Röviden a tujákról

Örökzöld fa-, illetve cserjefajok tartoznak a tuják közé, melyek legfőképpen Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában őshonosak, ahol természetes erdőalkotók. Európában és Magyarországon viszont gyakori dísznövények, sokféle kertészeti változatukkal találkozhatunk. A tuják általában kúpalakúak, a hajtásrendszerük vízszintes elrendezésű, hajtásaik a színükön általában sötétebbek, fényesebbek, a fonákukon viszont halványabbak.

Ezek a növények többnyire pikkelylevelekkel rendelkeznek, melyek keresztben átellenesen, rányomottan állnak, a fonákukon a levelek közötti mélyedésekben hamvas szürke vagy ezüstös rajzolatúak. Biztosan tapasztaltátok már, hogy a tuják levelei összemorzsolva kellemesen illatosak (ha még nem próbáltad, pótold). Tobozaik kisebbek,  felállók, megnyúlt elliptikusak, a tobozpikkelyek fiatalon ívesen hajlók, egymásra borulók, éretten pedig szétállók és barnák.

A tuják ültetése

A tuják leginkább a napos vagy félárnyékos helyet kedvelik, ültessük tápanyagban gazdag, enyhén savanyú földbe, itt érzi magát a legjobban. A meszes talajt érdemes kerülni, mivel ez nagyon kedvezőtlenül hat a növényre, de száraz körülmények között is nehezen fejlődik.

Növekedése legoptimálisabb szabadföldben, de természetesen dézsában, illetve cserépben is díszít, ebben az esetben gyakrabban kell öntöznünk és folyamatosan gondoskodnunk kell a tápanyag utánpótlásáról. Tavasztól egészen késő őszig ültethetjük, mivel a földlabdás és a konténeres növények egész évben ültethetők.

Fontos hangsúlyt kell kapnia a szakszerű ültetésnek, a rendszeres öntözésnek és a tápanyag utánpótlásnak (használjunk már az ültetésnél is komposztot, marhatrágyát vagy műtrágyát).

A tuják alkalmasak sövény kialakítására, legyen szó nyírt-, vagy nyíratlan növénysorról, de egyes fajtái szoliter növényként is helyt állnak. Most pedig nézzük, mi szükséges ahhoz, hogy egész évben meseszép tujáink legyenek, a következő oldalon folytatom!