Az akáciák és a hangyák együttműködése klasszikus példája két faj közötti kölcsönös kapcsolatnak.
A fákon a tövüknél megduzzadt tövisek nőnek, amely a hangyáknak búvóhelyet nyújt, a levelek tövében található mirigyek pedig nektárt termelnek a hangyák számára. A falevelek végén fehérjékben és zsírokban gazdag „növénymorzsák” nőnek, amely a hangyák kedvenc tápláléka.
A búvóhelyért és a táplálékért cserébe a hangyák megvédik a fákat a növényevőkkel szemben.
Ha a hangyák észreveszik, hogy rajtuk kívül más rovarok tartózkodnak a fán, azt azonnal lerohanják, sőt még madarakat és kistestű emlősöket is megtámadnak.
Levéllábú poloska
Egyetlen rovarfajnak azonban sikerül bejutnia a hangyák közé.
A karimáspoloskák családjába tartozó levéllábú poloska anélkül sétálgat az akáciafákon és fogyasztja a leveleit, hogy a hangyák megtámadnák. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy mi teszi a levéllábú poloskákat láthatatlanná a hangyák számára.
A hangyák kommunikációjában rendkívül fontos szerepet játszanak a kémiai anyagok, ezért feltételezték a kutatók, hogy a levéllábú poloska valahogyan utánozza a hangyák illatát. A feltevés ellenőrzéséhez először lebénították a poloskákat, de a hangyák nem támadták meg őket.
Csak akkor került sor a támadásra, miután a kutatók kémiai oldószerrel mosták le a poloskákat.
A vizsgálatok során kiderült, hogy a levéllábú poloskák külső kitinburkán olyan szénhidrogéneket választanak ki, amelyet a hangyák is kibocsátanak.
Emiatt az illatanyag miatt a hangyák fajtársukként fogadják el a poloskákat, és csak akkor kerül sor támadásra, ha ez a vegyi álcázás megszűnik.
Ez a kémiai álcázás igen sok energiát igényel a poloskától, de megvan a haszna: a poloskák versengés és támadás nélkül hozzáférhetnek ahhoz a táplálékforráshoz, amihez a hangyák is hozzáférnek.
Ez az eset azt bizonyítja, hogy legvédettebbnek tűnő rendszeren is van egy kiskapu, amelyet a rátermett fajok kihasználhatnak.
