Agrárágazati szakképzés Magyarországon

Az agrárszakképzés helyzete

Szerző: mprof

Frissítve: 2025. április 17.

Az agrárágazati szakképzés Magyarországon több évszázados múltra tekint vissza, hiszen Európa első gazdasági iskoláját Tessedik Sámuel lelkész létesítette Szarvason 1779-ben; de említhetnénk a keszthelyi Georgikon, a magyaróvári, a debreceni, a kassai és a kolozs-monostori gazdasági tanintézetek létrehozását is, melyek a XIX. század kiemelkedő oktatástörténeti eseményei voltak. Talán közhelynek tűnik ezek említése, azonban az Európai Unióhoz való csatlakozás küszöbén és majd azt követően sem szabad elfeledkeznünk a múltban gyökerező nemzeti kulturális értékeinkről, eredményeinkről.
A mai magyar agrároktatás helyzetének megítéléséhez a XX. század társadalmi, politikai, gazdasági, és történelmi körülményeit is figyelembe kell venni. Az ország fennmaradása, európaiságának megtartása, a természeti adottságok kihasználása, az agrárgazdaság fejlesztése érdekében az ágazatban dolgozók szakmai felkészítésében a gazdasági meggondolások mellett alkalmazkodni kellett a mindenkori politikai elvárásokhoz is. A 70-es évek közepéig a mezőgazdasági képzés elsősorban a kizárólagos nagyüzemi termelési rendben dolgozó bérmunkások és vezetőik képzését szolgálta. A mezőgazdasági termelés emellett azonban már a 80-as években felvetette az európai országokban hagyományos és szokásos gazdaképzés igényét. Kidolgozták a privatizált mezőgazdaság, a későbbi családi gazdaságok szakembereinek felkészítésére szolgáló tanterveket, melyek bevezetése elősegítette, hogy az oktatás felkészült legyen az 1990 utáni változásokra.
Napjainkban 163 középfokú szakképző intézményben folyik az Országos Képzési Jegyzék szerinti szakmunkás, illetve technikus szintű, valamint akkreditált felsőfokú szakképzés. Erre ráépülve 21 főiskolai, egyetemi karon képeznek az agrárágazat számára magasan kvalifikált szakembereket. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fenntartásában működik 21 középfokú agrár-szakképző intézmény. Ezek kiemelt szerepet játszanak az adott régión belül a szakmai ismeretátadásban, az iskolarendszerű és a felnőttképzésben, valamint a szaktanácsadásban egyaránt.
Az agrárszakképzés területén a jelenlegi törvényi szabályozás biztosítja, hogy a különböző helyeken és különböző fenntartói irányítással folyó ifjúsági és felnőtt szakképzés egységes kimeneti szinten valósuljon meg. Az Oktatási Minisztériummal és a képzésben érdekelt háttérintézményekkel való szoros együttműködés lehetővé teszi, hogy az Európai Unió mezőgazdaságilag jelentős országainak agrár-szakképzési rendszereihez hasonlóan a minisztérium az ágazati érdekeket, valamint a csatlakozási tárgyalások során a minisztériummal szemben támasztott képzési kötelezettségeket teljesíteni tudja.
Az agrárágazati oktatással és iskolákkal szemben a társadalom és a gazdaság elvárásai sokrétűek. Egy olyan tevékenységre kell felkészíteni a fiatalokat, amely napi időbeosztáshoz nehezen köthető, a szabad ég alatt végzett munka magasabb állóképességet igényel, a mezőgazdasági tevékenység nem csak foglalkozás, hanem egész embert követelő hivatás. Alkalmazkodni kell a növény, állat biológiai ritmusához, nem lehet az élőlényt hosszú ideig magára hagyni, és az állat ünnepnapokon is gondozást kíván. Erre fel kell készülni már fiatalon, és ha a középiskolai tanulmányi időszak alatt nem tudjuk erre felkészíteni a gyermekeinket, akkor a magyar mezőgazdaság jó híre és eddigi eredményei kárba vesznek.
A legnagyobb gondot az elmúlt 10 évben és ma is a gyakorlóhelyek jelentették. A nagyüzemekben korábban kialakított bázisok a privatizáció során megszűntek, az új tulajdonosok a gyakorlati képzést csak kis számban vállalták.
A nagyvállalatok a munkaerőpiacon szabad, és viszonylag jól képzett munkaerőhöz jutottak, ezért igyekeztek elkerülni a képzésre fordítandó kiadásokat. Számos ország gyakorlatához hasonlóan kialakították az iskolához közvetlenül tartozó, azokkal szerves egységet képező tanüzemeket, gyakorló gazdaságokat. A tanüzemi rendszer kiépítését és fejlesztését indokolja, hogy a kialakuló családi gazdaságok között viszonylag nagyon kevés az a gazdaság, amely tanulók foglalkoztatására megfelelő szinten, formában alkalmas. Mindenképpen szükséges az Európai Unió színvonalának megfelelő gyakorlatok folytatása, amely óraszámban és a munka intenzitásában egyaránt változtatást igényel. A jelenlegi magyar oktatási struktúrában azonban a gyakorlati képzésre szánt időkeret még mindig kevés, és nem alkalmazkodik megfelelően a mezőgazdasági termelés ciklikus, szezonális jellegéhez. Így a termelő tevékenységben való részvétel változatlanul gondokat okoz.
A küszöbön álló EU-csatlakozás további kihívást jelent a gazdálkodók számára. Az EU-csatlakozás pillanatától a magyar agrártermelők közvetlen versenyhelyzetbe kerülnek a többi tagállam termelőivel. Ebben a versenyben döntő jelentőségű, hogy kellő tudással legyenek felvértezve az EU agrárpolitikájára, a közös piacra, a támogatási rendszerre, termékpálya szabályozásra és a minőség-biztosításra vonatkozóan. Az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés keretében egyaránt biztosítani kell a szükséges EU-s információkat a leendő és a már dolgozó agrártermelők számára. Ezek közé tartozik a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek és tananyagainak kiegészítése az EU-s ismeretekkel, ezzel párhuzamosan az EU-s felnőttképzési programok előkészítése.
A szakképesítések száma jelenleg 157, ami soknak tűnik, azonban tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi fejlődési szintünkön - és várhatóan hosszabb ideig - egyformán biztosítani kell a kisebb, családi gazdaságok számára az általános és rendkívül széleskörű szakmai ismeretekkel rendelkező szakembereket, valamint a specializált termelő üzemek speciális felkészültségű dolgozóit. A szakképesítések választékának kialakítása során figyelembe kell venni a munkaerőpiac és a termelő üzemek igényeit. Bizonyos szakképesítések bevezetését a termékek és szolgáltatások iránt jelentkező új, illetve növekvő piaci igények indokolják, mint például a Kutyakozmetikus, vagy a Biotermesztő szakképesítések esetében. Más esetekben az alternatív jövedelemszerzést biztosító tevékenységek végzéséhez szükséges az új szakképesítés beindítása, mint például a Falusi vendéglátó. Az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő jogharmonizáció is megkövetelheti, hogy bizonyos munkakört csak speciális végzettséggel lehessen ellátni. Ilyen pl. a Nemzetközi élőállat fuvarozó, Laborállat-gondozó technikus, Hobbiállat-tenyésztő és forgalmazó, valamint az Állatvédelmi őr és Állatvédelmi technikus.
A szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek valamint a központi programjainak fejlesztését az FVM Képzési és Szaktanácsadási Intézete (korábban ASZI) folyamatosan végzi. Ennek keretében fenti tanügyi dokumentumok kiegészülnek a gazdálkodásra, minőségbiztosításra, állatvédelemre, az Európai Uniós szabályozásokra, elvárásokra vonatkozó ismeretekkel. Ehhez kapcsolódóan folyik a tananyagok, tankönyvek korszerűsítése. Az új ismeretek oktatása a szaktanárok számára is nagy kihívást jelent. Felkészülésükhöz fontos segítséget nyújtanak az FVM-KSZI által szervezett szaktanári továbbképzések, valamint az akkreditált pedagógus továbbképző programok.
Az ifjúság iskolarendszerű szakképzésén túl a gazdálkodók, agrártermelők képzése, továbbképzése kiemelten fontos feladat. Ezt a tevékenységet a felnőttképzésről szóló törvény szabályozza. Az FVM pályázati rendszer útján támogatja az államilag elismert szakképesítést nyújtó képzéseket.
Ennek, és a mezőgazdaság átalakulásának jól látható következményeként a felnőttképzésben részt vevők száma folyamatosan emelkedik, 1998-2002 között több mint négyszeresére nőtt. (1. ábra)

Az agrárszakképzés helyzete

Keresés

Lexikon

magyar tudományos akadémia mezõgazdasági kutatóintézete

árpatörmelék

bacillus thuringiensis hatóanyagú növényvédő szerek

Ezek is érdekelhetnek

Egyre forróbb nyarak és a klímaváltozás hatása a magyar mező...

Gyümölcs-szárítmányok csomagolása

Rekord árvíz a Dráván, fél évszázada nem láttak ilyet!