A melanizmus, mint ahogy a címből is kiderül teljesen ellentétes az albinizmussal. Nagyon érdekes színekben pompázhatnak az állatok, a melanizumsak pedig az a lényege, hogy a szőrzet sötétbarna illetve fekete. Sok állatnál ez a szín természetes, viszont egyes fajoknál igencsak egyedi, mint ahogy a képeken is lehet látni.
Az albinizmus a színanyag képződésének veleszületett zavara, mely csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg. A melanin nevű festékanyag hiánya előfordulhat a bőrben, a szőrzetben és a szemben egyszerre vagy külön-külön.
Ezzel szemben a melanizmus esetében a bőr, illetve a szőrzet sötétbarna, illetve fekete elszíneződése, amit a melanin festékanyag felhalmozódása okoz. Főleg egyes emlős-, illetve hüllőfajokra jellemző. A „normális”, illetve sötét egyedek aránya többnyire a környezeti viszonyoktól, az allélok relatív gyakoriságát általában leíró Hardy–Weinberg-egyensúlynak megfelelően alakul: egyes helyeken, illetve életmóddal más-más színezet javítja a túlélés esélyeit. A sötét változat kialakulását többnyire egy kromoszóma egyetlen génjének egy allélja kapcsolja be.
A klasszikus nagyipar és az azzal járó szennyezés (füst, korom) jelentősen átalakítja a környezetet, és ezzel megváltoztatja a túlélés optimális stratégiáját. A 19. század első felében Angliában figyeltek fel arra, hogy a szennyezett vidékeken egy gyakori éjjeli lepkefaj, a nyírfaaraszoló (szürke pettyesaraszoló, Biston betularia) egyedei között egyre több a sötét árnyalatú. A szennyezetlen területeken megmaradt a világos, szürkés példányok túlsúlya. A különösen szennyezett részeken (például Manchester környékén) a sötét változat aránya 1900-ra elérte a 98%-ot.
NÉZD MEG AZ ÉRDEKES KÉPEKET A KOROMFEKETE ÁLLATOKRÓL, LAPOZZ TOVÁBB
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.