Egy kis Ginkgo biloba történelem 

A páfrányfenyő (halfarkfa, Ginkgo biloba, Ginkgó, ginkó) az egész világon ismertté vált fafaj, ami leginkább a sajátos leveleiről ismerhető fel. Egy nagyon ősi növényfaj, melynek közeli rokonai, amiknek a levelei már hasonlítottak a jelenleg ismert páfrányfenyőhöz, mintegy 270 millió éve, a perm időszakban fejlődtek ki, a modern Ginkgo pedig a paleogénben (23-65 millió évvel ezelőtt) jelent meg. Nincsenek közeli rokonai, valóban egy igazi, mai napig élő őskövület. 

Több felfedezés, kutatás is alátámasztja, hogy a Ginkgó a mezozoikus korszak óta a nedves, mérsékelten meleg éghajlatok alatt élt, és sikeresen vészelte át a jégkorszakot is. Ezt a nem mindennapi növényt megtalálták a kínai palotákban, templomi kertekben is, ahol buddhista szerzetesek a sok jó tulajdonsága miatt gondozták és azóta is nagy becsben tartják. Egyedüli fajként vészelte át rokonai közül a jégkorszakot Kínában, az európaiak is ott ismerték meg, ezután vált kedvelt dísznövénnyé. 1738-ban került először Európába, a kínai Csöcsiang tartományból hozták be az öreg kontinensre. 

A Ginkgo biloba bemutatása

Általában 20-35 méteresre nő meg, de Kínában vannak olyan példányai, amik bőven túlszárnyalják még az 50 méteres magasságot is. A fiatal növény karcsú és kevésbé elágazó, később szélesedik ki kúp alakú koronája. Ágai már fiatalon is vastagok, erősek, hegyesszögben törnek fölfelé, később viszont szétterülnek.

A hosszúhajtások egyenesek, messzire nyúlnak, a vörös rügyben végződő törpehajtások télen különös külsőt kölcsönöznek a csupasz ágainak. Kérge barnásszürke-sötétbarna, mélyen repedezett vagy hálósan barázdált, fölfelé haladva a növényen egyre jobban vékonyodik. A következő oldalon még több mindent elmondok a Ginkgo bilobáról, annak jótékony hatásairól, és gondozásáról, megéri lapozni egyet!