Hazai talajerodálhatósági értékek meghatározásának fontossága

Hirdetés

Hazai talajerodálhatósági értékek meghatározásának fontossága

Centeri Csaba - Pataki Róbert
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

Mezôgazdasági területeink nem mindig részesülnek megfelelô kezelésben, termékenységük sok esetben jelentôs mértékben romlik a használat során. A talajpusztító tényezôk közül az egyik legjelentôsebb az erózió. A talajpusztulás mérésére alkalmas modellek egyik legfontosabb bemeneti paramétere a talajerodálhatósági tényezô. Jelen esetben ennek a tényezônek a fontosságát vizsgáljuk a talajveszteség tolerancia értékek alkalmazásának és fontosságának tükrében.
Hazai talajerodálhatósági értékek meghatározásának fontossága, talajveszteség tolerancia, modellezés, lajművelés

Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.

Bevezetés
Az Egyesült Államok területén a huszadik század elején már elôrehaladott talajvédelmi kutatások folytak, amelyek eredményei az 1950-es években széleskörben ismertté váltak. Ekkora tehetô a hazai talajvédelmi kutatások fellendülése is. A múlt század robbanásszerû technikai fejlôdésének egyik szükségszerû következménye a személyi számítógépek és a kapcsolódó programok fejlôdése. Ezzel párhuzamosan az egyes tudományágak
egyre gyakrabban számítógépes alkalmazásokra támaszkodtak a nagyobb adatbázisok könnyebb kezelése, a gyorsabb munkavégzés, a szélesebb körû tájékoztatás és a színvonalasabb megjelenítés reményében. A legôsibb eróziós modell, amelyet 10 000 parcellás mérés adathalmazainak adatai alapján szerkesztettek, az WISCHMEIER és SMITH (1978) Egyetemes Talajvesztési Egyenlete (Universal Soil Loss Equation, továbbiakban: USLE). Ez volt az alapja a ma használatos modern, folyamat alapú, nagy bemeneti adatigényû eróziós modelleknek (EUROSEM, EPIC, WEPP, EROSION2D, RUSLE, stb.). Az elsô talajveszteség becslés óta folyik a vita arról, hogy hol van a megengedhetô talajveszteség kategóriájának határa, mekkora az a talajveszteség, amit megengedhetünk egy adott területen anélkül, hogy belátható idôn belül elveszítenénk a legértékesebb talajszinteket, vagy esetleg az egész talajtakarót. A toleranciértékek pontos meghatározásához
azonban minél precízebb talajveszteség becslésre van szükség, amelyhez elengedhetetlen a bemeneti paraméterek pontosítása.

A talajerodálhatósági mérések
Az USLE egyenletet egyik kulcsfontosságú paramétere a K tényezô, azaz a talaj erodálhatóságának mértéke. Hazánkban a talajvédelmi tervezés 1962 ôsze óta alkalmazza (ERÔDI et al. 1965) az USLE modellt.
Az 1. táblázat tartalmazza azokat az amerikai talajtípusokat és K tényezôiket, amelyeken a minimum szükséges 20 éves vizsgálatokat elvégezték a K tényezô mérése érdekében. Talajtani és meliorációs szakembereink ezekben az idôkben mind behatóbban foglalkoztak talajaink K értékének meghatározásával, bár ezirányú rendszeres kísérletekrôl és azok eredményeirôl nem számoltak be (STEFANOVITS 1966). ERÔDI et al. (1965) az egyes fizikai talajféleségekre vonatkozóan ad meg értékeket.
STEFANOVITS (1966) a Mezôgazdasági Mérnöktovábbképzô Intézet talajvédelmi tanfolyamán a következô K tényezô értékek hazai alkalmazására tesz javaslatot. STEFANOVITS (1966) táblázata elôremutató, hiszen többféle befolyásoló hatásra is felhívja  figyelmet azzal, hogy nemcsak az egyes fizikai féleségekre, hanem azok talajtípusonkénti egoszlására ad meg K tényezô értékeket.
A táblázatoknál minden esetben megfigyelhetô a mértékegységek hiánya. Ezek az redeti, amerikai táblázatokban sem szerepeltek. Az említett szerzôk becslései nem hazai, anem amerikai mérésekre hagyatkoznak.
1981-ben jelent meg az USLE amerikai mértékegységeinek SI mértékegységre való áltásáról egy leírás a Journal of Soil and Water Conservation címû szaklapban (FOSTER t al. 1981). Ebben a szerzôk levezetik az átváltás lépéseit és felhívják a figyelmet a korábban örtént átváltási hibákra. A mértékegységek alapos vizsgálata alapján a következôket llapítják meg:
– az amerikai K tényezôk maximálisan 1 értéket vehetnek fel,
– a K tényezô amerikai [t*acre*h*hundreds of acre-1*foot-tonf-1*inch-1]-rôl SI mértékegységre t*ha*h*ha-1*MJ-1*mm-1] való átváltása úgy történik, hogy az amerikai mértéket megszorozzuk 0,1317-el,

– az elôzô pontból az következik, hogy az SI mértékegységben kifejezett K tényezô értéke maximálisan 0,1317 lehet.
A saját méréseken alapuló K tényezô értékeket SI mértékegységekben közöljük.

A megengedhetô talajveszteség mértéke
A talajvédelmi tervezés csak akkor nyugszik reális alapokon, ha a talajviszonyok lehetô legmélyebb ismeretére épül (STEFANOVITS 1966). Sajnos a rendszerváltás utáni években mind a talajtani, mind a talajvédelmi kutatások száma jelentôsen lecsökkent. Emiatt a rohamosan fejlôdô, talajvédelemmel kapcsolatos modellek növekvô „bemeneti adat” igényét egyre kevésbé tudjuk kielégíteni. Ugyanez a helyzet a talajképzôdés ütemének
körülbelüli becslésével is. Ez lenne az alapja annak, hogy meg tudjuk mondani, mennyi talajveszteség tolerálható adott körülmények között. A tolerancia érték (T) meghatározása nélkül megkérdôjelezhetôvé válnak a meghatározott talajveszteség becslési kategóriák. A T érték meghatározása számos tényezô függvénye, azonban logikusan a megfelelô növényborítással rendelkezô területek problémái eltörpülnek az év jelentôs részén fedetlenül álló szántóföldek problémáihoz képest. A szántóterületeken megengedhetô talajveszteség
mértékének egyik alapköve a képzôdô talaj mennyiségének ismerete lenne. E nélkül nehéz T határértékeket felállítani, ami nehezíti a talajerózió által gyengén, közepesen vagy erôsen sújtott területek kijelölését is.
Valószínûleg SMITH (1941) volt az elsô, aki szükségesnek ítélte a megengedhetô talajveszteség fogalmának bevezetését. Kijelentette, hogy a megengedhetô talajveszteség maximális ütemének meg kellene egyeznie a talajtermékenység kialakulásának ütemével, illetve még optimálisabb lenne több idôt hagyni a talajtermékenység kialakulásához. A megengedhetô talajvesztés koncepciójának továbbfejlesztéseként SMITH és WHITT (1948) azt mondja: „Minden olyan talajvesztést el kell kerülni, ami csökkenést okoz a talaj termékenységében”. Szerintük a talaj szervesanyag tartalma az elsôdleges meghatározója a talajtermékenységnek, ezért a talajveszteség értékeit a szervesanyag tartalom csökkenésével állították szembe.
HAYES és CLARK (1987) szerint a gyakorlati határ megállapításához a talajerózió ütemét kell figyelembe venni. A „Fayette silt loam” talajon 3 „t* acre-1”-ben határozzák meg a farmeroknak javasolható T értéket, ami kb. 7 t*ha-1-nak felel meg. A kutatók szerint azonban a 3 „t*acre-1” sokszorosan meghaladja természetes mállási
folyamatok által keletkezett talajanyag képzôdésének ütemét. Itt nem a már keletkezett talajanyagban lezajló folyamatok hatására keletkezô talaj mennyiségérôl beszélnek. A megengedhetô talajvesztés volt a központi téma az „USDA AGRICULTURAL RESEARCH SERVICE”, a „SOIL CONSERVATION SERVICE” és egyes egyetemi tanszékek részvételével folyó tanácskozáson 1956-ban. A tanács javasolta, hogy: „az 5 tonna per acre talajveszteség fölötti értéket egyetlen esetben se haladja meg a megengedhetô talajveszteség értéke”
(ez 11 t*ha-1), mert egy tonna talajban kb. 2 USD-nek megfelelô foszfor és nitrogén mûtrágya van, és 10 USD/acre-t meghaladó veszteséget egyetlen farmer sem engedhet meg magának. Ugyanakkor a tanács arra az elhatározásra jutott, hogy a T érték meghatározása sokkal alapvetôbb megfontolás tárgyát kell, hogy képezze, mint a mûtrágya ára vagy a terményekért kapott bevétel.
SMITH és WISCHMEIER (1962) a következôket írták: „A talajveszteség T értéke mind fizikai, mind gazdasági tényezôk figyelembe vételével történik. A koncepció az, hogy olyan szintre szorítsuk a talajveszteséget, amely lehetôséget ad a talajtermékenység gazdaságos fenntartására”. Ez a nézôpont jut kifejezésre a WISCHMEIER és SMITH (1978) által szerkesztett „Mezôgazdasági Kézikönyv”-ben is: „a talajvesztési T érték azt fejezi ki, hogy mi az a maximális talajveszteség érték, ami a magas szintû termékenység fenntartását gazdaságilag és korlátlanul biztosítja”. 1977-ben a „SOIL CONSERVATION SOCIETY” megállapította, hogy a talajvastagság a T
érték egyik legpregnánsabb befolyásolója és az erôsebben erodált talajok T értékét 1 „t*acre-1” értékkel alacsonyabban állapította meg. MCCORMACK et. al. (1982) szerint „a jelenlegi T értékek az „A” genetikus talajszint képzôdésének ütemén alapulnak, amit módosítanak a talajvastagsággal vagy a növényi
gyökerek számára elérhetô talajvastagság egyéb minôségi paramétereivel”. HALL et. al. (1985) szerint a megengedhetô talajveszteség felsô határaként 11 t*ha-1* *év-1 értéket fogadhatunk el, mivel optimális körülmények között ennyi a potenciálisan elérhetô maximális talajképzôdés.
A leírtakból látható, hogy nem született általánosan elfogadott koncepció a talajveszteség T értékének becslésére. Egyelôre azokra a becslésekre támaszkodhatunk, amelyek a geológia oldaláról, gazdasági szempontból vagy az adott állapot értékelésébôl indulnak ki. A talajképzôdés üteme A talajképzôdés ütemének mérése igen bonyolult, így itt is fôleg becslésekre hagyatkozhatunk. Az egyik legmegbízhatóbb módszer, ha ismerjük a jégkorszak végének vagy az utolsó löszhullásnak a körülbelüli idôpontját. Ha olyan sík területrôl beszélünk, ahol feltételezhetôen nem volt növénymentes felszín a jégkorszak óta, akkor már csak a képzôdött
talajréteg vastagságát kell lemérni és elosztani az eltelt évek számával. Sajnos ilyen mérések lebonyolítása meglehetôsen aprólékos ismeretanyagot igényel az elmúlt idôszak felszínborítására vonatkozóan. A lejtôs területeken (ahol a legfontosabb lenne) sem tudunk megbízhatóan becsülni, hiszen nem ismerjük sem a talajképzôdéssel egyidôben lepusztuló talaj mennyiségét, sem a talajtakarás mértékének éves bontását (BARCZI et al. 1995). Ettôl függetlenül történnek becslések, amelyek 0,04 és 11 t*ha-1*év-1 között
változnak. Minek köszönhetô ez a tág intervallum? A „Musokotwane Environment Resource Centre for Southern Africa” szerint a talajképzôdés üteme 1 t*ha-1*év-1 alatt marad. Ennek megfelelôen 100 és 1000 év közé teszik
egy cm feltalaj képzôdéséhez szükséges idô mennyiségét (HTTP1). Indoklással nem szolgálnak. Az Oregoni Állami Egyetem 2000 évi ôszi kurzusán az „Emberi hatások az ökoszisztémára” címû óráján 2,5 cm talaj képzôdéséhez szükséges idôt 200–1000 évre becslik, de megjegyzik, hogy az átlagos érték a Föld bolygón 1 t*ha-1*év-1 körül lehet, tehát megegyezik a dél-afrikai becsléssel (HTTP2). Alaszkai megfigyelések szerint (NEIL
1982) egy moréna képzôdése után kb. 15 évvel alakul ki felismerhetô talajképzôdés. További 250 év szükséges egy vékony, felszíni réteg kialakulásához. Összesen 2000 év alatt alakulhat ki egy teljes talajszelvény. NEIL szerint a talajképzôdést befolyásoló tényezôk elemzése alapján, Alaszka területén 80–100 év alatt képzôdik 2,5 cm, mezôgazdasági mûvelésre alkalmas talaj. Ez megfelel 2 < t*acre-1 *év-1 (azaz 5 < t*ha-1*év-1 )
talajképzôdésnek. HAYES és CLARK (1987) idéznek geológusokat, kiknek becslése szerint 30 méter mészkônek kell felaprózódni és mállani ahhoz, hogy 30 cm talajanyag keletkezzen és kb. 1000 évnek kell eltelnie a folyamat lezajlásához. Ausztrál becslések szerint Új Dél Walesben a „Viktória-alföldön” a talajképzôdés üteme 0,03 mm*év-1, azaz 0,04 t*év-1 (HTTP3). Ez jóval alatta marad a fenti becsléseknek. Magyar becslések is
történtek a talajképzôdés ütemére vonatkozóan. Itthon az átlagértékek 1,5 és 3,5 t*ha-1*év-1 között változnak. STEFANOVITS (1966/b) becslése szerint a talajképzôdés üteme 1,5–2 t*ha-1*év-1. Az irodalmi adatok alapján 2 t*ha-1*év-1 nagyságú talajképzôdéssel számoltunk. Ez természetesen függ a felszínborítás (pl. növénytakaró) minôségétôl, tehát amint erre vonatkozóan adatok születnek, azokat fel lehet használni a tervezésben.

Hirdetés

Anyag és módszer
A talajerodálhatóság méréséhez a mesterséges esôztetés módszerét választottuk. A K tényezô mérésére csak egységes elôkészítés után alkalmas az adott parcella. Az elôkészítést a WISCHMEIER és SMITH (1978) szerzôpáros USLE kézikönyve alapján végeztük el. E szerint a vizsgálandó területet fekete ugar állapotban kell tartani, a növénymaradványokat minél alaposabban el kell távolítani, a kialakuló felszíni kérget fel kell törni. A
kritériumoknak megfelelôen kiválasztott mintaterületeken vizsgált talajtípusok a következôk voltak: csernozjom barna erdôtalaj, földes kopár, rozsdabarna erdôtalaj, mészlepedékes csernozjom, fekete nyirok, agyagbemosódásos barna erdôtalaj, Ramann-féle barna erdôtalaj. Az esôztetést a Veszprémi Egyetem Georgikon Mezôgazdaságtudományi Karának Pannon R-02-es berendezésével hajtottuk végre (CSEPINSZKY et al.). A mintaterületek a Balaton-vízgyûjtôn helyezkedtek el. Összesen négy település vonzáskörzetében
hét talajtípust került vizsgálatra. Ezek közül egy mintaterület bemutatására kerül sor jelen tanulmányban.
A K tényezô számítása Mivel az intenzitás, a lejtôhossz, a lejtôhajlás és a talajvesztés nagyságát mértük, a P és
C minden esetben konstans (=1) volt, ezért már csak alkalmaznunk kellett az egyenletet a K tényezô értékének kiszámítására: K = A*R-1*L-1*S-1.

Statisztikai elemzések
Az egyes talajtípusok K tényezôjére vonatkozó statisztikai vizsgálatokat variancia analízissel végeztük el. Az analízis során az intenzitás, a talajtípus és a K tényezô hatását vizsgáltuk. Külön elemzések készültek a K tényezôk talajtípusoktól és intenzitástól való függésére vonatkozóan is.

A térképek készítése és a fölhasznált programok: Az adatok térinformatikai feldolgozásához ERDAS Imagine 8.3 (transzformálások, ellenôrzés), Able Software R2V (digitalizálás), Arc/Info 7.3 (modellezés, ellenôrzés) és
ArcView 3.1 (megjelenítés) programok lettek felhasználva. CENTERI CS., PATAKI R. 62

Eredmények
A területrôl az összes lefolyó zagyot összegyûjtöttük (ez látható a „Lefolyás” oszlopban „mm”-ben megadva), az esôztetés folyamatidejének rögzítése mellett mértük, minimum 1 napig ülepítettük, majd a zagymintákat szárítottuk (4. táblázat „Talajveszteség” oszlopa). Az egyes talajtípusok K tényezôi közötti különbség statisztikai vizsgálatánál körültekintôen kellett eljárni a számos befolyásoló tényezô miatt. Öt intenzitáscsoportot alakítottunk
ki. A statisztikai elemzésekhez ezeket, a különbözô intenzitások mellett mért K tényezô értékek használtuk fel, hiszen ezeknek a mérési körülményei hasonlítottak a legjobban. A K tényezôk összehasonlításához azon adatokat használtunk, amelyeknél a mért talajveszteség olyan esôztetésekbôl származott, ahol minden esetben állandó vízlepel volt a parcellán, és már megindult a lefolyás.
A K tényezôt minden olyan esetre kiszámoltuk, ahol volt talajveszteség mérés. A mért talajveszteség és csapadékintenzitás segítségével számított erodálhatósági értékek adataiból az ide vonatkozó nemessándorházi terület értékeibôl közöljük az utolsó ismétlés adatait.
Az 5. táblázatban közölt adatok meglepôen kis értéknek tûnhetnek az amerikai és általában a nemzetközi szakirodalomban közölt K tényezôkhöz szokott szemnek. Ebben az esetben a kicsiny érték a „t*h*MJ-1mm-1” mértékegységnek köszönhetô. Ezt a mértékegységet azért kellene elônyben részesítenünk, mert elsô látásra megkülönböztethetô minden más mértékegységben (legyen ez USA, metrikus vagy egyéb SI)
közölt K tényezôktôl, így a mértékegység közlésének elmaradása esetén sem lehet szó félreértésrôl. Márpedig az eddig közölt példákból is látható, hogy a mértékegységeket nem mindig írják ki a szerzôk.
Az esôztetés egyik fô célja az volt, hogy kimutassa az egyes talajtípusok közötti különbségeket. A varianciaanalízis szerint a vizsgált hét talajtípus K tényezôje szignifikánsan különbözik egymástól. A hazaihoz hasonló értékeket mértek más országokban is. LOCH (1998) Chernozem (FAO) talajra számolt K tényezôje 0,024 [t*h*MJ-1mm-1] lett, míg saját mérések szerint a mészlepedékes csernozjom K tényezôje 0,018 [t*h*MJ-1mm-1] lett. Ugyanakkor LOCH (1998) Chernozemhez hasonló adatokat mért nagyobb agyagtartalmú
talajokon is, míg saját, nagyobb agyagtartalmú, magyar barna erdôtalajon történô mérések alacsonyabb K tényezôket eredményeztek. Ehhez képest LOCH (1998) 5–6-szoros értékeket közöl ausztrál talajokra. Az eddigiekbôl kitûnik, hogy a talajtípusok összehasonlítása nehézkes. A mérések alapján számított K tényezôk összegyûjtése után a becsült értékekkel való összehasonlítást végeztük a talajveszteség térképi ábrázolásának
segítségével. A mintaterületek 1:10 000-es méretarányú térképeinek elkészítése az USLE alapján
Az USLE használatához szükség volt az egyes tényezôkhöz tartozó térképek elkészítése ArcView „shape file” formájában. Ez a K és a C tényezôk esetében poligonokat, azaz foltokat eredményezett a térképeken, amelyekhez hozzá lehetett rendelni az általuk képviselt talaj, illetve növénytípus értékeit. A K tényezô térképen a talajtípusokhoz tartozó értékek a saját, mért talajveszteség értékek lapján számított K tényezôk szerint lettek
meghatározva. A C tényezô térképhez az adatokat az EOV térképeken szereplô növényborítás szolgáltatta. Ezek tartalmazzák a vizenyôs területeket (sás, nád, tavak, stb.), az erdôket, gyepeket, szántókat, településeket és utakat. Az ábrázolt vegetáció az USLE használati útmutatójában közölt értékeknek megfelelôen kapta meg a C tényezôjét. Az L és S tényezô alapját a szintvonalak, magassági pontok és vízfolyások segítségével elkészített
domborzatmodell adta. Az R és P tényezô konstans (=1) volt az egész területre. Az alapadatok alapján készített térképek összeállítása után a „shape” fájlokat „grid”- dé kellett konvertálni, az egyes térképek adatainak összeszorzására csak „grid” formában kerülhet sor. A végeredmény térképen „grid”-enként leolvasható a talajveszteség mértéke t*ha-1*év-1-ben. Egy „grid” 10 10 méter területû.
Az USLE modell hazai alkalmazása során 10 és 15 t*ha-1*év-1 közötti megengedett talajveszteség adatokkal találkozhatunk a szakirodalomban. A tág intervallum valószínûleg az amerikai t*acre-1 adatok t*ha-1 adatokra való átváltásának bizonytalanságának köszönhetô. Az amerikai szakirodalomban kétféle megközelítését találjuk a tolerálható talajveszteség mértékének meghatározására. Az „Elôzmények” fejezetben leírtaknak
megfelelôen 11 t*ha-1*év-1 az a talajveszteség, amelyet a gazdálkodó a mûtrágyaveszteség szempontjából még megengedhet magának. Ha ennél nagyobb mennyiségû talaj vész el, akkor ezzel párhuzamosan annyi mûtrágya mosódik le, ami gazdaságtalanná teszi a gazdálkodást. A másik, ennél sokkal nyomósabb érv, hogy az optimális körülmények között történô talajképzôdés ütemét 11 t*ha-1*év-1-re becslik. Ennek megfelelôen
11 t*ha-1*év-1-nél húztuk meg a tolerálható talajveszteség határát. Ha a kiszámított talajveszteség 0 és 11 t*ha-1*év-1 között van, akkor a modell készítôi szerint nincsen szükség talajvédô beavatkozásokra. Sajnos a talajképzôdés üteme a legóvatosabb becslések szerint is csak 1,5–3,5 t*ha-1*év-1 (nem optimális körülmények, hanem szántóföldi mûvelés alatt). A térképen a 0–2 t*ha-1*év-1 között becsült talajveszteséget
fehér színnel jelöltük. Ezeken a területeken a talajveszteség és a talajképzôdés üteme feltételezhetôen kiegyenlítik egymást, így nincs szükség talajvédelemre, hosszútávon fenntartható a gazdálkodás.
A fenntarthatóság szempontjából legizgalmasabb a szürke színnel jelölt 2 és 11 t*ha-1* *év-1 kategória. Ezeken a területeken az USLE modell hazai adaptációja szerint a gazdák nem kötelezhetôk talajvédô mûvelésre, bár a talajképzôdés körülbelüli ütemének ismeretében belátható, hogy a tolerálható érték többszörösen meghaladja a képzôdés ütemét. Azokat a területeket, ahol a modell 11 t*ha-1*év-1 fölötti talajveszteséget becsült, feketével
jelöltük, ezzel jelölve azokat a területeket, ahol szükség van talajvédô mûvelésre. A nemessándorházi mintaterület eróziós viszonyainak jellemzése A K tényezô pontos meghatározásának fontosságát a talajveszteséget becslô térképek kimeneti adatai közötti különbségek támasztják alá leginkább. Nemessándorháza területén a 42-334 számú, M = 1:10 000-es méretarányú EOV térképszelvény területén
dolgoztunk. Két térkép készült a talajerózió becslésére. Az egyik a becsült K tényezôkkel, a másik az általunk mért talajveszteség alapján számított K tényezôkkel számolt. A két térkép kategóriáinak százalékos megoszlásának alakulását a 6. táblázatban láthatjuk. A 6. táblázat adatai alapján a települések, utak és felszíni vizek 21,678%-ot fednek le az egész térképlap (24 km2) területébôl.
A 0–2 t*ha-1*év-1 kategóriába esô terület a becsült K tényezôk esetében 13,1%-kal kevesebb, mint a mért adatoknál („Nemessándorháza eróziós térképe a mért K értékekkel” címû térkép). Ha a becsült K tényezôkkel futtatjuk a modellt, akkor alábecsüljük azon területek nagyságát, ahol talajvédelem nélkül is folytathatunk fenntartható mûvelést. A 2–11 t*ha-1*év-1 kategória esetében a mért K tényezôkkel becsült talajveszteség kb.
6%-kal nagyobb az USLE egyenlet alapján talajvédô mûvelés nélkül mûvelhetônek ítélt terület nagysága.
A 11 t*ha-1*év-1 fölötti kategória a becsült K tényezôk esetében közel 20%-kal nagyobb területet borít. Itt is indokolatlanul nagy területet jelölünk ki, ha a becsült értékek alapján számolunk.

Hirdetés

Összefoglalás
A kutatás célja az volt, hogy a vizsgálatra kijelölt talajtípusok K tényezôjét meghatározzuk a mesterséges esôztetés módszerével úgy, hogy a hasonlóságok és különbségek kimutathatók legyenek. Az elôkészítés az USLE egyenlet alkotói által elôírtaknak megfelelôen folyt. A kísérlet során nyert talajveszteség adatok lehetôséget adtak arra, hogy a talajtípusok K tényezôjét ki lehessen számolni, és össze lehessen hasonlítani. A variancia
analízis szerint a hét vizsgált talajtípus különbözôképpen áll ellen az esô pusztító energiájának.
Az összehasonlító elemzések kimutatták, hogy a korábban becsült és a jelenleg mért K tényezô értékek között akkora különbségek vannak, amelyek lényegesen megváltoztatják a talajveszteség elôrejelzés során kapott értékeket. Az M=1:10 000-es térképek szerkesztése során az USLE egyenlet segítségével körvonalazódtak azon területek, amelyek a szántóföldi mûvelésre alkalmasak, nem alkalmasak, illetve azon területek, ahol
talajvédô eljárást kellene bevezetni az egyenlet javaslata ellenére. A T értékek hatása attól függôen változott, hogy a becsült vagy a számított K tényezôkkel számolt az USLE egyenlet.

Javaslatok
Az Amerikai Egyesült Államok Illinois államában 98 ún. „talajvédelmi körzet” található. Az állam által 1980-ban elfogadott lépcsôzetes T érték csökkentô tervet mindegyik körzet elfogadta. Ebben az állt, hogy 2000. január elsejével a talajveszteség mértékét olyan szintre csökkentik, ahol eléri a talajképzôdés ütemét, tehát fenntarthatóvá válik a talajhasználat (HTTP 4.). Bár jelenleg hazánkban egy ilyen lépés nehezen elképzelhetô,
talán ez lenne szükséges a talaj fenntartható mûvelésének érdekében. Természetesen ehhez nagyrészben központi szabályozásra volna szükség. A hazai talajvédelmi politika egyelôre nem teremti meg az alapokat egy ilyen szabályozás bevezetéséhez. Az EU csatlakozás idejére már valószínûleg nagymérvû változásokat kell bevezetnünk. Jelenleg készül az EU talajvédelmi politikáját szabályozó rendelet, amely drasztikus változásokat
helyez kilátásba a talajvédelem kutatása és szabályozása terén. Ezek minden tagállam részére kötelezôek lesznek.

Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!

Forrás: Tájökológiai Lapok

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

Újhelyi Imre Vegyipari Szakközépiskola, Szaktanácsadó és Továbbképzõ Intézet

Szakközépiskola Agrárközgazdasági és áruforgalmazó technikus képzés Cím: Szentlõrinc... Tovább

korcs here (Trifolium hybridum L.)

a pillangósok családjába tartozó faj, a tömött fejben a belső virágok piros, a külsők... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.