A fenti képet David Liittschwager készítette, 25-szörös nagyításban láthatunk egy csepp tengervízet. Elég sok élőlény található a fotón.

Kattints tovább és ismerd meg ezeket az állatokat

Cianobaktériumok

A cianobaktériumok baktériumtörzsét korábban kékmoszatok néven a növények országába sorolták fajainak megjelenése és életmódja alapján. Mintegy 2000 fajukat ismerjük. Nevük egyrészt prokarióta rokonságukra utal, másrészt a többi fotoszintetikus színanyagot elfedő, kék színű fikociánra.

Sejtjeik felépítése alapvetően megegyezik a baktériumokéval, de nincsenek ostoros formáik. Plazmájuk az örökítő anyagot tartalmazó belső, színtelen centroplazmára és a fotoszintetikus pigmenteket tároló külső kromatoplazmára tagolódik. Ez utóbbiban a sejt felszínével párhuzamosan tilakoid membránok húzódnak, és azokban klorofill-a és karotinoidok, valamint a felszínükön lévő gömböcskékben (phycobilisoma) fikobilin festékek kötik meg a napfény energiáját. A fikobilinek közül a kék fikocián minden fajban előfordul, a vörös fikoeritrin gyakran hiányzik. Asszimilációs termékük a glikogénre hasonlító cianoficea-keményítő.

Lebegésüket gázvakuólumokkal biztosítják. Sok faj fonál, lemez vagy tömlő alakú telepet képez.

Evezőlábú rák

Az evezőlábú rákok az ízeltlábúak törzsébe az állkapcsilábas rákok (Maxillopoda) osztályába tartozó alosztály. Tíz rendjükben ezidáig több, mint 24 000 fajukat írták le. Tengerekben, édesvizekben, interstíciális-, föld alatti- és efemer vizekben szinte mindig megtalálhatóak, az egész Földön elterjedtek. Régi magyar elnevezésük: kandics, kandicsrák.

A szabadon élő fajok mérete általában 1 és 2 mm közé esik, míg az élősdiek között több centiméter nagyságúak is vannak (32 cm-ig). A bioszféra anyag- és energiaáramlásában rendkívüli jelentősége van ennek a csoportnak. Az antarktiszi vizek krillje (Euphausia superba) mellett a legnagyobb biomasszával rendelkező állatcsoport. A szén ciklusban és a tengeri táplálékhálózatokban szerepük óriási. Az óceánok évente 2 Gt (gigatonna) szenet kötnek meg a légkörből. A Copepodák táplálkozásuk során testükben megkötik a szenet, és napi vándorlási ciklusaik által a mélyebb vízrétegekbe juttatják. Csak növeli gazdasági jelentőségüket, hogy az ember által fogyasztott halak legfőbb táplálékát jelentik. Egyes fajaik parazita férgek terjedése során közvetítőként szerepelhetnek.

Tengeri gyűrűsféreg 

A gilisztára hasonlító tengeri gyűrűsféreg testén több tucat apró, szőrzet jellegű kinövés található, amiket egyenként tud mozgatni, és magát a vízben előre hajtani.

Ikra

Az ikra a halak és bizonyos tengeri állatok, például tengerisünök, rákok és kagylók teljesen érett megtermékenyítetlen vagy már megtermékenyített petéinek összessége. Mint a tenger gyümölcsét, sok ételhez használják főtt vagy nyers hozzávalóként. Kaviárnak a tokhal ikráját nevezik, amelyet csemegeként fogyasztanak. A hím halakban nem ikra van, hanem haltej ezért nevezik őket tejesnek is.

Moszat

Egysejtű vagy sejtkötelékben együtt maradó moszatok. Édes- és tengervízben élnek. Több mint 100 000 fajuk ismert. A kovamoszatok színtestei sárgásbarnák. A sejtet két egymásba illő szilícium tartalmú kemény kovahéj zárja körül. A kovamoszatok a héj apró pórusain keresztül nyálkát bocsátanak ki, és ennek segítségével végeznek helyváltoztatást. Többnyire egyenként élnek a vízben lebegve, vagy az aljzathoz tapadva. Sok faj sejtjei az osztódásuk után közös nyálkaburokban együtt maradnak laza sejttársulást alkotva. A tengerek vizében, óriási mennyiségben fordulnak elő. Az elpusztult és a tengerfenekére süllyedt kovahéjak egyes helyeken több méter vastag kovaföld réteggé alakultak ki az elmúlt évmilliók folyamán.

Plankton

Több fajta plankton lakik a tengerben, egyik fajtája a ragadozó plankton, amik más planktonokkal táplálkoznak. Méretük viszonylag nagy, akár több cm-re is megnőhetnek. Van idegrendszerük, 2 szemük, szájuk és fogazatuk is. Egyes alfajai mérget is kibocsátanak zsákmányukba.