lisztes magot termő növények. Szemtermésüket élelmiszerek (kenyérgabonák), takarmány, ip. nyersanyag gyanánt hasznosítják. Egyes fajok szalmája szintén takarmány, ill. ip. (pl. cellulózip.) nyersanyag. Újabban a szalma és egyéb szár hótermelésre is számításba jöhet. Egéves (részben áttelelő) növények; fő fajaik (—>búza, —>rozs, —>árpa, —>zab, —>tritikálé, —>kukorica, —>cirok, —>köles, —>rizs) a —>pázsitfüvek családjához tartoznak. A szintén ide sorolható pohánkafélék, a keserűfűfélék (Polygonaceae) család tagja, ezért eltér a többi g.-tól. Termőterületük nagysága szerint a sorrend: búza, rizs, kukorica, cirok, zab, árpa. Hazánkban a sorrend: búza, kukorica, árpa, rozs, zab, rizs, tritikále. Újabban terjed a cirok, viszont a köles és pohánka termesztése visszaszorul. —>Gyökérzetük bojtos, hengeres —>száruk szalmaszár csomókkal szártagokra osztott. Párhuzamosan erezett leveleik lándzsásak. A levélhüvely és -lemez átmeneténél található a nyelvecske és a fülecske (—> gabona-abc). Fejl.-ük jellemző szakaszai: csírázás, kelés, bokrosodás, szárba szökkenés, kalászolás, virágzás, szemfejl., érés. Csírázáskor az előtörő gyökérhüvelyből előbb a fő-, majd 2—7 mellékgyökér hatol a talajba. Ezalatt a rügyhüvelyből kilép az első lomblevél, hüvelyében a tenyészőcsúccsal. Belőle bokrosodási csomó fejlődik, ebből erednek a mellékhajtások. Az egyes hajtások külön gyökerei képezik együtt a bojtos gyökérzetet. Több-kevesebb bokrosodás után a hajtások szárba indulnak. Kalászkezdeményük a legfelső levélhüvely hasítékából már mint kalász (buga, címer) bújik elő. A virágzás több napig tart. A szorosabb értelemben vett gabonák, tehát a búza, árpa, zab, köles, rizs öntermékenyülők, ám virágporuk a levegőbe kerül, így idegenmegporzás is előfordul. A rozs, a kukorica és a cirok idegentermékenyülők. Termékenyülés után a lombozatban felhalmozott tápanyagok az érés folyamán a szemtermésbe vándorolnak (—>gabonák érésifokozatai). Régebben a gabonákat viaszérésben aratták, majd kepében (—>keresztben) szárították. Az egymenetes gépi betakarítás ideje a teljes érés. Ennek időtartamát megnyújtandó nemesítették ki — először a legnagyobb termőterületre — az ún. kombájnbúza több fajtáját. Ezek kevésbé hajlamosak kalásztörésre, pergésre, dőlésre: száruk szilárd, emellett bőtermők, és meghálálják a nagy adagú műtrágyát. Hozzánk először külföldről hoztak ilyen belterjes (intenzív) fajtákat (pl. az olasz San Pastore, a szovjet Bezosztaja, Avrora, Rannaja stb.); újabban hazai intézeteinkben (Martonvásár, Szeged stb.) folyik önálló nemesítői munka az intenzív fajtákkal. Más g. intenzív fajtái szintén forgalomban vannak. A nemesített vetőmagot négy fokozatban termesztik. A nemesítő előállította —>szuperelit vetőmagból az —>elitmagot az arra kijelölt gazdaságok szaporítják el. Az ebből folyamatosan származó első-, másod- és harmadfokú szaporítás kerül köztermesztésbe. Az a kívánatos, hogy legalább négy évente mindenütt újítsák fel a vetőmagot.