A juh és a legelő, természetes legelők, szakaszos legeltetés

Hirdetés

A juh és a legelő

Dr. Böő István
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A legeltetés a kérődző állatok élettanilag legkedvezőbb és leggazdaságosabb takarmányozási módja lenne. Nemcsak arról van szó, hogy a megfelelő minőségű legelő egységnyi mennyiségű takarmányában több tápláló- és hatóanyaghoz jut az állat, mintha széna- vagy zöldtakarmány formájában kapná, hanem arról is, hogy a legelő füvében sok az ízanyag, ezért a jószág jó étvággyal eszi, rosttartalma a szénáénál kedvezőbb, ezért könnyebben emészthető, aminosav- és nyomelem-összetétele pedig változatosabb, mint a szántóföldi növényeké, s akkor még nem is szóltunk a szervezet edzettségét jótékonyan befolyásoló környezeti hatásokról (friss levegő, napfény, mozgás).
A juh és a legelő, természetes legelők, szakaszos legeltetés
A legeltetés a kérődző állatok élettanilag legkedvezőbb és leggazdaságosabb takarmányozási módja lenne. Nemcsak arról van szó, hogy a megfelelő minőségű legelő egységnyi mennyiségű takarmányában több tápláló- és hatóanyaghoz jut az állat, mintha széna- vagy zöldtakarmány formájában kapná, hanem arról is, hogy a legelő füvében sok az ízanyag, ezért a jószág jó étvággyal eszi, rosttartalma a szénáénál kedvezőbb, ezért könnyebben emészthető, aminosav- és nyomelem-összetétele pedig változatosabb, mint a szántóföldi növényeké, s akkor még nem is szóltunk a szervezet edzettségét jótékonyan befolyásoló környezeti hatásokról (friss levegő, napfény, mozgás).
A legelő takarmányértékét annak növénytársulása határozza meg, ezt pedig befolyásolják az éghajlat, a talaj minősége, a hidrológiai viszonyok, nem utolsósorban a használat módja. Utóbbi miatt fogalmaztam feltételes módban (lenne), - amikor a fejezet első sorában a legeltetés jelentőségéről írtam - hiszen ki tagadná, gyepgazdálkodásunk több ráfordítást igényelne, még akkor is, ha a juh jól hasznosítja a kis hozamú legelőket is, takarmányozása pedig az összes gazdasági állatfaj közül ma is a legmostohább.
Most arra van lehetőségünk, hogy a kihajtás előtt felhívjuk a figyelmet néhány olyan gyakorlati teendőre, melyet szektornagyságtól függetlenül (mindegy, hogy 10 vagy 1000 juhról van-e szó) mindenkinek végre kellene hajtania annak érdekében, hogy a legelőre csak egészséges, fertőző és parazitás betegségektől mentes állatok kerüljenek. Napjainkban ez különösen fontos, mert várhatóan megszaporodik az ún. bérlegeltetések száma: a legelőtulajdonosnak tehát azért, hogy megőrizze legelője higiéniáját, a gazdáknak pedig azért, hogy juhaik ne a legelőtől vagy egymástól fertőződjenek.
a.) Azokon a tájegységeken, ahol egyes fertőző betegségek (pl. tetanusz, lépfene, rosszindulatú vizenyő, stb.) előfordulnak, az állatokat legelőre hajtás előtt védőoltásban kell részesíteni!
b.) A parazitás betegségben szenvedő állatokat kezelni kell (májmételykór, galandférgesség, gyomor-bélférgesség, tüdőférgesség, kergekór)!
Mivel a belső élősködőkkel való fertőzöttség megállapításához bélsárvizsgálat szükséges, s mert gyakorlati tapasztalataim szerint ezt sok helyen elmulasztják, megnyugtatóbb, ha megelőzésként is elvégezzük a kezelést.
E gyakori juhbetegségek egy része kórokozóinak fejlődéséhez köztigazdákra van szükség (törpe iszapcsiga, atka), melyek elsősorban a vizes, lápos, mocsaras területeket kedvelik.
Fordítsunk gondot ezek megszüntetésére, illetve kerüljük el az ilyen juhlegelőt!
c.) A kergekór okozója egy hólyagféreg, mely a kutya egyik galandférgének a fejlődési alakja. Ezért (de más szempontok miatt is) a pásztorebeket, valamint a legelő környékén levő házőrző kutyákat is féregteleníteni kell!
d.) A tavaszi nyírás után 10-14 nappal feltétlenül végezzük el a rühösség megelőzését vagy kezelését célzó fürösztést vagy oltást.
e.) A gyakori végtagbetegségek (büdössántaság) megelőzése céljából kihajtás előtt 3-4 héttel végezzünk csülökápolást, hogy a csülökszaru alkalmazkodni tudjon a talaj keménységéhez!
f.) A nyájat a legeltetéshez úgy kell előkészíteni, hogy a meteorológiai hatások, a mozgatás és a takarmányozás szempontjából meglegyen a kellő átmenet: kihajtás előtt a hodályokat gyakrabban szellőztessük, az állatok töltsenek több időt a karámban, ha megoldható, már a legeltetés előtti 2 hétben etessünk kaszált zöldtakarmányt stb.!
g.) Kerüljük a legelő túlzsúfoltságát!
h.) Jó, ha a juhlegelőn is van ún. "árnyékoló".
i.) Aszályos időszakban a legelőn élő állatok vízigénye három-négyszeresére nő! A juh legszívesebben a folyóvizet issza, ezért jó módszer, ha régi juhászszokás szerint a vályúba a vizet nem engedjük ki előre, hanem csak akkor, ha már a vályú előtt állnak (így "csörgedező" vízhez jutnak).
Nagyobb területen karámmal vagy villanypásztorral alakítunk ki a nyári szállás körül 4-8 szakaszt, egy szakaszt maximum egy hétig legeltetünk, azután a nyáj átkerül a másik szakaszra, míg az előbbin a gyep regenerálódhat, és elvégezhetjük rajta az ápolási munkálatokat is (gyomirtás, tisztogató kaszálás stb.).
A szakaszok számát az állatlétszám határozza meg. 600 juhnál nagyobb nyájat sem munkaszervezési okból, sem a taposási veszteség miatt nem célszerű kialakítani.
Magyarországon az optimális legeltetési időhossz 160-180 nap/év, a gyakorlatban ez időjárástól függően lehet sokkal rövidebb is.
A jó gyep terméshozama 0,8-1,2 kg/m2, de juhlegelőink zömén ennél sajnos kevesebb.
A napi fűigénye a felnőtt juhnak kb. 7 kg, ideális fűmagasság választott báránynak 5-6 cm, felnőtt juhnak 8-12 cm.
Egyébként a legelőfű havonkénti megoszlása hazánkban (100 = májusi maximum):
IV. V. VI. VII. VIII. IX. X.
60 100 80 67 55 44 30
Természetes legelők
A természetes legelők, vagyis az ősgyepek fűhozamát a természeti adottságok (talaj minősége, éghajlati viszonyok) határozzák meg.
Fűhozamuk növendékenként is eltér: míg az első növendék hozama kb. 40%, a negyediké már csak 25%. Trágyázással, ápolással, szakszerű legeltetéssel növelhetnénk a hozamot.
Tapasztalatok szerint az első-második növendék még kielégíti a juhok igényét, a harmadik-negyedik már nem, ebben az időszakban kiegészítő takarmányokat is adnunk kell, ekkor már vetett takarmányokat célszerű legeltetni (tavaszi vetésű búza, szudáni fű, őszi vetésű rozs stb.).
Gazdaságos megoldás, ha a természetes legelőterületet is "beosztjuk", mozgatható kerítéssel kisebb szakaszokra osztjuk (állománynagyság szerint).
Mesterséges (telepített legelők)
Nagymennyiségű fűhozamot adnak.
Hazai viszonyok között, 210 napos legeltetési időtartamot feltételezve és a fű átlagos rotációs idejét 35 naposnak tekintve a növendékenkénti hozam:
1. növendék: 25 %
2. növendék: 30 %
3. növendék: 20 %
4. növendék: 5 %
6. növendék: 10 %
7. növendék: 10 %
A legeltetést április első felében kezdhetjük, és november közepéig legeltethetünk (ez persze függ az időjárástól is).
A 4. legeltetési időszaktól (július második- augusztus első fele) már gondoskodni kell kiegészítő legelőről, őszi időszakban ezek a kukorica- és cukorrépa-tarlók lehetnek.
Ugyanakkor az első növendék általában több, mint amit a juhok igényelnek, ilyenkor a felesleges fűmennyiséget kaszáljuk, szénát, de erjesztett takarmányt is készíthetünk belőle.
Legelőinkről általában
A legeltetés nem azonos a külterjességgel. Nagy mennyiségű, jó minőségű termékelőállítás szakszerű legelőgazdálkodás, legeltetési technológia nélkül nem valósulhat meg.
Hazánk gyepterülete a mezőgazdaságilag művelt területnek kb. 19%-a, jelenleg kb. 1200 ezer hektár. Ennek minősége nagyon heterogén, megtalálhatók az összefüggő, jó minőségű ősgyepek, valamint az elaprózott, felszíni vízborításos, terméketlen sziken és meredek lejtőkön elhelyezkedő, köves, erodált, "talajvédő" gyepek is. Természetes gyepterületünk mintegy 60%-a termőképes gyep, a többi talajvédő gyep.
A természetvédelmi területek, nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek az összes gyepterület mintegy 15%-át érintik.
Gyepeinknek csak kb. 50%-át hasznosítjuk legelőként, 20%-át kaszálóként, 30%-át pedig egyáltalán nem hasznosítjuk. Ez az arány az utóbbi években még tovább romlott, évről évre nő a kihasználatlan területek nagysága.
Gyepeink termésátlaga az összes gyepterületre vetítve: 1,4-1,6 tonna/hektár, de országrészenként jelentős az eltérés: pl. Nyugat-Dunántúlon 2,3-3 tonna/hektár hozamú területek is vannak.
A gyepek nagy része ma már magántulajdonban van, a rendszeresen gondozott, intenzív gyep részaránya igen kevés (az össz gyepterületnek kb. 5%-a).
Mind gazdaságossági, mind biológiai szempontból fontos lenne, hogy a juhokat minél hosszabb ideig legeltessük. Általános évjáratokban április 10-e után kihajthatunk, és november közepéig legeltethetünk.
Akkor kell elkezdeni a legeltetést, ha a fűmagasság eléri a 8-10 cm-t. Ha elkéstünk, és a fű ennél már magasabb, azt ne legeltessük, hanem kaszáljuk le.
A telepített gyepet minél előbb legeltetni kell, hogy jobban "bokrosodjon".
Az a jó legelő, ahol az állat jól érzi magát, fejlődik, gyarapodik, eléri termelésének maximumát. Nincs távol az állatok szálláshelyétől, könnyen megközelíthető, rajta árnyékoló fák vagy fedett karám van, tiszta, friss ivóvizet biztosít, megfelelő mennyiségű és jó minőségű aljafüvek alkotják, melyek állandóan sarjadzó, a legeltetést bíró értékes füvek és pillangósok társulásai.
A gyep állateltartó-képessége annak hozamától függ.
Általános érték: 1 számosállat (500 kg juh élőtömeg) / 1 hektár.
Egy felnőtt juh napi fűigénye kb 7 kg.
A legelő ideális fűmagassága felnőtt juhnak 8-10 cm, választott báránynak 5-6 cm.
Nálunk hagyományosnak mondható a György-napi kihajtás és a Mihály-napi behajtás. Ehhez nem feltétlenül kell ragaszkodnunk! A juhot nem akkor kell kihajtani a legelőre, amikor a téli takarmánykészlet kimerült, hanem akkor, amikor a fű már legeltethető, és akkor kell behajtani, amikor a tartós esőzés vagy a hótakaró már gátolja a legeltetést.
Ezek nem mindig esnek egybe a naptári hagyományokkal. De ne csak a naptárt és a fűmagasságot nézzük! Amíg a talaj nem száradt ki, ne legeltessünk, mert a juh hegyes körmeivel a zsenge gyep gyökerét, sarjhajtásait megsérti. Ugyanakkor ősszel, az utolsó legeltetés után hagyjunk időt a gyepnek arra, hogy a megfelelően regenerálódjon.
Kívánatos lenne a 240 napos legeltetési periódus (szélső értékek: 160-280 nap), egyes évjáratokban azonban 240 napnál rövidebb.
A legeltetéssel, legelővel kapcsolatos előkészítő munkát már az előző év őszén kell elkezdeni: talajrendezés, egyenetlenségek, vakondtúrások, vízállások megszüntetése simítóval, fogassal. Ezzel egy időben - ha szarvasmarha is van a legelőn - trágyalepények "elkenése" fogassal vagy seprűboronával. Alapműtrágya kiszórása, ha szükséges, gyep felújítása rávetéssel, kórós számú, szívós, tövises, mérgező gyomok irtása. A legelő műtárgyainak, nyári szállásoknak, tisztítása, fertőtlenítése.
A juhokat a tavaszi kihajtáshoz szoktatni kell, legeltetésre elő kell készíteni őket! A különböző csoportok más-más legeltetést igényelnek, ezért kihajtás előtt a csoportokat ki kell alakítani (nyájnagyság, életkor, ivar, hasznosítás szerinti csoportosítás). Legfontosabb a környezetváltoztatáshoz (istállóból legelőre), a nagyobb fizikai igénybevételhez való szoktatás és a fokozatos átmenet a téli takarmányoztatásról a legeltetésre: a kihajtás első két hetében az istállóban és a legelőn is adjunk száraztakarmányt, sőt kihajtás előtt kaszált zöldet a "legeltetési hasmenés" és más anyagcserezavarok megelőzése érdekében.
Harmatos, frissen vágott füvet az első kihajtás utáni napokban ne adjunk. Jó módszer a legeltetési szezon előtti 1-2 hetes szoktató jártatás, de legalább a karámba engedjük ki juhainkat.
Az a jó, ha a legelőn a juh minél többet, legalább 14-16 órát tartózkodik.
Telepített legelőhöz javasolt vetőmagkeverék egy hektárra vetítve:
réti csenkesz : 10,5 kg
réti perje : 20,0 kg
angol perje : 7,5 kg
rozsnok : 12,0 kg
pántlikafű : 4,0 kg
lódihere : 3,0 kg
Összesen : 57,0 kg
Telepített legelő tápanyag-utánpótlása: telepítés előtt alaptrágyázás, a talaj-előkésztés során a talaj minőségétől függően foszfor-, kálium- és nitrogén hatóanyagú műtrágya.
A nyár végén telepített legelőt egy évig kaszálóként használjuk, hogy a gyep kellően megerősödjön. Még mielőtt beérnek a kora-tavaszi gyomok magvai, tavasszal egy ún. "gyomirtó" kaszálást végzünk, csak ezt követően - ha szükséges - kell elvégezni a vegyszeres gyomirtást. Egyébként hasznos, ha a frissen telepített gyepet tavasszal meghengerezzük a felfagyás miatt, ezzel mintegy "visszanyomjuk" a fű gyökérzetét a talajba.
A telepített legelőt száraz időjárás esetén a nyári hónapokban növedékenként a "pihenő, regenerációs", vagyis nem legeltetett időszakokban egyszer vagy kétszer 50-60 mm öntözővízzel látjuk el. Az első és utolsó növedéket nem kell megöntözni.
Legeltetési módszerek:
Hagyományos, pásztoroló legeltetés (terelgető legeltetés)
A legelterjedtebb legeltetési forma, a pásztor a nyájat kutyája segítségével terelgeti a legelőn. A kaszálásra alkalmatlan, ún. feltétlen juhlegelőket és a különféle tarlókat legeltetik így. A kutya mellett nagy segítsége a juhásznak egy-egy öreg anya vagy ürü, mely már ismeri és betartja a juhász "parancsait", megfelelő irányba vezeti a nyájat a legelőn, figyelmeztet a veszélyre (innen ered a "vezérürü"- elnevezés). Ez az állat viseli a kolompot. Hasonló szerepet töltött be régen (esetleg ma is) a pásztoroló juhászatokban a szamár.
A hagyományos legeltetés egyik formája a szabad legeltetés, melynél az állomány az egész területet szabadon legeli. Ilyenkor a juhok válogatnak, a fű egy részét letapossák, bélsarukkal beszennyezik, a legelő növényzetének csak mintegy 40-50%-a hasznosul. A terület hamar "kimerül", nem tud pihenni, regenerálódni, elgyomosodik. Pazarló legeltetési forma.
A láb alóli legeltetésnél a nyáj nem szóródik szét az egész területen, hanem a legelő egy kisebb részén halad a pásztor és kutyája irányításával.
A hagyományos váltott legeltetésnél a legelőt több részre osztják (de itt még kerítések nélkül), és ezeket felváltva legeltetik.
A pányvás legeltetés csak kisüzemben valósítható meg, kis létszámú állománnyal. Az állatokat egyedileg egy-egy cölöphöz rögzítik, mely körül, mintegy adagolva legeli a juh a füvet. Időnkénti áttelepítéssel lehetővé válik a gyep regenerálódása. Saját szórványgyepen, töltésen, árokparton, telepített legelőn használatos módszer.
Korszerű legeltetési módok
Szakaszos legeltetés
A legelőt állandó kerítésekkel vagy könnyen áttelepíthető villanypásztorokkal szakaszokra osztják. A szakaszok felhajtóútról nyílnak, egy időben csak egy szakaszt legeltetnek, miközben a többi szakasz pihen vagy azon ápolási munkákat végeznek. A szakaszok nagyságát és számát az állatlétszám a gyep fűhozama, valamint az egynapi legelő-fűszükséglet határozzák meg, általában 4-6 a legelőszakaszok száma. A felhajtóútat az egyes szakaszokkal kapuk kötik össze. A felhajtóút és a kapuk olyan szélesek, hogy azokon nemcsak a haladó nyáj, hanem a gyepkezelő gépek is elférnek. Egy-egy szakaszon általában 10 napig tartózkodnak az állatok, ugyanaz a szakasz 4 hétnél hamarabb nem legeltethető. Egy szakaszra egyszerre 300-400 juhnál többet ne hajtsunk (tiprási veszteség miatt).
Az állandó kerítéseknél:
o oszlopok föld feletti magassága : 0,8-0,9 m
o oszlopok közötti távolság : 4-6 m
o dróthálónál a lyukméret : 6-6 cm
o huzal esetén a drótok száma : 5-9 db
Mozgatható kerítéseknél az oszlopok közötti távolság: 3-5 m.
A mobil kerítések (villanypásztorok) lehetnek:
- akkumulátorosak,
- hálózatról működők,
- napelemesek,
- kombinált áramforrásúak.
A juhok villanypásztorhoz szoktatását tavasszal ajánlatos megkezdeni, amikor a gyapjú a legrövidebb. Tapasztalatok szerint kb. 10-18 enyhe áramütés kell ahhoz, hogy a juhban kialakuljon a kerítéstől távol-tartó feltételes reflex.
Adagoló, porciós, sávosan adagolt legeltetés
A kijelölt legelőszakaszon az egy vagy két napra szükséges füvet adó területet villanypásztorral vagy mozgatható kerítéssel lerekesztjük, tehát minden napra friss legelő jut. A sávos adagolásnál a legelőt az állatok számának megfelelő szélességű szakaszokra osztjuk úgy, hogy az egymás mellett legelő egy-egy állatra 1-1,5 m szélességű legelősáv jut.
A legelőn az ivóvizet vízvezeték, kút vagy lajtkocsi biztosítja (a körülményektől függően).

Hirdetés


Hirdetés

Forrás: Agrárágazat

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

juhellető istálló

a korszerű juhtelepek legfontosabb, nagy légterű épülete; anyajuhonként, báránnyal, 1,5 m2... Tovább

viselkedés (magatartás)

Az állatok környezetükkel különböző tevékenységekben megnyilvánuló állandó... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.