Apróvadtenyésztésen azt a tenyésztési-, tartástechnológiai eljárást értjük, amikor az apróvadfajokat zárt térben, emberi beavatkozással tojatjuk, keltetjük és neveljük. A tenyésztéssel előállított szaporulatot a vadászterületen élő állomány dúsítására használjuk az eredményes vadászat érdekében.

Magyarországon mára kialakultak a nagyüzemi telepek, ahonnan a vadgazdálkodó szervek a naposcsibét rendszeresen vásárolják. Az elmúlt időszakban a fácántenyésztési technológia sokat fejlődött. A biológiai, technológiai ismeretek bővülése mellett korszerű műszaki berendezéseknek, speciális tápoknak és gyógyszereknek köszönhetőek az eredményeink.

Fácántenyésztés - Fácánok félvad tenyésztése

A félvad rendszerű tenyésztésnek több változata is ismert. A fácán-tenyészkerteket úgy alakítják ki, hogy 2–3 hektár elkerített területre május végén 1 kakas, 4 tojó ivararányban helyeznek ki a zárt téri tojatóvolierekből fácán-törzsanyagot. A tenyészállomány etetés és itatás mellett tovább szaporodik.

Félvad rendszerű eljárásnak minősül a fácán-törzsanyag vadászterületre történő tavaszi telepítése is. Az eljárás lényege, hogy márciusban, 8 hetes korukban telepítik ki a fácántyúkokat a területre. A fácánok zárt téri tenyésztelepeken, tárolóban történő teleltetése 6–10%-os téli veszteséget jelent (elhullás, kirepülés), ellentétben a nyílt téri teleltetéssel, ahol akár 65%-os is lehet a veszteség. Ezzel a módszerrel nagyobb mennyiségű, jó kondíciójú törzsanyagot tudnak biztosítani szaporítás céljára. A megfelelő helyre, márciusban kitelepített állomány itatással és etetéssel helyben marad, elfoglalja a territóriumát és megkezdődhet a szaporodás.

További félvad rendszerű tenyésztési eljárásnak tekinthető még a fácáncsibék kotlós fácántyúkkal történő keltetése és nevelése. Ez a módszer a legtermészetesebb. Napjainkban azonban a kotlós fácántyúkok hiánya és a jelentős állat-egészségügyi gondok miatt ezt az eljárást kevesen alkalmazzák.