A leander dugványozása
A leanderek dugványozással vagy magokról nevelhetők. Az előbbi módszer azért népszerűbb, mert a dugványok nagyon könnyen gyökeret vernek a talajban. Ehhez néhány friss hajtásvéget kell levágnod tavasszal, vagy a nyár elején, amit ez után egy termőközeggel feltöltött cserépbe kell elültetned. A hajtás hossza úgy 15 cm legyen, és tartalmazzon legalább 3 pár levelet. A legalsó pár levelet ezek közül távolítsd el, majd óvatosan és nem túl mélyen kapard le a hajtás kérgét.
Ezután helyezd agyagos termőközegbe (amilyenben a kifejlett növények is vannak), amelyet folyamatosan tartsd kissé nyirkosan. A dugvány félárnyékos, de meleg helyre kerüljön. Durván négy hét elteltével új hajtások vagy levelek jelennek majd meg a dugványon, ami egyértelműen jelzi, hogy az elültetett hajtás gyökeret vert. Mikor a dugvány 20 centisre nőtt, ajánlott visszavágni belőle, és csak 2-3 csomót meghagyni rajta, hogy szétágazásra sarkalld ezzel új leanderedet.
A leander magról való szaporítása
A magvakról való nevelés nem lehetetlen, viszont évekig is eltart, míg az így ültetett leanderek ki nem fejlődnek. Ha ezt a módszert választod, akkor rengeteg türelemre lesz szükséged. Akárcsak a dugványokat, a magvakat is tavasszal kell elültetni termőközegbe, vagy kaktuszoknak készített talajmixbe. A magvakat szórd szét a rendelkezésre álló területen, de ne temesd őket a talaj alá, mert közvetlen napfényt igényelnek a csírázáshoz.
A talaj mindig legyen enyhén nyirkos. A talajt takard le valamilyen átlátszó fóliával vagy fagyasztótasakkal. A magvak kerüljenek félárnyékos helyre, ahol 23 fok feletti a hőmérséklet. Ilyen körülmények között a magvak úgy két hét alatt kicsíráznak majd. Két héttel később válaszd szét egymástól a kicsírázott hajtásokat, és kezdd el őket lassan a kinti körülményekhez szoktatni.
