A pálmák bemutatása

Több mint kétszász nemzetséget és háromezret is meghaladó fajt sorolhatunk a pálmák népes családjába. Ezek a növények ott vannak a legtöbb tengerparton, szavannán, sztyeppén, de nagyon szeretik a trópusokat, az esőerdőket, sőt, még a hegységeket is. A pálmák díszértéke és jellegzetessége egyaránt a levelekben keresendő: ezek alapján beszélhetünk legyező-, illetve szárnyalt levelű pálmákról.

A legyezőpálmák egyik legismertebb tagja a Washington pálma (Washingtonia), a szárnyalt levelű pálmáké pedig a hegyi-, vagy gyompálma (Chamaedorea elegans). A pálmák már a Kréta időszak óta ismertek, ekkor élték fénykorukat. Legtöbb fajuk a trópusokon, illetve a szubtrópuson él (Csendes-óceán térsége, Kelet-Ázsia), Európában az északi szélesség 44 fokáig értek el, két fajuk lett honos: a törpepálma (Chamaerops humilis), és a krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti). 

A pálmák jellemzői

A pálmák közé tartozó fajok gyökerei sekélyen, a felszínhez közel futnak szét: a pálmák a felszín közeléből szívják fel a nedvességet. Vannak köztük cserjék, fák, de liánok is, mindegyik közös jellemzője a pálmatörzs, ami ritkán ágazik el. Jellemző formájuk a nagy, egyenletesen vastag szárú, üstökös lombkoronájú fa, egyes fajok természetes élőhelyükön elérik akár a 40-50 méteres magasságot is. Nagy, nyeles leveleik a törzs végén állnak üstökben, a leghosszabbak elérik a húsz métert, ezzel kimondhatjuk, hogy a pálmák a legnagyobb levelű virágos növények.

A levelek egyszerűek vagy erősen tagolt összetettek, a levéllemez szárnyasan osztott, virágaik viszonylag jelentéktelenek, termésük csonthéjas, az endospermiumban sok az olaj és a szénhidrát. Érdemes még tudni azt is, hogy szobanövényként tartva megrekednek fiatalkori növekedési szakaszuknál, ezért nem is virágoznak, leszámítva a gyompálmát. A legfontosabb dolgokat elmondtam a pálmákról, most beszélek nektek a gondozásukról illetve a teleltetésükről, tartsatok velem a következő oldalon!