A Székesfehérvártól 35 kilométerre található Alcsútdobozi Arborétumot az országban egyedülálló, hatalmas hóvirágmezejéről ismert. A korábbi évekhez képest most egy kicsivel később kezdődik a hóvirág virágzása, tavaly például már február elején megcsodálhattuk a nem mindennapi virágokat. Február 19-én az Alcsúti Arborétum Facebook oldalán közétették, hogy az időjárás miatt idén tolódik a virágzás:

“A mai nap folyamán bejártuk a hóvirágmező területét egy szakemberrel, de a virágoknak még nyoma sincs, annyira fagyos a föld. Március első hetében tájékoztatunk Titeket az aktuális helyzetről, így szeretnénk hangsúlyozni, hogy februári látogatás esetén nem láthatóak hóvirágok!”

Addig is ismerkedjünk meg kicsit közelebbről az Alcsúti Arborétummal, a következő oldalon bemutatom nektek ezt a páratlan helyet!  

Az Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület majdnem 40 hektár terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élő fagyűjteményeinek egyikeként van számon tartva. Az arborétum magját József nádor egykori kastélyának parkja képezi. A park Alcsútdobozhoz közeli bejáratát 2010 körül áthelyezték egy kilométerrel távolabbra. József nádor 1825-től telepítette ide a növényeket.

A kertet egy Schönbrunnból hazatérő kertész, Jámbor Vilmos tervezte meg angolkert rendszerben. Ez a terület előtte egy birkalegelő volt, összesen három fa volt a kertben, ami most a kertben látható, az mind mesterséges telepítés. Egy olyan növényhonosítás is egyben, amely az országban egyedülálló. 300 olyan növényfajt ültettek el, ami azelőtt Magyarországon ismeretlen volt.

Az arborétum főleg óriásira fejlett idős fáiról ismert, de szép elrendezése, az itt látható külföldi egzóta fák, cserjék is maradandó élményt nyújthatnak. Az arborétum fenyőgyűjteménye sok érdekességet, ritkaságot kínál – a hazai fajokon kívül messze földről ideszármazott érdekességeket is.

A virginiai borókák (Juniperus virginiana) közül a legnagyobb példány törzse a 200 cm körméretet is eléri. Ebből a fából ceruzákat is készítenek, ezért ceruzafenyőnek is hívják. A görög jegenyefenyők (Abies cephalonica) közül a legnagyobb törzsének átmérője 280 cm, de vannak itt nagy balzsamfenyők (Abies balsamea), szürkés-hamvas kolorádófenyők (Abies concolor), andalúziai jegenyefenyők (Abies pinsapo) és numídiai jegenyefenyő (Abies numidica) is. Lucfenyői között is találhatók itt érdekességek, mint a japán luc (Picea polita), vagy az ezüstös lombú szúrós luc (Picea pungens).

A rövid tűjű, kanadai származású hemlokfenyő (Tsuga canadensis) tobozai feltűnően aprók. A duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) megdörzsölve kellemes narancsillatot áraszt. Itt található a kettős tűjű, sötétzöld feketefenyő (Pinus nigra) és az erdeifenyő (Pinus sylvestris) legnagyobb hazai példánya is: előbbi törzsének körmérete 275 cm, utóbbié 345 cm. Az arborétumban levő tó szigetének különlegessége az észak-amerikai lombhullató mocsárciprus (Taxodium distichum), ami a talajból fölfelé álló, úgynevezett légzőgyökereket is fejleszt – ezek akár a fa tövétől 15 méterre is felbukkanhatnak.

Az arborétum 2008-ban pályázatot nyújtott be a dísztó rekonstrukciójára, melynek során a tó partvédőművének felújítása, a tómeder kotrása, az eliszaposodás megakadályozása és a vízminőség javítása történt meg, a munkálatokra mintegy 200 millió forint áll rendelkezésre a 2009 és 2012-es időszak alatt.

Forrás: Fotók: Facebook.com/arboretumalcsut