Vizeink tisztán tartása, az ivóvízellátás biztosítása és a vízi élővilág fenntartása a környezetvédelem központi feladata, és egyben gondoskodás a következő generációkról is. Az elmúlt évtizedekben ezeket a feladatokat a közpénzek milliárdjaiból már sok helyütt megvalósították, de ma Magyarországon még mindig számos település nem rendelkezik csatornahálózattal és szennyvíztisztítóval.
Vizeink tisztán tartása, az ivóvízellátás biztosítása és a vízi élővilág fenntartása a környezetvédelem központi feladata, és egyben gondoskodás a következő generációkról is. Az elmúlt évtizedekben ezeket a feladatokat a közpénzek milliárdjaiból már sok helyütt megvalósították, de ma Magyarországon még mindig számos település nem rendelkezik csatornahálózattal és szennyvíztisztítóval.
A sűrűn lakott városok és községek számára gazdasági és ökológiai szempontból a legjobbnak számító megoldások az egyéni gazdaságok, családok és kistelepülések esetében általában megvalósíthatatlanok. A csatornarendszerek kiépítésének beruházási, és a várható működési költségei gyakran az elfogadható mérték fölött vannak. Ilyen esetekben a vízvédelem feladata a vidéki területek szennyvízproblémájára gazdaságilag, és ökológiailag elfogadható megoldást keresni és alkalmazni.
A mezőgazdasági üzemek és egyéni gazdaságok is gyakran szemben találják magukat a szennyvíz, trágyalé, komposzt, vagy akár a csapadékvíz tárolásának, esetleg elvezetésének, tisztításának problémájával. A csatornahálózat kiépítése gyakran a gazdasági megtérülés határain túl van, és egy alternatív megoldás alkalmazása akár több problémát is orvosolhat.
A szennyvíztisztító kisberendezések ma már nem csak átmeneti megoldások a csatornázottság megvalósulásáig, hanem tartós és állandó szennyvíztisztítási módszerek. Ezek a berendezések általában szériaszerűen készülnek, gyártásuk így gazdaságosabb, mint az egyedileg tervezett berendezéseké. A tartós használatot azonban az alkalmazott anyagok kiválasztásakor is figyelembe kell venni. Azok az aknák, melyek különálló gyűrűkből állnak, hézagokkal rendelkeznek és nem vízzáróak, itt szóba sem jöhetnek. Azok az eljárás-technológiák, melyekkel teljesen vízzáró tartályok állíthatóak elő, mint pl. a monolitikus vasbetontartályok gyártása, már évtizedek óta rendelkezésre állnak. Az ilyen technológiával gyártott tartályok alkalmasak ugyanakkor komposzt, trágya, tüzivíz, valamint minden olyan anyag tárolására, melyek vízzáróságot követelnek meg. A tartályok gyors és problémamentes helyszíni beépítése egyszerűen megvalósítható, a cementhabarcs kötésű gyűrűknél előforduló kötéshibák nem fordulhatnak elő.
A kisebb, 5-10 m3-es tankok mellett léteznek ma már olyan technológiák is, melyekkel akár 2-3000 m3-es tartályok is előállíthatóak. A tartályrendszereket előregyártott elemekből a helyszínen lehet összeszerelni és az egyedi igényeknek megfelelően kialakítani. A beépítés - akár föld alá süllyesztve - néhány nap alatt megvalósítható az alap elkészítése után.
Mint látható az agrárágazat számára is létezik már alternatíva a különböző környezetszennyező anyagok, illetve nagy helyigényű, száraz környezetet igénylő termények megfelelő módon történő tárolására. Az istállók, tárolók, és a többi nagy tetőfelülettel rendelkező épület felületéről felfogható csapadékkal pedig nagy mennyiségű vizet tudunk nyerni, melyet mind locsolásra, mind tisztításra, esetleg WC öblítésre fel tudunk használni.
A sűrűn lakott városok és községek számára gazdasági és ökológiai szempontból a legjobbnak számító megoldások az egyéni gazdaságok, családok és kistelepülések esetében általában megvalósíthatatlanok. A csatornarendszerek kiépítésének beruházási, és a várható működési költségei gyakran az elfogadható mérték fölött vannak. Ilyen esetekben a vízvédelem feladata a vidéki területek szennyvízproblémájára gazdaságilag, és ökológiailag elfogadható megoldást keresni és alkalmazni.
A mezőgazdasági üzemek és egyéni gazdaságok is gyakran szemben találják magukat a szennyvíz, trágyalé, komposzt, vagy akár a csapadékvíz tárolásának, esetleg elvezetésének, tisztításának problémájával. A csatornahálózat kiépítése gyakran a gazdasági megtérülés határain túl van, és egy alternatív megoldás alkalmazása akár több problémát is orvosolhat.
A szennyvíztisztító kisberendezések ma már nem csak átmeneti megoldások a csatornázottság megvalósulásáig, hanem tartós és állandó szennyvíztisztítási módszerek. Ezek a berendezések általában szériaszerűen készülnek, gyártásuk így gazdaságosabb, mint az egyedileg tervezett berendezéseké. A tartós használatot azonban az alkalmazott anyagok kiválasztásakor is figyelembe kell venni. Azok az aknák, melyek különálló gyűrűkből állnak, hézagokkal rendelkeznek és nem vízzáróak, itt szóba sem jöhetnek. Azok az eljárás-technológiák, melyekkel teljesen vízzáró tartályok állíthatóak elő, mint pl. a monolitikus vasbetontartályok gyártása, már évtizedek óta rendelkezésre állnak. Az ilyen technológiával gyártott tartályok alkalmasak ugyanakkor komposzt, trágya, tüzivíz, valamint minden olyan anyag tárolására, melyek vízzáróságot követelnek meg. A tartályok gyors és problémamentes helyszíni beépítése egyszerűen megvalósítható, a cementhabarcs kötésű gyűrűknél előforduló kötéshibák nem fordulhatnak elő.
A kisebb, 5-10 m3-es tankok mellett léteznek ma már olyan technológiák is, melyekkel akár 2-3000 m3-es tartályok is előállíthatóak. A tartályrendszereket előregyártott elemekből a helyszínen lehet összeszerelni és az egyedi igényeknek megfelelően kialakítani. A beépítés - akár föld alá süllyesztve - néhány nap alatt megvalósítható az alap elkészítése után.
Mint látható az agrárágazat számára is létezik már alternatíva a különböző környezetszennyező anyagok, illetve nagy helyigényű, száraz környezetet igénylő termények megfelelő módon történő tárolására. Az istállók, tárolók, és a többi nagy tetőfelülettel rendelkező épület felületéről felfogható csapadékkal pedig nagy mennyiségű vizet tudunk nyerni, melyet mind locsolásra, mind tisztításra, esetleg WC öblítésre fel tudunk használni.