok. Az aktív elemek hajtása szinte kizárólag az üzemeltető erőgép teljesítmény-leadó csonkjáról történik és a működő rotorok fordulatszáma igen széles tartományban szabályozható. A klasszikus felépítésű pneumatikus vetőgépek hárompont-függesztéssel kapcsolhatók az alapgépet jelentő talajelőkészítő egységhez, merev, vagy hidraulikus munkahengerrel működtetett mechanizmuson keresztül, munka-, ill. szállítási helyzetbe állítható módon. Az ilyen gépeket üzemeltető traktorok kiválasztásánál a szükséges motorteljesítmény mellett kiemelten fontos az erőgép mellső tengelyének terhelhetősége és a hidraulika rendszer emelőképessége.
Vizsgálati tapasztalatok szerint e gépek univerzalitásuk révén mind a forgatásos, mind a forgatás nélküli talajelőkészítési- és vetési technológiákban hatékonyan alkalmazhatók. Míg a vetőkultivátorokkal nagyobb területteljesítmény érhető el, addig a kombinált vető-talajművelő gépek teljesítőképessége a kisebb munkasebességből adódóan kisebb. Ugyanakkor a precíziós munkavégzés, a műveletek számának jól variálható összevonása és az üzemeltető erőgép teljesítményének jobb kihasználása révén ez utóbbiak alkalmazása számos gazdaságossági előnyt nyújt mind a kisebb, mind a közepes táblanagysággal rendelkező gazdaságok számára egyaránt.
Üzemeltetési szempontból feltétlenül előnyt jelent, hogy szélsőséges talajállapotok (száraz és nedves) mellett is hatékonyan alkalmazhatók. A rotorok jól megválasztott kerületi sebessége - kedvezőtlen üzemeltetési körülmények között is - eredményes munkavégzést tesz lehetővé. E gépek mindegyike azonban rendkívül érzékeny a helyes beszabályozásra. Mind a vetőkultivátorok, mind a kombinált magágykészítő-vetőgépek esetén - ez a hagyományos technológiában alkalmazott eszközöktől eltérően - jóval nagyobb odafigyelést igényel.
A közelmúltban a különböző technológiai fejlesztések során egyre gyakrabban került ismét középpontba a talajelőkészítési- és vetési művelet összevonásának szükségessége, s a két feladat minél jobb munkaminőségben való megoldása. Így került sor az első gépek kísérleti célú behozatalára, melyeket a gépbemutatóknak és egyes kereskedők hozzáértő munkájának köszönhetően nagyobb darabszámú gépbeszerzés követett. Ezért vált szükségessé e gépek hazai alkalmazhatóságának, technológiába való beilleszthetőségének megítélésére vonatkozó vizsgálatok elvégzése.
Az RDZ Dutzi GmbH által gyártott KR-4000 típusú gépkombináció különböző kötöttségű talajokon egymenetes talajelőkészítésre és vetésre alkalmas.
A napraforgó elővetemény tarlóhántását követően végzett vizsgálatok során alapvetően két beállításban üzemeltettük a gépcsoportot: a 15-20 cm lazítási munkamélységben a szélesebb, míg a 40-45 cm munkamélységben a keskenyebb szárnyas elemekkel hajtottuk végre méréseinket.
A gépcsoport talajművelő egységének munkaminőségi jellemzőit elemezve megállapíthatjuk, hogy a "sekély" beállítás minden tekintetben jobb munkavégzést eredményezett. A 8,3-9,2 km/h munkasebesség tartományban rögzített átlagos keverő hatás 30-40%-kal, a felszíni rögök aránya pedig 15-20%-kal volt jobb a mélyebb művelés hasonló mutatószámainál. A legnagyobb különbség a műveletek egyengető hatása között adódott (2,48, ill. 1,08 cm), amely a mélyebben - az ún. eketalp réteget átszakítva - dolgozó, kisebb szárnyszélességű kapák egyenetlen lazításának is köszönhető: ennek oka az alacsony, 4-5,5 km/h munkasebességben és az altalaj kissé magas (20,4-23,1%) nedvességtartalmában keresendő. A rotorok intenzív munkájának köszönhetően viszont a napraforgószár zúzalék mindkét esetben a 12-16 cm-es mélységű talajrétegig jó eloszlásban be volt keverve.
A gépcsoport vetőegységének vetésjellemzőit elemezve azt tapasztaltuk, hogy a hosszirányú adagolás-egyenletesség szempontjából a gyakorlati igényeknek megfelel, míg a vetési mélység vonatkozásában - a magvak jelentős részének "sekély" mélységű elhelyezkedése miatt - csak részben elégíti ki a követelményeket.
A gépcsoport energetikai mutatói szerint a kedvezőbb traktor-munkagép kapcsolat a 8,5-9,0 km/h körüli sebességtartományban valósítható meg. Növelt munkamélység esetén a fellépő és időszakonként változó csúcsterhelések hatására 11,2-17,1% szlip jelentkezett. A motor órás fogyasztási jellemzői (33,6, ill. 37,6 kg/h) is azt támasztják alá, hogy a gépkombináció üzemeltetéséhez a min. 145 kW motorteljesítményű, összkerékhajtású - és lehetőség szerint ikerkerekes gumiabroncsozású -, min 7000 kg üzemi tömegű erőgépek alkalmazhatók jó energetikai illesztéssel.
A hosszirányú vetésegyenletesség meghatározását a kelés vizsgálat során végeztük. A vetőgép munkaszélességében méterenként egy-egy soron 5 m hosszan 5 cm-es osztásban megszámoltuk a növényeket. Ezt követően az Intézetben számítógépes program segítségével feldolgoztuk azokat és megkaptuk a vetőgépre jellemző variációs együttható értékét.
A Väderstad Rapid 600 P talajművelő-vetőgéppel elvégzett szántóföldi mérővizsgálati eredmények alapján a gép hosszirányú vetésegyenletességének jellemzésére használt százalékos szórás esetében 5,98 km/h haladási sebességnél 54,42%-ra adódott. A 6,86 km/h és a 9,63 km/h haladási sebesség esetében ugyanez az érték 49,40%, ill. 53,04% értékű. Az ilyenkor megengedett max. 50%-os értéket az első és a harmadik esetben meghaladja kicsit, míg a második esetben alatta van. Mivel mind a három alkalmazott sebesség esetén az 50%-os érték körül van, ezért elfogadható a munkaminősége és egyben a gép nem "sebességérzékeny", mivel a haladási sebesség növelésével a variációs együttható értéke nem nő.
A RAU Rototiller és a Pneumatic DA-S magágykészítő-vetőgéppel végzett szántóföldi mérővizsgálati eredmények alapján a gép hosszirányú vetésegyenletességének jellemzésére használt százalékos szórás értéke 4,17 km/h és a 4,80 km/h munkasebesség alkalmazása esetén 42,43%, ill. 48,68%-ra adódott. Az 5,87 km/h és 6,43 km/h munkasebesség esetében pedig 45,80% és 47,97%-ra adódott. A megengedett max. 50%-os értéket egyik esetben sem éri el, így e munkaminőségi mutatója jónak ítélhető. A gépnél nem mutatható ki, hogy "sebességérzékeny", mivel mind a négy alkalmazott munkasebesség esetén egymáshoz közeli értékű.
A vetési mélység meghatározása úgy történt, hogy a hosszirányú adagolás-egyenletesség meghatározásánál megvizsgált soroknál 50-50 növény mélységbeli elhelyezkedését lemérjük és ezeket az értékeket besoroljuk egy-egy osztályba. Ezek összegzése után megkapjuk a vetési mélységegyenletesség jellemzésére használt és kimunkált táblázatot. A követelmény elsőként az, hogy a magvak min. 80%-ának kell lenniük a 3,0-8,0 cm-es mélységtartományban. A másik követelmény pedig az, hogy a 2,0-9,0 cm-es mélységtartományban kell lenni a magvak min. 95%-ának. Ezek a követelmények természetesen az őszi búza magvak esetében érvényesek.
A Väderstad Rapid 600 P kombinált talajművelő-vetőgép mind a két előírt mélységbeli követelménynek eleget tesz. Így a 3,0-8,0 cm-es mélységtartományban található a magvak 96-100%-a, míg a 2,0-9,0 cm-es mélységtartományban 100%-a található a magvaknak. Itt megfigyelhető, hogy a gépcsoport szántott és utána egyszer tárcsázott talajba egyenletes mélységbe tudja elhelyezni a magvakat.
A RAU Rototiller és a PNEUMATIC DA-S kombinált talajművelő-vetőgéppel végzett vetési vizsgálatánál a vetési mélységet névlegesen 4 cm-re állítottuk be, mivel ennél mélyebben dolgozva a nedves talaj miatt gyakori volt az eltömődés. Ezért kiválasztottuk és beállítottuk az adott körülményekhez megfelelő vetési mélységet.
A vizsgálatok eredményei szerint 3,0-8,0 cm-es mélységtartományban a magvak 30,5-44%-a, a 2,0-9,0 cm-es tartományban a magvak 94,5-95,5%-a található. Így az első követelménynek nem felel meg, de a második követelménynek megfelel, mivel a minimálisan előírt 95% körüli értékű. A kombinált talajművelő-vetőgéppel korábban végzett vizsgálatok eredményei alapján megfelelő körülmények között a munkaminőségi követelményeknek eleget tett.
Az elmúlt években, ill. évtizedekben sokat foglalkoztunk az ún. művelet- és energiatakarékos gabona termesztési technológiával. Ezen belül is a hazánkban fellelhető vetőgépek (gabona és kukorica) alkalmassá való tételét az adott körülményekhez igazodva. Az ún. művelettakarékos technológiát Észak-Amerikában évek óta széleskörűen alkalmazzák. Hazánkban is vannak törekvések az ilyen fajta technológiára, de a gyakorlati alkalmazásához nincs megfelelő felvevőpiac.
E témakörben vizsgálaton szereplő gépekkel gazdaságossági számításokat végeztünk el búza- és kukorica-vetési technológiákban.
3.7 Búza talajelőkészítési-vetési technológiája
Az YF M 6320 féligfüggesztett csoroszlyakocsit a hozzákapcsolt KÜHNE CASE-IH-10-6200 függesztett vetőgéppel, a YETTER WTS 6700 csoroszlyatartó gerendelyt a hozzákapcsolt KÜHNE CASE-IH-10-6200 vontatott és az AMAZONE KG + RPD 401 SR magágykészítő-vetőgéppel búza vetése során vizsgáltuk. Bábolnán a felvett adatok alapján meghatároztuk a gépek várható teljesítmény mutatóit, annak beruházási- és üzemeltetetési költségét. Az egymenetben történő magágykészítés-vetés technológiákat összevetettük a hagyományos, több műveletet több menetben végrehajtó technológiákkal.
A műveleti költséget az Intézet MGI Sz. 00-00-03-72 számú házi szabvány előírásai alapján határoztuk meg. A műveleti költség meghatározásának alapja a munkagép és az erőgép ára, valamint az erőgép esetében a mért üzemanyag-fogyasztás. A gép várható javítási- és karbantartási költségét a hasonló felépítésű, már ismert gépek arányai alapján határoztuk meg több éves tapasztalatok figyelembevételével.
Hazánkban a gabona technológiában hagyományosan több műveletet több menetben végeznek el. Ez egy alapművelésből (szántás, tárcsázás), magágykészítésből és vetésből áll, valamint a vetőgép függvényében vetéslezárásra is szükség lehet külön menetben.
Összeállításunkban a vizsgált YF M 6320 féligfüggesztett csoroszlyakocsi, a függesztett YETTER WTS 6700 csoroszlyatartó gerendely a hozzájuk kapcsolható KÜHNE CASE-IH-10-6200 gabonavetőgép és az AMAZONE KG-RPD 401 magágykészítő-vetőgép csoportot négy hagyományos technológiai változattal hasonlítottunk össze.
Az első technológiai változatot a kisüzemekben elterjedt MTZ-82 erőgépre alapoztuk, a második, harmadik és negyedik változat erőgépe a RÁBA-250 típusú traktor. A negyedikben a későn lekerülő kukorica utáni őszi búza talajelőkészítése és vetésének a technológiai változatát mutatjuk be és hasonlítjuk össze. A technológiai változatok műveleteit és az alkalmazott munkagépeket a 1. táblázatban mutatjuk be. A technológiákban nem tüntettük fel a kalászos gabona vetésénél esetlegesen még alkalmazott technológiai elemeket (pl. alaptrágyázás), hanem csak azokat, melyeket a magágykészítő- (csoroszlyakocsik) -vetőgép együttesen helyettesít. Az AMAZONE KG + RPD 401 magágykészítő-vetőgép még egy lazítóval is fel volt szerelve, de a vizsgálatokon nem használtuk a körülmények miatt. Ezért a gazdaságossági számításoknál úgy vettük figyelembe, mint ami csak magágykészítőből és vetőgépből áll.
A vetőaggregátok éves kihasználásánál az őszi- és tavaszi vetési munkákkal a gép leterhelése 200-300 óra közötti lehet. Ennek megfelelően a gépek gazdaságossági alapadatait és technológiájának mutatóit 200 és 300 órás éves kihasználás esetén is meghatároztuk, ill. kiszámítottuk.
Az 1 ha területre vetített fajlagos gazdaságossági mutatókat a 2. táblázatban mutatjuk be.
A technológiai változatok összehasonlítása
2. táblázat
* - II. VÁLTOZAT = 100 %
- A = 200 üzemóra éves kihasználás
- B = 300 üzemóra éves kihasználás
(forrás: Mezőgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége - Mezőgazdasági vállalkozók és szolgáltatók tanácsadó füzete sorozat, 2001.: Könnyű-, és középnehéz univerzális traktorok kiválasztása, Komlódi István (FVM MGI GM Kht.Gödöllő))
(Következő számunkban folytatjuk.)
Világszerte tapasztalható jelenség a különböző technológiákban jól alkalmazható kombinált talajművelő-vetőgépek térhódítása. A közelmúlt fejlesztései elsősorban e gépek technikai tökéletesítésére és műszaki-technológiai üzembiztosságuk javítására irányult. E célkitűzések megvalósulásának eredményeképpen ma már e gépek széles választéka áll mind az extenzív-, mind az intenzív gabonatermesztési technológiákat alkalmazni kívánók számára. Külön örvendetes, hogy jelentős részük ma már - igaz döntő többségében csak kísérleti szinten - megtalálható a hazai mezőgazdasági üzemekben is.
Az általunk vizsgált gépkombinációk mindegyike geometriai- és hidraulikai kapcsolhatósági szempontból jól megfelelt a nemzetközi szabványok előírásainak, s az üzemekben rendelkezésre álló erőgépekkel biztosítható a járószerkezeten és a TLT-n keresztül történő, megfelelő hatásfokú motorteljesítmény átadás.
A kombinált talajművelő-vetőgépek két fő csoportba sorolhatók. Az ún. extenzív kalászos gabona termesztési technológiák a tengeren túl legelterjedtebb gépei a vetőkultivátorok. Ezek konstrukciós jellegzetessége, hogy a lúdtalp alakú lazító kapatestek által nyitott talaj sávba történik a vetés, keskenyebb, ill. szélesebb sávú magterítéssel. A vetőgép központi magtartályos és magelosztó rendszerű, a magtovábbítás pedig pneumatikus úton történik.
A vetőkultivátorokkal szerzett hazai funkcionális próbák és üzemi tapasztalatok eredményei kedvezők. Javult a gépek műszaki-technológiai üzembiztossága, s a konstrukciós fejlesztés eredményeképpen lehetővé vált közúti szállításuk a vonatkozó előírások betartása mellett. Vizsgálatokkal azonban kimunkálásra vár, milyen előnyöket nyújthat a sávos vetés, ezen belül a tenyészterület jobb kihasználása, amelyek az eddigi bíztató kelési- és betakarítási eredmények alapján elvárhatók.
A másik csoportba a magágykészítő egységből és a ráépített - általában - pneumatikus magtovábbítású vetőgépből álló eszközök sorolhatók. A magágykészítő egységek zöme aktív művelő elemekkel rendelkezik. Ezen belül az ún. talajhajtású elemek kissé háttérbe szorultak csakúgy, mint a passzív talajművelő szerszámokkal szerelt változatok. Az aktív elemek hajtása szinte kizárólag az üzemeltető erőgép teljesítmény-leadó csonkjáról történik és a működő rotorok fordulatszáma igen széles tartományban szabályozható. A klasszikus felépítésű pneumatikus vetőgépek hárompont-függesztéssel kapcsolhatók az alapgépet jelentő talajelőkészítő egységhez, merev, vagy hidraulikus munkahengerrel működtetett mechanizmuson keresztül, munka-, ill. szállítási helyzetbe állítható módon. Az ilyen gépeket üzemeltető traktorok kiválasztásánál a szükséges motorteljesítmény mellett kiemelten fontos az erőgép mellső tengelyének terhelhetősége és a hidraulika rendszer emelőképessége.
Vizsgálati tapasztalatok szerint e gépek univerzalitásuk révén mind a forgatásos, mind a forgatás nélküli talajelőkészítési- és vetési technológiákban hatékonyan alkalmazhatók. Míg a vetőkultivátorokkal nagyobb területteljesítmény érhető el, addig a kombinált vető-talajművelő gépek teljesítőképessége a kisebb munkasebességből adódóan kisebb. Ugyanakkor a precíziós munkavégzés, a műveletek számának jól variálható összevonása és az üzemeltető erőgép teljesítményének jobb kihasználása révén ez utóbbiak alkalmazása számos gazdaságossági előnyt nyújt mind a kisebb, mind a közepes táblanagysággal rendelkező gazdaságok számára egyaránt.
Üzemeltetési szempontból feltétlenül előnyt jelent, hogy szélsőséges talajállapotok (száraz és nedves) mellett is hatékonyan alkalmazhatók. A rotorok jól megválasztott kerületi sebessége - kedvezőtlen üzemeltetési körülmények között is - eredményes munkavégzést tesz lehetővé. E gépek mindegyike azonban rendkívül érzékeny a helyes beszabályozásra. Mind a vetőkultivátorok, mind a kombinált magágykészítő-vetőgépek esetén - ez a hagyományos technológiában alkalmazott eszközöktől eltérően - jóval nagyobb odafigyelést igényel.
A közelmúltban a különböző technológiai fejlesztések során egyre gyakrabban került ismét középpontba a talajelőkészítési- és vetési művelet összevonásának szükségessége, s a két feladat minél jobb munkaminőségben való megoldása. Így került sor az első gépek kísérleti célú behozatalára, melyeket a gépbemutatóknak és egyes kereskedők hozzáértő munkájának köszönhetően nagyobb darabszámú gépbeszerzés követett. Ezért vált szükségessé e gépek hazai alkalmazhatóságának, technológiába való beilleszthetőségének megítélésére vonatkozó vizsgálatok elvégzése.
Az RDZ Dutzi GmbH által gyártott KR-4000 típusú gépkombináció különböző kötöttségű talajokon egymenetes talajelőkészítésre és vetésre alkalmas.
A napraforgó elővetemény tarlóhántását követően végzett vizsgálatok során alapvetően két beállításban üzemeltettük a gépcsoportot: a 15-20 cm lazítási munkamélységben a szélesebb, míg a 40-45 cm munkamélységben a keskenyebb szárnyas elemekkel hajtottuk végre méréseinket.
A gépcsoport talajművelő egységének munkaminőségi jellemzőit elemezve megállapíthatjuk, hogy a "sekély" beállítás minden tekintetben jobb munkavégzést eredményezett. A 8,3-9,2 km/h munkasebesség tartományban rögzített átlagos keverő hatás 30-40%-kal, a felszíni rögök aránya pedig 15-20%-kal volt jobb a mélyebb művelés hasonló mutatószámainál. A legnagyobb különbség a műveletek egyengető hatása között adódott (2,48, ill. 1,08 cm), amely a mélyebben - az ún. eketalp réteget átszakítva - dolgozó, kisebb szárnyszélességű kapák egyenetlen lazításának is köszönhető: ennek oka az alacsony, 4-5,5 km/h munkasebességben és az altalaj kissé magas (20,4-23,1%) nedvességtartalmában keresendő. A rotorok intenzív munkájának köszönhetően viszont a napraforgószár zúzalék mindkét esetben a 12-16 cm-es mélységű talajrétegig jó eloszlásban be volt keverve.
A gépcsoport vetőegységének vetésjellemzőit elemezve azt tapasztaltuk, hogy a hosszirányú adagolás-egyenletesség szempontjából a gyakorlati igényeknek megfelel, míg a vetési mélység vonatkozásában - a magvak jelentős részének "sekély" mélységű elhelyezkedése miatt - csak részben elégíti ki a követelményeket.
A gépcsoport energetikai mutatói szerint a kedvezőbb traktor-munkagép kapcsolat a 8,5-9,0 km/h körüli sebességtartományban valósítható meg. Növelt munkamélység esetén a fellépő és időszakonként változó csúcsterhelések hatására 11,2-17,1% szlip jelentkezett. A motor órás fogyasztási jellemzői (33,6, ill. 37,6 kg/h) is azt támasztják alá, hogy a gépkombináció üzemeltetéséhez a min. 145 kW motorteljesítményű, összkerékhajtású - és lehetőség szerint ikerkerekes gumiabroncsozású -, min 7000 kg üzemi tömegű erőgépek alkalmazhatók jó energetikai illesztéssel.
A hosszirányú vetésegyenletesség meghatározását a kelés vizsgálat során végeztük. A vetőgép munkaszélességében méterenként egy-egy soron 5 m hosszan 5 cm-es osztásban megszámoltuk a növényeket. Ezt követően az Intézetben számítógépes program segítségével feldolgoztuk azokat és megkaptuk a vetőgépre jellemző variációs együttható értékét.
A Väderstad Rapid 600 P talajművelő-vetőgéppel elvégzett szántóföldi mérővizsgálati eredmények alapján a gép hosszirányú vetésegyenletességének jellemzésére használt százalékos szórás esetében 5,98 km/h haladási sebességnél 54,42%-ra adódott. A 6,86 km/h és a 9,63 km/h haladási sebesség esetében ugyanez az érték 49,40%, ill. 53,04% értékű. Az ilyenkor megengedett max. 50%-os értéket az első és a harmadik esetben meghaladja kicsit, míg a második esetben alatta van. Mivel mind a három alkalmazott sebesség esetén az 50%-os érték körül van, ezért elfogadható a munkaminősége és egyben a gép nem "sebességérzékeny", mivel a haladási sebesség növelésével a variációs együttható értéke nem nő.
A RAU Rototiller és a Pneumatic DA-S magágykészítő-vetőgéppel végzett szántóföldi mérővizsgálati eredmények alapján a gép hosszirányú vetésegyenletességének jellemzésére használt százalékos szórás értéke 4,17 km/h és a 4,80 km/h munkasebesség alkalmazása esetén 42,43%, ill. 48,68%-ra adódott. Az 5,87 km/h és 6,43 km/h munkasebesség esetében pedig 45,80% és 47,97%-ra adódott. A megengedett max. 50%-os értéket egyik esetben sem éri el, így e munkaminőségi mutatója jónak ítélhető. A gépnél nem mutatható ki, hogy "sebességérzékeny", mivel mind a négy alkalmazott munkasebesség esetén egymáshoz közeli értékű.
A vetési mélység meghatározása úgy történt, hogy a hosszirányú adagolás-egyenletesség meghatározásánál megvizsgált soroknál 50-50 növény mélységbeli elhelyezkedését lemérjük és ezeket az értékeket besoroljuk egy-egy osztályba. Ezek összegzése után megkapjuk a vetési mélységegyenletesség jellemzésére használt és kimunkált táblázatot. A követelmény elsőként az, hogy a magvak min. 80%-ának kell lenniük a 3,0-8,0 cm-es mélységtartományban. A másik követelmény pedig az, hogy a 2,0-9,0 cm-es mélységtartományban kell lenni a magvak min. 95%-ának. Ezek a követelmények természetesen az őszi búza magvak esetében érvényesek.
A Väderstad Rapid 600 P kombinált talajművelő-vetőgép mind a két előírt mélységbeli követelménynek eleget tesz. Így a 3,0-8,0 cm-es mélységtartományban található a magvak 96-100%-a, míg a 2,0-9,0 cm-es mélységtartományban 100%-a található a magvaknak. Itt megfigyelhető, hogy a gépcsoport szántott és utána egyszer tárcsázott talajba egyenletes mélységbe tudja elhelyezni a magvakat.
A RAU Rototiller és a PNEUMATIC DA-S kombinált talajművelő-vetőgéppel végzett vetési vizsgálatánál a vetési mélységet névlegesen 4 cm-re állítottuk be, mivel ennél mélyebben dolgozva a nedves talaj miatt gyakori volt az eltömődés. Ezért kiválasztottuk és beállítottuk az adott körülményekhez megfelelő vetési mélységet.
A vizsgálatok eredményei szerint 3,0-8,0 cm-es mélységtartományban a magvak 30,5-44%-a, a 2,0-9,0 cm-es tartományban a magvak 94,5-95,5%-a található. Így az első követelménynek nem felel meg, de a második követelménynek megfelel, mivel a minimálisan előírt 95% körüli értékű. A kombinált talajművelő-vetőgéppel korábban végzett vizsgálatok eredményei alapján megfelelő körülmények között a munkaminőségi követelményeknek eleget tett.
Az elmúlt években, ill. évtizedekben sokat foglalkoztunk az ún. művelet- és energiatakarékos gabona termesztési technológiával. Ezen belül is a hazánkban fellelhető vetőgépek (gabona és kukorica) alkalmassá való tételét az adott körülményekhez igazodva. Az ún. művelettakarékos technológiát Észak-Amerikában évek óta széleskörűen alkalmazzák. Hazánkban is vannak törekvések az ilyen fajta technológiára, de a gyakorlati alkalmazásához nincs megfelelő felvevőpiac.
E témakörben vizsgálaton szereplő gépekkel gazdaságossági számításokat végeztünk el búza- és kukorica-vetési technológiákban.
3.7 Búza talajelőkészítési-vetési technológiája
Az YF M 6320 féligfüggesztett csoroszlyakocsit a hozzákapcsolt KÜHNE CASE-IH-10-6200 függesztett vetőgéppel, a YETTER WTS 6700 csoroszlyatartó gerendelyt a hozzákapcsolt KÜHNE CASE-IH-10-6200 vontatott és az AMAZONE KG + RPD 401 SR magágykészítő-vetőgéppel búza vetése során vizsgáltuk. Bábolnán a felvett adatok alapján meghatároztuk a gépek várható teljesítmény mutatóit, annak beruházási- és üzemeltetetési költségét. Az egymenetben történő magágykészítés-vetés technológiákat összevetettük a hagyományos, több műveletet több menetben végrehajtó technológiákkal.
A műveleti költséget az Intézet MGI Sz. 00-00-03-72 számú házi szabvány előírásai alapján határoztuk meg. A műveleti költség meghatározásának alapja a munkagép és az erőgép ára, valamint az erőgép esetében a mért üzemanyag-fogyasztás. A gép várható javítási- és karbantartási költségét a hasonló felépítésű, már ismert gépek arányai alapján határoztuk meg több éves tapasztalatok figyelembevételével.
Hazánkban a gabona technológiában hagyományosan több műveletet több menetben végeznek el. Ez egy alapművelésből (szántás, tárcsázás), magágykészítésből és vetésből áll, valamint a vetőgép függvényében vetéslezárásra is szükség lehet külön menetben.
Összeállításunkban a vizsgált YF M 6320 féligfüggesztett csoroszlyakocsi, a függesztett YETTER WTS 6700 csoroszlyatartó gerendely a hozzájuk kapcsolható KÜHNE CASE-IH-10-6200 gabonavetőgép és az AMAZONE KG-RPD 401 magágykészítő-vetőgép csoportot négy hagyományos technológiai változattal hasonlítottunk össze.
Az első technológiai változatot a kisüzemekben elterjedt MTZ-82 erőgépre alapoztuk, a második, harmadik és negyedik változat erőgépe a RÁBA-250 típusú traktor. A negyedikben a későn lekerülő kukorica utáni őszi búza talajelőkészítése és vetésének a technológiai változatát mutatjuk be és hasonlítjuk össze. A technológiai változatok műveleteit és az alkalmazott munkagépeket a 1. táblázatban mutatjuk be. A technológiákban nem tüntettük fel a kalászos gabona vetésénél esetlegesen még alkalmazott technológiai elemeket (pl. alaptrágyázás), hanem csak azokat, melyeket a magágykészítő- (csoroszlyakocsik) -vetőgép együttesen helyettesít. Az AMAZONE KG + RPD 401 magágykészítő-vetőgép még egy lazítóval is fel volt szerelve, de a vizsgálatokon nem használtuk a körülmények miatt. Ezért a gazdaságossági számításoknál úgy vettük figyelembe, mint ami csak magágykészítőből és vetőgépből áll.
Az alkalmazott gabonavetési technológiák változatai
1. táblázat
| I. | Szántás | Magágykészítés | Vetés | Vetéslezárás |
| MTZ-82 | MTZ-82 | MTZ-82 | MTZ-82 | |
| BFE-3 | KAB-3 | LAJTA-32 | HG-3 | |
| II. | Szántás | Magágykészítés | Magfeltöltés | Vetés |
| RÁBA-250 | RÁBA-250 | MTZ-82 | RÁBA-250 | |
| KÜHNE-CASE-IH-10-720-7/8 | RAU-UNIMAT-8,4 | GF-50 | KÜHNE-CASE-IH-10-6200/3 | |
| III. | Alapművelés | Magágykészítés | Magfeltöltés | Vetés |
| RÁBA-250 | RÁBA-250 | MTZ-82 | RÁBA-250 | |
| KÜHNE-CASE-IH-10-770-7,2 | RAU-UNIMAT-8,4 | GF-50 | KÜHNE-CASE-IH-10-6200/3 | |
| IV. | Szárbekeverés Alapművelés | Magágykészítés | Magfeltöltés | Vetés |
| RÁBA-250 + KÜHNE-CASE-IH-770-7,2 | RÁBA 250 | MTZ-82 | RÁBA-250 | |
| KÜHNE-CASE-IH-10-490-9,8 | GF-50 | KÜHNE-CASE-IH-10-6200/3 | ||
| V. | Magágykészítés-vetés | |||
| FIAT 180-90 DT | ||||
| YF M 6320 féligfüggesztett YETTER csoroszlyakocsi | ||||
| KÜHNE CASE-IH-10-6200 függesztett gabonavetőgép | ||||
| VI. | Magágykészítés-vetés | |||
| FIAT 180-90 DT | ||||
| YETTER WTS 6700 csoroszlyatartó gerendely | ||||
| KÜHNE CASE-IH-10-6200 vontatott gabonavetőgép | ||||
| VII. | Magágykészítés-vetés FIAT G 210 | |||
| AMAZONE D8/40 + AD 402 talajművelő-vetőgép | ||||
A vetőaggregátok éves kihasználásánál az őszi- és tavaszi vetési munkákkal a gép leterhelése 200-300 óra közötti lehet. Ennek megfelelően a gépek gazdaságossági alapadatait és technológiájának mutatóit 200 és 300 órás éves kihasználás esetén is meghatároztuk, ill. kiszámítottuk.
Az 1 ha területre vetített fajlagos gazdaságossági mutatókat a 2. táblázatban mutatjuk be.
A technológiai változatok összehasonlítása
2. táblázat
| Technológiai | Munkaszükséglet | Beruházási igény | Üzemelte- tési ktsg. | Kézi mun- ka ktsg. | Műve ktsg. | ||
| változat jele | Gépi | Kézi | Élő | ||||
| (%) | (%) | (%) | (%) | (%) | (%) | (%) | |
| I. VÁLTOZAT | 274,6 | 509,1 | 310,4 | 57,7 | 83,2 | 512,9 | 87,2 |
| II. VÁLTOZAT * | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |
| III. VÁLTOZAT | 78,7 | 100 | 81,9 | 91,8 | 84,7 | 100 | 84,9 |
| IV. VÁLTOZAT | 108,2 | 100 | 106,9 | 117,5 | 114,4 | 100 | 114,3 |
| V. VÁLTOZAT A | 54,1 | 300 | 91,7 | 161,4 | 105,7 | 302,2 | 107,5 |
| B | 54,1 | 300 | 91,7 | 115,7 | 80,4 | 302,2 | 82,5 |
| VI. VÁLTOZAT A | 54,1 | 300 | 91,7 | 109,6 | 77,1 | 302,2 | 79,2 |
| B | 54,1 | 300 | 91,7 | 80,9 | 61,3 | 302,2 | 63,5 |
| VII. VÁLTOZAT A | 54,1 | 300 | 91,7 | 175,2 | 113,4 | 302,2 | 115,1 |
| B | 54,1 | 300 | 91,7 | 127,9 | 87,3 | 302,2 | 89,3 |
* - II. VÁLTOZAT = 100 %
- A = 200 üzemóra éves kihasználás
- B = 300 üzemóra éves kihasználás
(forrás: Mezőgazdasági Gépi Bérvállalkozók Szövetsége - Mezőgazdasági vállalkozók és szolgáltatók tanácsadó füzete sorozat, 2001.: Könnyű-, és középnehéz univerzális traktorok kiválasztása, Komlódi István (FVM MGI GM Kht.Gödöllő))
(Következő számunkban folytatjuk.)
Forrás: Agrárágazat
