A piacképes áruminőség és az elvárt termésmennyiség előállításához fontos technológiai elemmé vált a támrendszer alkalmazása a paprika hajtatásában. A csokros, determinált fajták helyett előtérbe kerültek a folyton növő fajták, ugyanis a támrendszeres termesztésre kizárólag ezek alkalmasak.

A folyton növő fajták lehetővé tették a hosszúkultúrás hajtatást (ez akár 10 hónap is lehet) és a folyamatos szedést, amivel azonos minőségű, darabosabb termést lehet előállítani. Ezekbe a fajtákba, a nemesítés során, sikerült több betegséggel szembeni rezisztenciát is bevinni. Ugyanakkor az új fajták a környezeti tényezőkre (talajminőség, tápanyagellátás, klimatikus tényezők stb.) érzékenyebbek, ágrendszerük vékonyabb, metszésnél, szedésnél könnyebben sérül, törik.

A támrendszeres termesztésnek több változatát alkalmazzák. Kései ültetésnél, vészfűtés szinten üzemeltetett és fűtetlen fóliák alatt, rövid ideig történő termesztés esetén használják az úgynevezett kordonos kialakítási módot, amelynek során a növényeket vízszintesen vezetett zsinórok közé szorítják. Kb. 2 méterenként levert 0,8-1 méter magas karókon műanyag zsinórpárok vannak kifeszítve, ezek tartják a növényeket. A kordonos paprikát nem metsszük, legfeljebb a hajtásokat ritkítjuk.

A kordonos művelésnek, a hagyományos bokor (támrendszer nélküli) termesztéssel szemben, az alábbi előnyei vannak:

• megtámasztja a növényt,
• aránylag kicsi a munkaráfordítás,
• jobb minőségű, illetve tisztább lesz a termés.

Ugyanakkor a kordonos művelésnek van néhány hátránya a másik támrendszeres, a zsinór melletti termesztéssel szemben:

• a lombozat összetömörül, ebből adódóan nehezebb a kezelése (permetezés) és a szedés,
• árnyékba kerülnek a hajtások, levelek,
• fényhiány miatt rosszabb a termékenyülés,
• gyakori a hajtások, az ágak törése és sérülése,
• lényegesen kisebb termés várható.

A következő oldalon folytatom!