mételyek (szívóférgek, a világon mindenütt, így nálunk is elterjedt Fasciola hepatica) által okozott, szm.-ban és juhban gyakori parazitózis. A fertőzött állatból ürülő mételypetékből kikelő lárvák (a miracidiumok) kedvező körülmények között (vizes területeken) a vízben úszkálva a köztigazdába. (Európában a törpe iszapcsigába) jutnak, amelyben sporocisztává, majd rediókká fejlődnek. A csigából később kirajzó lárvák (a cerkáriák) a fűre mászva betokolódnak. A gazda által a fűvel, szénával felvett betokolódott cerkáriákból a vékonybélben kiszabadulnak a fiatal májmételyek, átfúrják a bél falát és a hasüregen keresztül a májba vándorolnak, majd az epeerekben megtelepedve érik el teljes fejlettségüket. A májban vándorló májmételyek (a súlyos fertőzés után 2-3 héttel) elhullással is járó heveny lázas megbetegedést (heveny m.). Az idült májmételykór az epeerek idült gyulladásával, súlyos esetben lesoványodással, vérszegényseggel, a tejhozam csökkenésével és senyvességgel jár (3-4 hónappal a fertőzés után). A betegség elleni védekezés fő szempontjai: az állatoknak a legeltetési idény előtti gyógyszeres kezelése és a nedves legelőrészeknek a legeltetésből való kiiktatása.