Mike 1945. áprilisában kelt ki a tojásból egy coloradoi farmon, majdnem fél évig semmi különös nem történt vele, élte a csirkék átlagos életét, a napokat kapirgálással töltötte többnyire.  1945. szeptemberében azonban minden megváltozott. Szeptember 10-én ugyanis Lioyd Olsen farmer a coloradói Fruitában megkérte anyósát, hogy csináljon neki tyúkhúslevest. Ehhez pedig tyúkra volt szükség, a választás pedig Mike-ra esett. Megpróbálták levágni a fejét a húsvágó bárddal, de ez nem sikerült túl szépen, a bárd pengéje elkerülte az állat nyaki vénáját, az egyik fülét és az agytörzs nagyobbik részét, a megalvadt vér gyorsan elzárta a sérült ereket, ezért nem vérzett el az állat.

Bár fejének jó részét elvesztette, az agytörzse és bal füle sértetlen maradt, ezért a szervezetének működéséhez szükséges funkciókat (légzés, szívverés), illetve a legtöbb válaszreakciót koordináló agytörzs továbbra is képes maradt életben tartani a jószágot.

Az állat a félresikerült lenyakazást követően még képes volt egyensúlyát megtartani, bár kissé esetlen mozgással mozgott. A farmer még azt is megpróbálta, hogy visszavarrja az állat fejét, bár ez többé nem volt lehetséges. Miután a madár nem pusztult el, a meglepett Olsen úr elhatározta, hogy gondját viseli az állatnak, akit víz és tej keverékével etetett egy szemcseppentő segítségével, valamint apróbb szemű gabonával.

Miután Mike megtalálta az egyensúlyát, ismét képessé vált arra, hogy magasabb helyekre is fel tudjon jutni a leesés veszélye nélkül. A csonkolás következtében Mike többé képtelen volt a kukorékolásra és inkább csak gargalizáló hangot volt képes kiadni magából. A későbbiekben Mike az ideje nagy részét kapirgálással és a nyakával a föld piszkálásával töltötte.

A legtöbb ember persze nem hitte el a történetet, de a madár tulajdonosa elvitte Mike-ot a University of Utah egyetemre, hogy bizonyítsa, a történet valós alapokon nyugszik.

Miután az állat balesetének és szerencsés túlélésének története egyre jobban elterjedt, Mike egész kis karriert futott be a médiában, mivel számos helyi újság, illetve a Time magazin és a Life magazin is foglalkozott az esettel. Az érdeklődőknek Mike-ot 25 cent ellenében mutogatták, így a kakas népszerűségének csúcsán havi 4500 amerikai dollárt is hozott gazdája konyhájára. (Ez 2010-es árfolyamon 48 000 dollár lenne.) Az állatot mintegy 10 000 dollár értékűre becsülték akkoriban. Olsen sikere futótűzként terjedt és számos esetben próbálták utánozni az esetet, de a szerencsétlenül járt jószágok csak egy-két napig maradtak életben.
 

1947 márciusában egy Phoenixben lévő motelban az éjszaka közepén fulladozni kezdett. Gazdája az állat népszerűségét kihasználó ismertető túra során véletlenül elfeledkezett Mike etetéséről és fecskendőinek megtisztításáról. Az állatot már nem lehetett megmenteni. Lloyd Olsent többen megkörnyékezték korábban, hogy adja el a jószágot, melynek eredményeképpen még 1949-ben is az a hír járta, hogy Mike-ot még mindig mutogatják a nagyközönségnek az államban. Egyes források szerint az állat megroncsolódott légcsöve már nem volt alkalmas arra, hogy elegendő friss levegőt juttasson Mike tüdejébe és emiatt fulladt meg a jószág.

A következő oldalon egy videót is találhatsz Mike-ról.

Forrás: Wikipédia