a —>tyúkalakuak rend jének fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A hazi-ty. ősének négy vad-ty.-faj tekinthető: a bankiva v. vörös dzsungel-ty. (G. gallus [ferrugineus]), a ceyloni dzsungel-ty. (G. lafayetti), a szürke dzsungel-ty. (G. sonneratti) és a jávai v. villásfarkú ty. (G. varius). Vad őseinek eredeti hazája D- és Közép-India, Burma, Ceylon, Szumátra és Java szigetén át a kelet felé terjedő szigetcsoport volt. Háziasításának legrégebbi nyomai az i. e. 3. évezredből származnak. Az ókori Egyiptomban kultikus szerepet töltött be. Az ókori (Görögországban is széles körben elterjedt volt, a római birodalomban pedig a ty.-tenyésztés már magas színvonalon állt. Jelentősen fejlődött a ty.-tenyésztési kultúra a 18— 19. sz. folyamán Európában, amikor a szélesedő kereskedelem révén távol-keleti fajták kerültek ide. A ma ismert kultúrfajták zömében a 19. sz. közepén és végén alakultak ki. Mára több mint 200 fajta alakult ki. A fajtatisztán tenyésztett ty.-ok a világ —>baromfitenyésztésében háttérhe szorultak. A hibrid-előállításban azonban egyes fajtákon belüi kialakított speciális vonalak minden korábbit felülmúló jelentőségre tettek szert. A gazd. szempontbói fontos szerepet játszó ty.-fajták egyoldalú tojástermelő, vegyes hasznosítású és hús típusú fajták csoportjára oszthatók. A hibridek —>tojástermelő (tojóhibridek) és hústermelő (húshibridek) típusokba sorolhatók. A kifejezetten árutermelés céljait szolgáló fajták és hibridek mellett ma világszerte terjednek a kedvtelésből és sportcélból tartott ty.-fajták is, amelyeknek tartásakor a tojástermelés v. hústermelés másodlagos v. teljesen alárendelt szerepet játszik. A tojóhibrideket étkezési tojás termelési céljából tartják. Egy tojóhibridtől — típustól függetlenül — minimálisan a következő ált. teljesítmény-színvonalat kell megkívánni: tojástermelés beólazott tojótól 12 hónap alatt 240—280 db, átlagos tojástömeg 58—60 g, életkor az 50%-os tojástermelés elérésekor 170—180 nap, egy tojás előállítására felhasznált takarmány 150—170 g. A tojóhibrideket ált. leghorn típusú és barna héjú tojást termelő csoportra osztják, mert ezek számos értékmérő tulajdonságukat tekintve jól elkülöníthetők egymástól. A leghorn típusú tojóhibridek közös jellemzője a kis kifejlettkori testtömeg (1,5—1,9 kg), a mészfehér tojáshéjszín, az élénk vérmérséklet, az igen kedvező takarmányértékesítés, valamint a kiemelkedő perzisztencia (ty. állóképessége, ami akkor nagy, ha korán rakja le az első tojását, ill. a —>vedlés csak késő ősszel következik be; tk. a biol. év hosszát fejezi ki) a tojástermelési időszak alatt. Barna héjú tojásokat termelő hibridek jellemzője a 2,3—2,7 kg kifejlettkori testtömeg, a barna tojáshéjszín, a nyugodt vérmérséklet. Hajlamosak a luxusfogyasztásra. Így nagyobb az elzsírosodás veszélye is. Nagyobb létfenntartó takarmányszükségletük folytán több takarmányt igényelnek egy tojáselőállításához, mint a leghorn hibridek. A hibridizáció előnyei a hústermelésben meg inkább megmutatkoznak, mint a tojástermelésben. A broilerek 7 hetes hízlalási idő alatt üzemi viszonyok között elérik az 1,7—1.8 kg átlagos testtömeget vegyes ivarban. Az 1 kg testtömegtermeléshez felhasznált takarmány mennyisége 2.1 —2.4 kg közötti.