Néhány gyepnövény fejlődési fázisa és takarmányminőségének változása közötti összefüggések vizsgálata

Hirdetés

Néhány gyepnövény fejlődési fázisa és takarmányminőségének változása közötti összefüggések vizsgálata

Tasi Julianna - Barcsák Zoltán
Hirdetés

Iratkozz fel Te is Youtube csatornánkra, kattints az alábbi YOUTUBE ikonra! 

 

 

A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának Gyepgazdálkodási Tanszéke Bárcsak Zoltán irányításával sok éves kísérletekben vizsgálta egyes pázsitfű- és pillangósvirágú gyepalkotók kedveltségét. A kísérletekben a hetenként szabályos időközökben vett növényminták elemzése és a magasságmérés alapján lehetőség nyílt egyes, a takarmány minőségét nagymértékben befolyásoló tulajdonságok és a takarmány öregedése közötti összefüggések vizsgálatára.
Néhány gyepnövény fejlődési fázisa és takarmányminőségének változása közötti összefüggések vizsgálata, pázsitfű- és pillangósvirágú gyepalkotók

 

Kérdése van? Tegye fel, tanácsadóink válaszolnak! Állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem, talajművelés, jog, biotechnológia, környezetgazdálkodás, minden ami mezőgazdaság: Agrároldal.hu.

Regressziós analízissel igazolható lineáris összefüggést találtunk mind a 12 faj esetében a növénymagasság, valamint az általános emészthetőség és az öregedés között. A nyersrost- és nycrsfchérje-tartalom a vizsgált növények többségénél mutatott lineáris korrelációt az öregedéssel, míg a cscrsavtartalom csak a növényfajok mintegy 60%-ánál. A cukortartalom, valamint a fajok beszáradási tényezője (nedvességtartalma) poli-nomiális kapcsolatban volt az öregedéssel, mely a vizsgált fajok 50-66%-ánál igazolható statisztikailag.

Bevezetés és irodalmi áttekintés
A gyepről származó takarmány tápértékét több tényező befolyásolja. Meghatározó szerepe van a gyepalkotó növények kémiai összetételének, az úgynevezett béltartalomnak, takarmányozási értéke azonban csak annak a növénynek van, amelyiket el is fogyasztanak az állatok (Bárcsak 1989). A kémiai összetételre több faktor is hatást gyakorol, ezek közül legjelentősebb a növények kora, fejlettségi állapota (Wetterau etal. 1968, Butler és Bailey 1973).
A fenofázissal összefüggő beltartalmi változások az első fűnövedékben sokkal kifejezettebbek, mint a későbbiekben. Ennek az a magyarázata, hogy az első növedék fejlődése idején kedvezőbbek a meteorológiai feltételek, a csapadék és a hőmérséklet aránya. A kedvező környezeti feltételek hatására gyors a növekedés és ezzel együtt a kémiai változások is ekkor zajlanak leggyorsabban (Caputa 1969, Haraszti 1977, Voigtlander és Jacob 1987, Dér 1993, Vinczeffy 1993).
A legtöbb szerző általánosan megfogalmazva közli a gyepnövények öregedésével kapcsolatban bekövetkező beltartalmi változások tendenciáját. Haraszti (1977) szerint a pázsitfűfajok nyersrost-tartalma növekedésükkel, fejlődésükkel párhuzamosan fokozatosan nő. Dér (1993) közli, hogy a változások mértéke fajonként eltérő, de tendenciájukban azonosak, és összegezve a szárazanyag-, nyersrost- és cukortartalom növekedésével, valamint a nyersfehérje-tartalom csökkenésével jellemezhetők. Közleményében bemutatja azokat a görbéket is, amelyek a csomós ebír (Dactylis glomerata) kémiai összetételének változását leírják, tehát konkrétan jellemezhető a változások mértéke. Labuda és Kováé is a Dactylis glomerata tápanyagtartalmát vizsgálta a nyitrai főiskolán. Április 24. és május 24. között ötnaponkénti mintavétel alkalmazásával megállapították, hogy a fent említett növény nyersfehérje-tartalma 21.11%-ról 11.57%-ra csökkent, nyersrosttartalma pedig 21.87%-ról 28.7 %-ra nőtt. Anger et al. (1997) Észak-Németországban extenzíven művelt és hasznosított gyepek takarmányminőségét vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a gyepről származó takarmány nettó energiatartalma a június 20-i első mintavételtől kezdve folyamatosan csökkent, de július második hetétől drasztikusan. A kezdeti 5.5 MJ/kg szárazanyag-tartalomról július 20-ára 4.5 MJ/kg alá csökkent a nettó energiatartalom.
Több szerző közöl pontos vizsgálati adatokat a mintavétel időpontjától és a fejlődési fázistól függő kémiai változásokról (Dér 1997, Herold 1977, Vinczeffy 1993, Buchgraber et al. 1998) és a szerves anyagok emészthetőségében bekövetkező eltérésekről (Herold 1977, Bedő et al. 1994). A tíz pázsitfű és két pillangósvirágú gyepnövény vizsgálatából származó adatok alapján Kota és Vinczeffy (1992) azt a következtetést vonja le, hogy április vége és május közepe között a szárazanyag-tartalom 38%-kal, a nyersrost-tartalom 34%-kal, a cukortartalom pedig 18-19%-kal nőtt. Bedő et ál. (1994) megállapítása szerint a fűfélék nyersfehérje-tartalmának változása a fejlődési állapot függvényében nem volt egységes irányvonalú, az energiatartalom a fejlődési állapot előrehaladtával együtt csökkent. Schüpbach (1990) tápanyagban szegény és „zsíros" gyepek takarmányértékét hasonlította össze Svájcban. A mintavételeket a május elsejét követő 21. napon kezdte és a 105. napig folytatta. A változások tendenciája mindkét területen azonos volt, de a tápanyagszegény gyepen sokkal laposabb görbéket kapott, vagyis a takarmány minősége kevésbé változott, mint a nagy termőképességű területen. Utóbbi területen meredeken emelkedő nyersrost-tartalmat (150 g/kg sz.a.-ról 400 g/kg fölé) meredeken csökkenő nyersfehérje-tartalmat (200 g/kg sz.a.-ról 50 g/kg-ra) tapasztalt. A szerves anyagok emészthetősége 80% fölöttiről 50% alattira csökkent. Opitz von Boberfeld (1996) a németországi Hessen tartományban végezte a gyeptakarmány minőségére vonatkozó vizsgálatait. Négy éven keresztül május közepétől kéthetenkénti mintavétellel mérte a gyeptakarmány nettó energia- és nyersfehérje-tartalmat. A változások tendenciáját függvényekkel írta le, melyeket publikációjában nem közöl. A megjelentett grafikonok azonban július 9-éig meredek csökkenést mutatnak mindkét paraméter értékeiben.
Nufibaum (1998) különböző fiziológiai korú rétnövedékek silózási tulajdonságait vizsgálva a bugahányástól a teljes érésig hat mintavételt végzett május 10-étől július 20-áig kéthetenkénti ütemezésben. Disszertációjában közli a nyersfehérje-, a nyersrost-, az energiatartalom, valamint a szerves anyagok emészthetőségének alakulását. A nyersrosttartalom egyértelműen emelkedő, az energiatartalom és az emészthetőség egyértelműen csökkenő tendenciát mutat, a nyersfehérje-tartalom változása azonban nem folyamatosan csökkenő. Ez megegyezik Bedö és munkatársai magyarországi megállapításaival. A kísérletek telepített gyepen folytak.
Nagyon érdekes eredményeket közöl Bockholt (1998), aki 1500 adatot értékelt ki a gyepekről származó takarmány, illetve egyes gyepalkotó fajok takarmány értékéről. Kilenc vegetációs stádium függvényében értékelte a nyersfehérje-, a nettó energiatartalom, a növénymagasság és a növények öregedése közötti összefüggéseket. A legtöbb esetben másodfokú polinomiális összefüggést talált, a korreláció a szálfüveknél erősebb volt, mint az aljfüvek esetében.
Áttekintve a kísérleteink témájával kapcsolatos szakirodalmat, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb kutató a nyersfehérje-, a nyersrost- és az energiatartalom, valamint a szerves anyagok emészthetőségének változását vizsgálta az idő függvényében, többségükben az első hasznosítási ciklusra korlátozva kutatásaikat.
Dolgozatunkban kísérletet teszünk arra, hogy számszerűsítsük és regressziós analízis segítségével bizonyítsuk az összefüggést néhány gyepnövény öregedése és takarmányminőségének változása között üde fekvésben, egy-egy fajt önmagában, tisztán telepítve.

Hirdetés

Anyag és módszer
A Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának (akkori nevén GATE MTK) Gyepgazdálkodási Tanszékén dolgozó csoport Dr. Bárcsak Zoltán irányításával 1978-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Boldván legeltetési vizsgálatok céljából telepített 12 pázsitfű- és pillangósvirágú gyepnövényt úgynevezett tiszta vetésben. A parcellák mérete 200 m hosszú és 21 m széles volt.
A kísérleti terület a Sajó völgyében helyezkedett el, jó vízellátottságú helyen. A talaj agyagos vályog mechanikai összetételű réti öntéstalaj, kémhatása savanyú (pH-érték 5.46). A 0.1 n sósavban oldható tápanyagok koncentrációja a következő: sótartalom 0.34%, humusz 5.16%, N03-N 26 mg/kg, P 150, K 310 mg/kg.
A sokévi átlag alapján a csapadékmennyiség 576 mm, melynek havi eloszlása elég egyenletes: január - 29, február - 28, március - 30, április - 41, május - 63, június - 78, július - 62, augusztus - 57, szeptember - 50, október - 47, november - 52 és december - 39 mm. Az évi átlagos középhőmérséklet 9.5 °C.

A kísérleti területen a gyep első növedékéből heti rendszerességgel történtek mintavételek 1980. május 4-étől június 9-éig, hat időpontban, három ismétlésben, mintavételi keret és kézi olló alkalmazásával.
A Magyar Szabvány vonatkozó előírásainak betartásával elvégeztük a begyűjtött növényminták szárazanyag-tartalmának meghatározását, majd a Weende-i analízis segítségével megállapítottuk a legfontosabb beltartalmi mutatók értékeit. Az analízisből a nyersrost-, a nyersfehérje- és a nedvességtartalom adatait használtuk fel a biometriai értékeléskor. Felhasználtuk továbbá a juhokkal kihasználási ketrecekben, 4n-HCL-ben oldhatatlan indikátor alkalmazásával elvégzett in vivő emészthetőségvizsgálat eredményeit, valamint a csersav- és oldhatócukor-tartalom adatait. A mintavételek alkalmával, hetenként megtörtént a parcellánkénti növénymagasság mérése, ezeket is elemeztük.
A biometriai módszerrel történő összefüggés-vizsgálatokat Pentium PC-vel Microsoft Excel 97 program segítségével végeztük el. A kiértékelés, elemzés során Sváb (1981) szerint jártunk el.

Eredmények és következtetések
Az első fűnövedékböl hetenként szabályos időközben vett növényminták beltartalmi vizsgálatának eredményeit, valamint az ugyanilyen rendszerességgel végzett magasságmérés átlagadatait biometriai módszerrel értékeljük. Célunk a gyeptakarmány öregedésének és minőségváltozásának összefüggéseit a regressziós analízis segítségével bizonyítani.
A növénymagasság adatai a legtöbb növénynél folyamatosan növekvő tendenciát mutatnak, a növekedés üteme, gyorsasága fajonként eltérő. A pillangós¬virágúak és az alj füvek kisebb végső magasságot értek el, és az egyes mintavételi időpontok közötti különbség is kisebb, mint az a szálfüveknél mérhető volt. A 9. táblázatban bemutatott korrelációs koefficiens (r) értékek elemzésekor kiderül, hogy a növénymagasság és az öregedés között mind a 12 faj esetén pozitív, lineáris összefüggés van. Az egyes tulajdonságok és a fenofázis (öregedés) közötti összefüggés akkor tekinthető P5o/o-os szinten statisztikailag igazoltnak, ha a korrelációs együttható értéke nagyobb, mint a korrelációs koefficiens kritikus értékeit tartalmazó táblázatból (Sváb 1981) kiol¬vasható kritikus értéke (r*) DF = n-2 mellett, vagyis r>r*. A mi vizsgálatunkban n = 6, a kritikus r* értéke 0.8114. A táblázatban dőlt számokkal jelenítjük meg azokat az ese¬teket, amikor nem teljesül a hivatkozott feltétel, vagyis az összefüggés statisztikailag nem igazolható 95 %-os valószínűségi szinten.
A szerves anyagok emészthetősége az első növedékben az idő előre haladtával, a növények öregedésével minden vizsgált faj esetében romlik. A pillangós¬virágúak emészthetősége 80% fölötti szintről (Trifolium és Lotus fajnál 90% fölöttiről) csökkent 75.66, ill. 58%-ra. A pázsitfűfélék közül a Festuca arundinacea és a Poa pratensis var. angustifolia emészthetősége tőleveles állapotban is gyenge, 66, ill. 62 %-os. Figyelemre méltó azonban, hogy a Festuca esetében nincs jelentős mértékű emészthető¬ségromlás az öregedés során. Ez egyedülálló a vizsgált fajok között. A többi pázsitfűfaj emészthetősége általában 70% körüliről 43-53 %-osra esik vissza. A legjobban emész-hetők a szerves anyagok a Lolium perenne és Festuca pratensis füvekben. A szerves anyagok emészthetősége az idő előrehaladtával minden fajnál lineárisan csökken, a szakirodalomban közöltekkel egyezően. A korreláció minden esetben szignifikáns és nagyon erős.
A nyersrost-tartalom mérési adatai a növények öregedésével kivétel nélkül növekvő tendenciát mutatnak. Legkisebb nyersrost-tartalom a pillangósvirágú fajoknál volt mérhető, ami a szakirodalom alapján várható is. A három idetartozó faj közül legkevésbé rostos a Trifolium repens (12-20%), leginkább rostdús a Coronilla varia (20-27%). Ezzel közel azonos nyersrost-tartalmú a Lolium perenne, vagyis a füvek közül legkevésbé rostos. A Poa pratensis rosttartalma sem haladja meg a 30%-ot még június elején sem. A többi fű 25% alattiról 30% fölötti rosttartalmat ér el az öregedés során. A Bromus inermis és a Phalaris arundinacea rosttartalma 35% fölé kúszik. A 9. táblázat erre vonatkozó korrelációs koefficiens értékeit áttekintve megállapítható, hogy szintén lineáris korrelációt mutatnak, az öregedéssel nő a rosttartalom. A vizsgált fajok közül egynél (Coronilla varia) ez az összefüggés a jelzett valószínűségi szinten nem igazolható. A magyarázatot a vetett növény borítottságát vizsgálva találhatjuk meg. A részletes adatok közlésétől eltekintünk, mert egyedül ennél a fajnál fordul elő, hogy a vetett növény borítottsága nem megfelelő, más fajok is betelepültek a kísérleti parcel¬lákba. A szakirodalomból tudjuk, hogy a kétszikű gyomfajok rostosodása nem olyan gyors, mint a füveké. Ez okozhatja, hogy az összefüggés nem szignifikáns.
A nyersfehérje-tartalom vizsgálatánál az elvárhatónak megfelelően nagy nyersfehérje-tartalmat tapasztalhatunk a pillangósvirágú fajok esetében, 20-26%-ról 13-18%-ra csökkenő mértékben. A pázsitfüvek közül kiemelkedően kevés - 10-12% -a Festuca rubra nyersfehérje-tartalma, a változás tendenciája pedig nem egyértelmű. A növények öregedésével a vizsgált időintervallumban általában csökken a fehérjetarta¬lom, méghozzá méréseink szerint lineárisan. A lineáris korreláció tizenkettőből tíz faj esetében igazolt. Ez megfelel annak, hogy a szakirodalomban is egyesek egyértelmű csökkenést, mások nem egyértelmű változásokat észleltek.
A csersavtartalom a vizsgált fajoknál az idő előrehaladásával csökkent. Néhány faj esetében ez nem egyértelmű, ingadozás volt tapasztalható, vagy az első mintavételhez képest először növekedést, majd később folyamatos csökkenést mértünk. Kiemelkedő csersavtartalmú a Phleum pratense, mert az öregedéssel sem csökken jelentős mértékben csersavassága. Jelentős mennyiségű csersavat tartalmaz még a magyar rozsnok és a tarka koronafürt. A növényekben lévő csersav mennyisége és az öregedés közötti összefüggés vizsgálatánál kiderül, hogy a fajok többségénél (tizenkettőből hétnél) szignifikáns lineáris összefüggés van. Ahol ez nem igazolható, ott az összefüggés polinomiális.
Az oldhatócukor-tartalom más képet mutat, mint az eddig értékelt tulajdonságok, ahogy azt az 1. ábra is szemlélteti. Az ábrákon a mintavételi időpontokat a naptári napok számával jelöltük az ábrakészítés könnyebbsége miatt. A hivatkozott ábrán a 12 faj közül egyet - a Bromus inermist - választottuk ki mintaként a korrelációk bemutatása céljából. A cukortartalom nem lineárisan változik. Polinomiális regresszióval a vizsgált fajok felénél mutatkozik igazolható összefüggés. Ez azt mutatja, hogy bizonyos ideig nő a növényekben a cukortartalom, majd a további öregedéssel csökken. Ez egyes fajoknál ellentmond Kota és Vinczeffy (1992) megállapításának, akik a cukortartalom 18-19%-os növekedését tapasztalták május közepéig. Az egyes fajok a mi vizsgálatunk szerint eltérő időszakban érik el cukortartalmuk maximumát, május végétől (az év 146. napja) azonban minden faj esetén csökkent a cukortartalom.
A növények beszáradási tényezőjét vizsgálva a várhatónak megfelelően nagy nedvességtartalmat tapasztalhatunk a pillangósvirágú fajoknál. A pázsitfüvek közül kezdetben - fiatal, tőleveles állapotban - kiemelkedően sok nedvességet tartalmaz a Bromus inermis és a Phalaris arundinacea, valamint a Festuca pratensis és a Phleum pratense. Az öregedéssel valamennyi faj vizet veszít, ami a kiinduló és végső állapotot illeti. Időközben azonban a csapadéknak, illetve páratartalom-változásnak megfelelően ingadozások tapasztalhatók. A két tényező közötti összefüggés négy fajt kivéve szignifikáns, de nem lineáris, hanem másodfokú polinommal írható le.
Értékes eredménynek tartjuk, hogy a gyepről származó takarmány minőségét befolyásoló tényezők közül nyolcnak az összefüggését a növények öregedésével, fejlődési állapotával és a változások irányát regressziós analízis segítségével 12 faj esetében bizonyítani tudtuk. Adataink csak az első növedékre vonatkoznak, de a minőségváltozás ekkor a leggyorsabb és legnagyobb mértékű, tehát a legfontosabb ezt a novedéket vizsgálni. Nemzetközi összehasonlításban sem találtunk sok olyan vizsgálatot, amely ilyen hosszú időintervallumban és ilyen sok tényező összefüggését mutatja be.

Hirdetés

Szeretné vállalkozását hatékonyan hirdetni? Szeretné, ha weblapja látogatottabb lenne? Online marketing tanácsadás, és hatékony online hirdetés az Agrároldal.hu szakértőitől! Kérje ajánlatunkat itt!

Forrás: Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg ismerőseiddel, kattints ide:

MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS MEGOSZTÁS

Ezek is érdekelhetnek

Hirdetés

hőszigetelés

kis hővezető képességű anyag felhasználása hőkiegyenlítésre vagy a hőveszteség... Tovább

fejlődési rendellenesség (fejlődési hiba)

ált. már a megszületés (kikelés) előtt jön létre; a rendellenesség szorítkozhat egyes... Tovább

Tovább a lexikonra
Hirdetés
IRATKOZZ FEL A HÍRLEVELÜNKRE!X
Érdekelnek a legfrisebb iparági hírek, legújabb blogbejegyzéseink?


A 'FELIRATKOZOM A HÍRLEVÉLRE' gomb megnyomásával hozzájárulást adsz a hírlevelek fogadásához és elfogadod az Adatvédelmi Szabályzatunkat.