1. (fiz.) Folyékony halmazállapotú anyagok párolgása, ha azoknak a gőzfázisba való átmenete a határfelületen kívül, belsejükben is megindul. A forrás azon a hőmérsékleten kezdődik el, amelyen a gőznyomás egyenlő a környezet nyomásával; ez az érték a forráspont (fp.), amely a külső nyomástól függ. Az anyagok fp.-ját ált. 0,1 MPa nyomáson adják meg. 2. (kult.) Olyan vízlelőhely, amely a felszín alatti vizek természetes feltöréséből származik. Megkülönböztetnek felszálló és leszálló forrásokat; az előbbiek a nagyobb mélységben levő víztartó kőzetek hidrosztatikus v. gáznyomás alatt álló vizét juttatják a felszínre; az utóbbiak csapadékból v. vízgyűjtőből beszivárgó, változó mennyiségű vízhozammal jelennek meg. A forrásoknak számos fajtája ismert. A rétegforrás lehet fel- és a leszálló; a felszálló forrás lehet vetődés menti, gázok által felhajtott, artézi forrás. A leszálló forrás fajtái: duzzasztott, átbukó, barlang-, vetődésforrás. A források vizének feltárását, összegyűjtését forrásfoglalásnak nevezik. Fontos, hogy a forrást a fakadási szint és a vízhozam megváltoztatása nélkül hasznosítsák, ezért a forrásfoglalásnak alkalmazkodnia kell a feltörés módjához és a környezethez. A víz összetétele alapján van közönséges forrás, ennek oldott sótartal¬ma 500 —1000 mg/l; nagyobb sótartalmú az ásványos és a szénsavas forrás, ez utóbbiak az ún. gyógyforrások (pl. borvíz, csevice). 3. (üz.) Az eszközök fedezetét jelentő számviteli fogalom; megmutatja az eszközök keletkezését és jelzi azok rendeltetését. Megkülönböztetnek saját és idegen forrásokat. A saját források azonosak a vállalati alapokkal; az idegen források lehetnek hitelek, elszámolási kötelezettségek stb.