a csalánfélék (Urticaceae) családhoz tartozó évelő kúszónövény; a sörgyártás és számos gyógyszer fontos alapanyaga. Gyökere több méterre lehatol, indái a támrendszeren 8-10 m magasra emelkednek. Virága kétlaki, a hím virág laza bogernyő, a nővirág kettős bogas füzér. Ezen alakul ki a tobozka, amely a pikkelyei hónaljában levő mirigyeiben aranysárga, pornemű alkaloidát, lupulint termel. A lupulin adja a sör jellegzetes ízét, tartósságát. Megporzás után a lupulintartalom csökken, ezért rendszerint csak nőkomlót telepítenek dugványról. Védett fekvésben, termékeny talajon érdemes csak termeszteni; ott 25 - 30 évig kitart. Ősszel v. kora tavaszon helyezik el a gyökeres dugványokat, 1 ha-ra 3600 tövet. A 6-7,5 m magas oszlopokat 12x2,5 m-es kötésben helyezik el; majd minden komlósor fölé két huzalt feszítenek. A tövektől a sodronyhálóig a hajtás felfuttatását műanyag fonalas vezeték segíti elő; ezt kapoccsal rögzítik. A vezetékeket később 150 cm magasan egymáshoz erősítik, így a felvezetés Y alakú lesz. A termőtőkéket télire takarni kell. Tavasszal a földet elszántják, majd géppel metszenek. A föld alatti szárrészekből lesz a 10-12 cm hosszú, legalább két rügypáras sima dugvány; belőle a dugványiskolában őszre gyökeres dugvány fejlődik. A komló talaját a teljes tenyészidő alatt gyommentesen kell tartani. Augusztus közepe táján a tobozkák színe zöldből aranyzöldre vált át, az összenyomott toboz percegő hangot ad, s kellemes lupulinillat érezhető. Ilyenkor a tobozt fejtőgéppel learatják, majd szárítják. A termés 0,6-1,6 t/ha között változik. 1001 sör főzéséhez 120-400 g komló szükséges.