ésszerű átmenet a vegyszerközpontú (hemocentrikus) és a szigorúan vegyszermentes —>biogazdálkodás között. Az ö. a termésátlagokat a talaj állagának és termékenységének sérelme nélkül, egyúttal a környezet szennyezésének kiküszöbölésével igyekszik növelni. Összehangolja a szerves és a műtrágyák használatát, kiaknázza az okszerű —>vetésváltásban rejlő előnyöket. Ugyanakkor a talajmunkában a termőréteg kímélő művelését, a —>humusztartalom gyarapítását, a vízgazdálkodás javítását tűzi ki célul. Magas követelményeket támaszt a nemesítéssel szemben: nem csupán bőtermő, hanem a károsítóknak minél inkább ellenáló fajtákat igényel. Szükség esetén vegyszerrel is segít a betegség v. kártevő leküzdésében, de nem kívánja elnyomni a növényi önvédelem hatását. Az ö.-ban ötvöződnek az okológiai és ökonómiai szempontok, minthogy ezek —számos külföldi példa tanúsága szerint — hosszú távon nem ellenlábasok. Az ö. hívei a nov.-ben is egy-egy —>vetésforgó életteljesítményét veszik számításba, akár az állattartásban egy-egy állományát. Nem rövid, hanem hosszú tartamú terveket készítenek, s ezekhez szabják az esedékes teendőket. Megítélésük szerint a kiugró eredmények hajszolása nem mindig célravezető; ehelyett a termelés ütemes fejlesztése, a hozam-költség arányok gondos számbavétele, a természetes erőforrások kímélése lehet a távlati érdek.